Több híres értelmiségi állt ki a vegetáriánizmus mellett nem csak elméletben, de gyakorlatban is. Ők megértették annak fontosságát, hogy a környezetünkben minél kevesebb ártalmas cselekedet elkövetése visszahat életminőségünkre.
Több híres értelmiségi állt ki a vegetarianizmus mellett nem csak elméletben, de gyakorlatban is. Ők megértették annak fontosságát, hogy a környezetünkben minél kevesebb ártalmas cselekedet elkövetése visszahat életminőségünkre.
Patanydzsali 8 lépcsőből álló jógarendszerének első lépcsőfoka a jama, azaz a magatartásbeli előírások, amik közt nem véletlenül szerepel az első helyen az ahimsza, azaz a nem ártás követése. Írásomban szeretnék rámutatni arra, hogy a nem ártás, vagy minél kevesebb ártás elvét követve saját magunknak teszünk jót, egy békésebb környezetet, békésebb társadalmat varázsolva magunk köré.
A vegetarianizmus követője tartózkodik a húsevéstől. Étrendjét növényi, valamint olyan állati eredetű táplálék alkotja, mint a tej, méz és tojás. Ez a fajta táplálkozási mód a legtöbb társadalomban periférián helyezkedik el. A XX. században ráadásul a húsfogyasztás többszörösére való emelkedése következett be világviszonylatban.[1] Többféle oka lehet annak, ha valaki a hagyományok vagy hiedelmek befolyása ellenére az árral szemben haladva lemond a húsfogyasztásról.[2] Ezek lehetnek egészségügyi, erkölcsi vagy gasztronómiai eredetűek. A gasztronómiai csoportba tartozó egyszerűen nem szereti a hús ízét, állagát. Az egészségügyi okból növényevésre átállt személyek például a köszvényesek, akiknek ízületi problémáit a húsban található húgysav okozza, de ebbe a csoportba sorolhatók a mostanság divatba jött lúgosításra törekvő étrendek követői is, akik a szervezetük savas kibillenésére igyekeznek gyógyírt találni rengeteg zöldségféle étrendjükbe illesztésével a hús teljes kiiktatása mellett. Az erkölcsi indíttatás bemutatására részletesebben térek ki.
Akiknek a fogyasztandó ételek listája leginkább az ízekhez, netán a pénztárca vastagságához köthető, azoknak meglepő szempont lehet, amikor valaki a táplálkozását erkölcsi alapokra helyezi. Őket leginkább a magasabb rendű elvek, eszmék, ideák motiválják. Döntésüket többféle érvvel tudják alátámasztani, úgymint az élőlények táplálék, vagy bármifajta célból történő leölése helytelen cselekedet, mivel akár csak az emberek, az állatok is érző lények, fájdalmat képesek érezni, szenvedni tudnak. Egyes fajok ezen érzéseiket nyüszítéssel, felbőgéssel is ki tudják fejezni. Sok ember pont az ilyen haláltusák, torokelvágások közvetlen megtapasztalása következtében kap olyan erős ingert, amitől egyik napról a másikra vegetáriánussá válik. Jelen korunkban ezen állati sorsok bevégződésének véres valóságát a városi ember nem tapasztalja meg, mivel már nem közvetlen részese a folyamatnak, mert az nagyipari módszerekkel történik, így már csak a kész végterméket látják egy szép csomagban. Persze tisztában kell lenniük, hogy ahhoz a húshoz, amit megesznek egy állatnak meg kellett halnia, de ezzel a kérdéssel mégsem foglalkoznak, és nem befolyásolják életvitelüket.
De mi az oka annak, ami egy állati haláltusa látványa –vagy annak puszta tudata, hogy a hús fogyasztásához egy állat halála köthető– egyes emberek étkezésmódjában változást idéz elő, míg mást ennyire nem érint meg? Meglátásom szerint a legfontosabb szerepet ez esetben nem más, mint az empátia, azaz beleérző képesség játssza. Az ilyen ember tud azonosulni egy másik élőlény szenvedésével, és nem tesz különbséget annak emberi vagy állati mibenlétével kapcsolatban.
Az empátia hasznosságára érdemes rávilágítani, mivel használata mindennapi életünkben fölöttébb áldásos. Segítségével képessé válunk arra, hogy ne okozzunk embertársainknak felesleges problémákat, mivel az empatikusság hasznossága úgy nyilvánul meg leginkább, hogy nem okozunk olyat másoknak, amit magunknak se szeretnénk. Ugyanez fordítva is igaz, tudjuk, hogy vannak bizonyos dolgok, amik jól esnek számunkra, így igyekszünk a másik számára a neki megfelelő örömöt nyújtani. Az empátiát ilyenkor is gyakorolva az ő öröme a mi örömünk is lesz. Ez persze nem megy mindenkinek, mivel ehhez már elég fejlett érzelmi világ szükséges, ami viszont gyakorlással elérhető. Az első lépcső ehhez először is tudni, hogy magunknak mi esik jól.
Például ha nem örülünk neki, amikor tömegközlekedés közben a lábunkra taposnak, akkor legyünk figyelmesek erre mi is! Ha erre nem figyelnénk és sorozatosan mások lábára taposnánk, közülük sokan úgy döntenének, hogyha mások nem figyelnek erre, ők se fognak. Így egy olyan láncreakció indulhat el, aminek a végén bizony már mások taposnak majd a mi lábunkon. Tehát egy kis odafigyeléssel máris egy élhetőbb környezetet teremtünk magunk körül, vagy pontosabban fogalmazva nem hagytuk élhetetlenné változni a környezetünket. Beláthatjuk tehát, hogy minél inkább figyelemmel vagyunk mások iránt, elkerülve ezáltal számukra negatív cselekedetek okozását, annál kevésbé valószínű, hogy az visszatérne hozzánk. Empatikusság gyakorlása által az érzelmi képességeinket fejlesztjük. Egy gitáron való gyakorlás által finomodik az ujjak mozgatása, így más téren is finomabbá válik az ujjak mozgatása, irányítása. Ugyanígy az érzékelés egy fajtájának gyakorlása az érzékenységünket növeli és ez más területeken való fejlődést is maga után vonja. Az érzékenység növekedése által belső érzelmi változásainkat is egyre finomabb szinteken tudjuk megtapasztalni. Az olyan érzelmeket, mint a düh, harag, agresszió, mérgelődés mennyivel könnyebben tudnánk kezelni, ha már egészen apró hullámait felismernénk magukban, minél korábban elkapva felbukkanását, nem pedig megvárva annak kiteljesedését egy orkánszerű belső viharrá, aminek kezelése már embert próbáló feladattá válik. Az ilyen szintű belső feszítő negatív energiákkal a legtöbb ember nem is tud már mit kezdeni, csökkentését csak úgy tudja megoldani, ha valaki felé irányítja. Láthatjuk tehát, milyen áldásos az érzékenységünk fejlesztése, amit könnyen elérhetünk, ha igyekszünk minél kevésbé ártani a velünk élő élőlényeknek.
Az élőlények érzéseire tekintettel lehetünk nagyon egyszerűen úgy, ha nem öljük meg őket. Joggal merülhet fel ekkor a kérdés, hogy lehet e pótolni étkezésünkben a húst és ha igen akkor hogyan. Egyik legfontosabb érv szokott lenni a hús fogyasztása mellett a fehérjeforrása. A fehérje aminosavakból épül fel. Az emberi szervezet a fehérje felépítéséhez bizonyos aminosavakat nem képes előállítani, ezeket esszenciális aminosavaknak hívják. A hús tartalmazza az emberi fehérjéhez szükséges összes aminosavat, így teljes értékű fehérjeforrásnak tekinthető. Teljes értékű fehérjeforrás a növények között nem található, viszont létezik a fehérje komplettálás, amikor többféle ételfajta együtt, vagy egy napon belül elfogyasztva biztosítani tudja a szükséges aminosavakat. Ezek közé tartozik a gabona és hüvelyes társítása, mint például a rizi-bizi. Azonban nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy a vegetáriánusok fogyasztanak tejtermékeket, és a tej teljes értékű fehérjeforrás. Vashiány is érv szokott lenni, de ezt szárított gyümölcsök, spenót és babfélékkel pótolhatóak, valamint érv még a B12 vitamin szükségessége, ami viszont a tejben megtalálható.
Ha valaki az internetet vagy könyveket böngészve akarja megtudni, hogy a vegetáriánus vagy a húst nem nélkülöző táplálkozás az egészségesebb bajban lesz, mert pro és kontra találhatóak érvek mind a vegetarianizmus mellett, mind a húsevés mellett, valamint a vegetarianizmus ellen és a húsevés ellen is. Ez utóbbiak alapján az ember azt érezheti, hogy nem is ehet semmit, mert minden mérgező. Ezért is lehet célszerű más szempont alapján dönteni a kérdésben, ami lehet akár az empatikusság figyelembe vétele. Ezt gyakorolva, a nem ártás szellemében cselekedve a fentiekben kifejtett áldásos visszahatást kapjuk eredményül: egy békésebb, kiegyensúlyozottabb egyénekből álló békésebb és kiegyensúlyozottabb társadalmat. Belátva környezetünkre való figyelmességünk növelésének pozitív visszahatását életminőségünkre nem is lehet nehéz egy ilyen szemléletmódra való váltás.
Szerző: Komzák Nándor
Kép forrása: www.vegetarianus.info
