Néhány gondolat Antal Vali előadása nyomán. Az EVERNESS WEEKEND-en jártunk.
Hogy őszinte legyek, még sosem jártam egyetlen “antalvalis” előadáson sem, ezért is csillant fel a szemem, amikor az Everness Fesztivál honlapját olvasva az előadók között ott találtam Antal Vali nevét. Nagy rajongója vagyok Annie Leonardnak – a „Kozmetikumok krónikája” az egyik kedvenc animációs kisfilmem tőle –, ezenkívül magam is tanulmányozom a témát, és próbálkozom natúrkozmetikumok készítésével. Ám a szombati előadást hallgatva újra rá kellett döbbenem arra, hogy ha nem is egy mozdulattal, de fokozatosan végleg ki kell söpörni életemből az összes boltokban kapható kozmetikai terméket, melyek másra sem jók, minthogy születésünk-fogantatásunk pillanatától kezdve megbetegítsenek, egyszersmind teletömjék az említett termékek gyártóinak – a kőolajbiznisz mágnásait is beleértve – a zsebét. És azt hiszem, nem túlzok.
Kezedbe vetted már a fürdőszobádban, konyhádban, retikülödben és ki tudja még hány helyen fellelhető kozmetikai termékeket? Megnézted az összetevőit? Tudod, hogy mit takarnak a flakonok, tégelyek címkéin található kifejezések, és milyen hatásai vannak az egészségedre, ha ezeket a termékeket használod? Ha nem, mindenképpen látogass el az előadó honlapjára, ahol magad is olvashatsz arról a 18 legkockázatosabb vegyületcsoportról, amelyen mi, a prezentáció résztvevői is végigmentünk Antal Vali segítségével.
18 legkockázatosabb vegyületcsoport, amit érdemes kitiltanod a fürdőszobádból:
1. Alumínium származékok és alumínium vegyületek, 2. Habképző tenzidek és mosóaktív anyagok,3. Emulgeátorok, 4. Szintetikus illatanyagok, 5. Tartósítószerek, 6. Kőolajszármazékok, 7.Ftalátok, 8. BPA (biszfenol A), 9. Fluoridok, 10. Szintetikus színezékek, 11.Mesterséges fényvédő szerek, 12. Púder és hintőpor alapanyagok, 13. Glikolok, 14. Szintetikus antioxidánsok, 15. Szintetikus karbamid, 16. Szilikonok, 17. Hidrogénezett növényi olajok, 18. Önbarnító és ránctalanító krémek káros hatóanyagai
A tájékozódást megkönnyítendő, lehetőség van a weboldalon a termékek adott összetevőjének nevét a „hatóanyag keresőbe” bepötyögve rögtön megnézni – színnel is jelölve van –, hogy az adott kémiai anyag mérgező-e, illetve ha igen, milyen mértékben káros az egészségre. (Mi az előadás során helyes kis kártyát kaptunk az elkerülendő összetevők listájáról.)
Ami számomra az előadás érdekességét adta, értékét növelte, azok az összefüggések, amelyek a kozmetikai ipar háttérében állnak. Hiszen ha tudjuk, hogy mindaz, amit magunkra kenünk mérgező, és mint kiderült, sokkal mérgezőbb, mint a sokat emlegetett cigaretta vagy alkohol, akkor mégis miért kaphatók ezek a termékek továbbra is kereskedelmi forgalomban? Miért mérgeznek minket szándékosan, és miért nem tudunk róla? Miért nem jelenik meg a hír a médiában, holott biztosan nagy szenzációt keltene? (A minap bementem a DM-be, csak úgy kíváncsiságból, hogy megnézzem, milyen samponokat árulnak, és egyszerűen nem találtam olyan terméket – persze előfordul, hogy nem vettem észre –, amely ne tartalmazott volna egészségre káros összetevőt!!!)
Ezúttal mindössze egyetlen összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet, amelyről az előadás során szó esett, ez pedig a termékekben – vegyük ezúttal a testápolókat – található szintetikus összetevők, a kőolajszármazékok jelenléte.
A történet szempontjából vissza kell menni az időben 1988-ra, amikor az egyesült államokbeli OSHA (a hazai ÁNTSZ megfelelője) laboratóriumi kísérletében kimutatta, hogy a közel 3000 leggyakrabban használt, kozmetikumban található kémiai anyag közül 884 (!) (2/3-a) mérgező. Daganatot okoznak, bőr és szem irritációt idéznek elő, biológiai elváltozásokat és szaporodási rendellenességeket eredményeznek. (Ezek az összetevők a mai napig megtalálhatóak kozmetikumainkban!) Majdnem egy évtizeddel később, 1997. szeptember 5-én Edward Kennedy levelet írt az akkori elnöknek, Bill Clintonnak, amelyben arra kérte újraválasztása előtt, hogy hozza nyilvánosságra ezt a tényt. Annak oka, hogy a levél végül Clinton íróasztala fiókjában landolt, nem más, mint a közel-keleti kőolajpiac féltése. Hogy mi a kapcsolat a kozmetikai ipar és kőolajpiac között? Az előadáson végeztünk egy közös számolást.
A kőolajlepárlás (egyik) köztudomású terméke a benzin. A fejszámolást megkönnyítendő, 1 liter benzin ára legyen 400 Ft. Az ipari folyamatnak létezik egy mellékterméke is, a pakura, amely lényegében kőolajhulladék. Ezt a pakurát szőkítik, és ebből készül például a vazelin, amely számos kozmetikai termék, így a testápolók egyik fő alapanyaga is. (A krémek többsége ma nem valódi zsírokat, olajokat tartalmaz, hanem olcsó kőolajat, amely károsítja a bőrt. A címkéken található petrolatum/vaselin, paraffinum liquidum/paraffin, cera microcristallina, ceresin, mineral oil, ozokerite valójában kőolajszármazékok.) Mennyibe kerül egy flakon testápoló? Számoljunk 1000 forinttal. (Persze márkától függően léteznek olcsóbb és drágább verziók is). Ugyanannyi kőolaj lepárlása során, amely 1 liter benzin előállításához szükséges, annyi pakurát kapunk, amennyiből 4 flakon testápolót lehet előállítani. 4*1000 Ft = 4000 Ft. Akkor melyiket éri meg jobban termelni: benzint vagy testápolót? És ha ez nem elég, a kőolajmágnás igazi bevételét a pakurából – nem győzöm hangsúlyozni: hulladékból – nyert kemoterápiás anyag adja. 4 flakon testápoló előállításához szükséges pakurából 40 kemoterápiás eljárást tudnak végezni. Egy kemoterápia ára az OEP-nek 4 millió forintjába kerül. 40*4 millió Ft = 160 millió Ft! Ha a profit számít – márpedig manapság mi más számítana –, teljesen egyértelmű, miből származik a kőolajcégek igazi bevétele, és miért játszik akkora szerepet életünkben a kőolaj, miért indulnak háborúk a közel-keleti olajmezők megszerzéséért. (Mindenképpen érdemes lenne tehát górcső alá venni a gyógyszeripart.) A kemoterápiát persze nem lehet eladni egészséges emberek számára. Vagyis mi a ’megoldás’? Első hallásra döbbenetesnek tűnik, de rákossá kell tenni az embereket – mondja Antal Vali. És hogyan lehet ezt észrevétlenül megtenni? Például a reklámok által ránk tukmált, valójában mérgező kozmetikai termékekkel, köztük a már említett testápolókkal. Végül is elég logikusan hangzik. A reklámok pedig igenis meg tudnak győzni bennünket, hogy vegyük meg ezt is, meg azt is, mert ettől meg attól leszünk szebbek és sikeresebbek.
Hogy mit tehetünk? Először is tájékozódjunk! Persze ne a reklámokból! Járjunk utána, hol szerezhetjük be egészséges kozmetikumainkat. A legjobb megoldás, ha mi magunk készítjük el őket, ez esetben legalább ismerjük a pontos összetételt. A házikencék készítése persze időt és energiát igényel. Ne ijedjünk meg! Nemcsak élvezetes tevékenység a testápolók, mosószerek, dezodorok, stb. kotyvasztása, de rengeteg pénzt is megspórolhatunk vele. Tegyük fel a kérdést magunknak? Nem éri meg időt és energiát ’áldozni’ arra, hogy olyan szereket használjunk, amelyekkel nem mérgezzünk magunkat és szeretteinket, amelyek nem okoznak rákot, allergiát és különböző bőrbetegségeket (pl. ekcémát), agykárosodást (pl. demenciát, hiperaktivitást, stb.), szaporodási rendellenességeket (pl. nemzőképtelenséget) és a többi és a többi… Segítségképpen, íme, néhány hasznos portál ahhoz, hogy a gyakorlatban is elsajátíthassuk a házi kozmetikumkészítés fortélyait:
- Jógapont online jógamagazinunk – HáziJógi blogja
- Házijógink, Kálmán Judit honlapja
-
Öko-völgy Alapítvány – Online kurzus cikkei
- Antal Vali honlapja
- Lukrécia kencéi webolda
Ha tehetitek ti is látogassatok el Antal Vali valamelyik előadására. A 2015-ös nyári Everness Fesztiválon minden bizonnyal lesz rá lehetőségetek. 
Hári Beáta
