vaszisthászana másképpen.
Nem is sejtjük, hogy egyes ászanák milyen érdekes történeteket rejtenek magukban. Olyan történeteket, melyek nemcsak az ászana keletkezéséről regélnek, hanem az általuk kiváltható fizikai, szellemi és lelki hatásokra is utalnak. Mesélő ászanák sorozatunkban ezekről a történetekről és üzeneteikről lebbentjük fel a fátylat.
Sorozatunk második darabja az egyik legkiválóbb bölcsről, Vaszistháról elnevezett ászana nyomába ered.
A hindu védikus irodalom számos risiről tesz említést. Ezek közül kiemelkednek a legmagasabb rangú spirituális bölcsek, a brahmarisik, akiknek egyike a legkiválóbb tulajdonságokkal, határtalan tudással, bölcsességgel és mágikus képességgel rendelkező Vaszistha. Brahmá elméjéből pattant ki, apja a világ benépesítését adta neki feladatul. Nem véletlen kapta nevét, mely szószerint legkiválóbbat, legjobbat, leggazdagabbat jelent. Ura volt érzékeinek: a mohóságot, kéjt, dühöt, irigységet és büszkeséget nem ismerte. Bölcsnek született, bölcsek közé, mondhanánk születésénél fogva előjoga volt a spirituális fejlődés, az ahhoz szükséges valamennyi jellemvonás – és az olyan kincsek, mint egy minden kívánságot teljesítő tehén. Egyik legismertebb története ehhez a mennyei jószághoz és egy kiváló harcos-királyhoz, Visvamitrához fűzödik.
Történt egyszer, hogy a rettenthetetlen király, Visvamitra száz fiával hatalmas hadsereg élén járta az országot, hogy lássa hogyan él népe. Egy nap eljutott arra a vidékre, ahol Vaszistha több száz tanítványt oktatott felesége, Arundhati segítségével. A szent ásramjában gazdagon vendégül látta nemcsak a királyt, hanem százezernyi katonáját is. Amikor a harcos urakodó megtudta, hogy Szabalá, Indra félistentől ajándékba kapott csodatehén teremtett meg mindent az aznapi vendéglátáshoz, azonmód magának akarta a szépséges, hatlábú mennyei surabhit. Vaszistha azonban a millió és millió kincs felajánlása ellenére megtagadta a király kérését, mivel brahmarisiként az emberek jólléte és boldogulása érdekében végzendő áldozataihoz nagy szüksége volt a jószágra. A lobanékony Visvamitra a tehénkét erőszakkal magához ragadta és vitte is volna katonáival, mikor Szabalá panaszosan felbődült, s könnyes szemmel védelmet kért gazdájától. Vaszistha szomorúan rázta a fejét: a király az király, őneki pedig bráhmanaként a megbocsátás a kötelessége, a szentírások szelídségre utasítják, misztikus erejét nem használhatja. De ha a tehén maradni akar, az már mindjárt más. Így megkérte Szabalát, ha kedve van, maradjon. A csodajószág csak erre várt, egy pillanat alatt félelmetes hadat teremtett, ami az utolsó katonáig elpusztította a király seregét. Visvamitra fiai ezt látván körbevették a mozdulatlan szentet, és ezernyi nyilat zúdítottak rá. Vaszistha egyetlen mantrával visszaverte támadásukat, ami azonban hamuvá égette az ifjakat.
.JPG)
A bosszúszomjas ksatrija szörnyű vezeklésbe kezdett, ennek eredményeképp hatalmas erők, félisteni fegyverek birtokába jutott. De ezekkel sem volt képes megöli Vaszisthát, aki botjának egyetlen csendes mozdulatával hatástalanította Visvamitra valamennyi támadását. A király nem adta fel, minden vágya az lett, hogy megszerezze a tehenet és ártson Vaszisthának. Elment a végsőkig, még Vaszistha valamennyi gyermekét is megölette. A bráhmana ennek ellenére sem ártott a dühöngő királynak, megbocsátott neki. Visvamitra nem tágított elhatározásától: olyan hatalmas és erős akart lenni, mint Vaszistha. További lemondásai és küzdelmei révén aztán valóban olyanná vált, de másképpen mint tervezte: bölcs, lemondott, békés és kiegyensúlyozott lett. Vaszistha győzött úgy, hogy Visvamitra észre sem vette. Hogy hogyan történt, azt itt meséljük el.
Vasztistha a szattvát képviseli a csodatehén miatt Visvamitrával, a harcos királlyal vívott harcban. Szimbóluma a spirituális fejlődéssel és elégedettséggel együttjáró megbocsátó állapotnak, a kegyelemnek.
Vaszistha maga az erőszakos erőfeszítés nélküli cselekvés, az a könnyedség, mely megelégedettségéből és szellemi mélységéből fakad. Ő a tökéletes bráhmana, aki ugyan végtelen bölcsességgel, spirituális hatalommal és misztikus tudással rendelkezik, de szerény, békés és mindenekfelett kiegyensúlyozott. Ászanája is ezt jelképezi.
A vaszisthászana egyszerűségében tökéletes kiegyensúlyozott póz, szattvikus minőségű, azaz a tiszta jóság kategóriájába tartozik. Erőlködés nélküli könnyedség jellemzi, erősíti a test középpontját, fejleszti az egyensúlyérzéket és a koncentrációt. Nemcsak az idegi egyensúlyt feljeszti, hanem mentális, szellemi egyensúlyunkat is, mely által képessé válhatunk talpon maradni és helyt állni az érzelmek viharában, az anyagi világ veszteségeinek és nyereségeinek állandóan változó tengerében.
A teljes póz – melyben a felül lévő láb merőleges a talajra – a legtöbb kezdő gyakorló képességeit próbára teszi, ezért inkább kezdjük annak egyszerűbb változatával, ahol a felül lévő láb a tartó lábon nyugszik (ez egyben egy másik bölcsről elnevezett kasjapászana egyszerűbb változata is).
Előző, a “Ha a hal hallgatózik…” című történetünk a matszjendrászanáról, a halak királya pózról szólt, amit itt olvashatsz.
Dr. Diós Éva
Felhasznált irodalom:
Krisna Dharma. Rámájana. Függelék II. Lál Kiadó, 1999.
Monier–Williams: Sanskrit – English Dictionary. Oxford University Press, London, 1964.
Satyananda Saraswati: Ászana Pránájama Mudrá Bandha. Satyananda Yoga Magyaroszagon Alapítvány, 2006.
Képek forrása:
1. kép: Valkmiki: Ramayana (The Freer Ramayana), 1. kötet, 52.kép; címe: Vasistha utasítja Sabalát, a kívánságteljesítő tehenet, hogy lakomát teremtsen; 1597-1605, szerzője: Mughal dinasztiabeli Fazi
http://www.asia.si.edu/collections/singleObject.cfm?ObjectNumber=F1907.271.52
2. kép: A könnyed Vaszistha és Visvamitra jógapózban. http://yoga4ayear.wordpress.com/author/juliabreese/page/4/
reklámkép: akvarell – Vasistha visszafordítja a Visvamitra és serege által kilőtt nyilakat , India, Kangra, 1840 körül, ismeretlen festő.
http://www.sothebys.com/en/auctions/ecatalogue/2014/indian-southeast-asian-works-of-art-n09118/lot.12.html
