Egy hétköznapi lány önvallomása
Amikor elkezdtem jógázni, fogalmam sem volt arról, hogy mi fán terem a jóga. Gondoltam magamban sportnak majd jó lesz, sok jó tulajdonságáról hallani, nem árt a hajlékonyság sem, meghát ez olyan „ősi dolog”, akkor az rossz nem lehet. A rohamosan terjedő jógaláznak hála itthon már sok helyen sok fajtáját ki lehet próbálni. A nővérem volt kolleganője jógatanár. Így jutottam el először az Iyengar-féle módszerhez.
Egy bő évig tartott nálam az első „jógaláz”, majd sajnos abbahagytam, nem voltam elég kitartó és türelmes, a jóga gyümölcsét azonnal akartam, ilyen hozzáállással pedig az ember nem kaphatja meg amit akar. Ezután legközelebb hat évvel később találkoztam a jógával, és akkor,ott megváltozott valami. Ezt csak utólag látom persze. A barátnőm barátnője astanga tanár. Itt egy jó alkalom, hogy kipróbáljak egy másik fajta jógát, egy ismerős arc vezetésével. Hozzáteszem idegen emberhez kezdőként vonakodtam elmenni, így nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy volt a környezetemben jógában jártas ember. Eljutottam hát az astangához. Ambivalens érzéseim voltak vele kapcsolatban, mert egyrészt nemigen ment, nehéznek tartottam, másrészt pont ez volt az, ami annyi motiváló erőt adott, hogy ne adjam fel már a legelején, a kezdeti kudarcok után.
Ha azért mész jógázni, mert azt gondolod ez egy remek „sport”, amitől külsőleg fejlődhetsz, akkor azt rövid időn belül el tudod érni. Külső változásokat tapasztalsz viszonylag hamar, ez persze attól is függ, milyen gyakran szánod rá magad. Nálam azonban mégsem ez volt a legszembetűnőbb. Minél többet jógázik az ember, annál jobban kezdi elengedni az anyagi világ kényszeres elvárásait. Valami mást kaptam. Valami sokkal finomabbat, mint a testi épség. Nem is gondoltam volna soha. Hálás dolog ez, mert valójában a jóga olyat ad, amit az ember nem kért, vagy amire nem számított. Valami sokkal fontosabbat, mint az, hogy a test, amelyben épp élünk milyen állapotban van. Mivel még csak két éve gyakorolok, így nem akarok messzemenő következtetéseket, közhelyes megállapításokat vagy hangzatos bölcsességeket leírni ezzel kapcsolatban. A puszta tényeket írom le, amiket én vettem észre magamon, illetve amit mások rajtam. Fizikai szempontokat tekintve a kezemben van egy laborvizsgálat két évvel ezelőttről, amelyben megannyi érték eltér a normálistól. Többek között a magas koleszterin szint, ami egy huszonhárom éves lánynál nem megszokott. Azelőtt én is húsevő voltam, de amint elkezdtem picit komolyabban foglalkozni a jógával, a húst az elsők között hagytam el. Amikor pedig a filozófiai részével is volt alkalmam megismerkedni, a hús kifejezetten tabuvá vált, valami olyan dologgá, amelynek a fogyasztása lelkiismereti kérdés. Azt szinte mondanom sem kell, hogy az idei laboreredményeimben minden a határértékeken belül volt. Nyilvánvalóan a húsmentes élet az oka, de ha nem kezdek el jógázni valószínűleg nem hagytam volna el.
A tanárom sokszor mondja, hogy ha mindenki tudná, hogy mi is a jóga valójában, nem biztos, hogy elkezdené. És igaza van. Túl azon, hogy számtalan pozitív dolgot hozott az életembe, valahol be kell ismernem, a jóga nem játék.
Ha komolyan csinálod, nem lehet könnyedén venni. Részben ezért is kezdtem el az oktatóit nyáron, mert szerettem volna a vezetett órákon túl mélyebben is foglalkozni a jógával. Ez év szeptemberében pedig felvettek a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolára Jógamester szakra. A mérföldkövek csak úgy halmozódnak az életemben, mióta jógázom.
Nem sokkal azután, hogy elkezdtem jógázni elég nehéz időszak következett az életemben, aminek a hatását mai napig érzem, és valószínűleg még fogom is egy darabig. Ha akkor abbahagyom a jógát, biztosan belebolondulok. A jóga és a saját valómban való elmerülés segített átvészelni ezt az időszakot. Fizikailag és lelkileg egyaránt megerősített. Ezért minden tanáromnak és magának a jógának nagyon hálás vagyok. Hogy mit adott a jóga eddig? Mit kaptam tőle? Az érzékeim kifinomultságát, mely által hamarabb ráérzek dolgokra. Önbizalmat és önismerést, amely a többi emberhez való viszonyomban is segített, türelmet és elfogadást másokkal szemben, egyfajta nyugalmat, megbékélést. Ezek még a fizikai test edzéséből eredő jó tulajdonságok. Bőven van és lesz hová fejlődnöm még. Hallom néha Édesanyám mondja Apukámnak- akivel sajnos kevesebbet találkozom- hogy „Mióta Szofi jógázik, sokkal türelmesebb.” Ez azért fontos, mert én sohasem a türelmemről voltam híres. Mindig is kapkodós, pattogós, „mindenbe belefogós de aztán abbahagyós” természet voltam, vagyok. Ám a jóga arra is megtanított, hogy hogyan lehet ezt egyre jobban és jobban levetkőzni, ugyanis a jógában nem lehet kapkodni, mert akkor te jársz rosszul. Azt igaznak tartom, hogyha elkezdesz jógázni közelebb kerülsz önmagadhoz. Kiismered magad napról napra, mind a fizikai korlátaidat, mind a lelkieket. Pontosan megismered, milyen az, ha egoból próbálsz meg valamit, és mik lesznek a következményei. Ha alázattal, ego nélkül próbálkozol, messzebbre jutsz. A jóga elég jó tanár. Sőt, lehet a legjobb.
Záró gondolatként: aki ezt olvassa, és még csak gondolkodik azon, hogy kipróbálja-e a jógát, annak üzenném, hogy ne habozzon mert a csoda ígyis-úgyis bekövetkezik, és ebben az esetben jobb előbb, mint később. 
Török Szofi
Képek: pixabay.com és shutterstock.com
