Június 5-e a környezetvédelem világnapja. 1972-ben ezen a napon kezdődött az ENSZ első nemzetközi környezetvédelmi konferenciája Stockholmban, „Ember és bioszféra” címen. E világnap apropóján megemlékeznék egy aktuális hírről, amely a környezetvédelem terén folytatott együttműködés egy olyan sajátosságára világít rá, amit érdemesnek tartok kiemelni.

A hír szerint a Fülöp-szigetek mintegy 70 konténernyi hulladékot indított útnak Vancouver felé, mivel egy már megszűnt kanadai cég öt évvel ezelőtt több száz konténer szemetet szállított a szigetországba, hamisan azt állítva, hogy azok újrahasznosítható műanyagot tartalmaznak. Mint utóbb kiderült, ez nem felelt meg a valóságnak: a hulladékok között még használt pelenka is volt szép számmal. Bár Kanada vállalta, hogy visszafogadja a szemetet, azonban az évek óta tartó diplomáciai késlekedések miatt a Fülöp-szigeteki elnöknek elfogyott a türelme, és kijelentette: visszaszállítja a hulladékot akkor is, ha az háborúhoz vezet.[1] Így útnak indították a szemetet a feladónak.

A magam részéről a hírt olvasva elgondolkoztam. Vajon jogos volt a szigetállam háborúval kapcsolatos aggodalma? Kanadától tényleg számítani lehet ilyen lépésre? Nem tudom, majd kiderül. Mindenesetre nem lehetett teljesen alaptalan a félelem. Előfordul ugyanis, hogy a hatalmasabb államok erővel lépnek fel, ha valami nem az ő játékszabályaik szerint történik.

korny2

 A kép forrása: www.pixabay.com

 E történethez kapcsolódóan egy nemzetközi jogi elvet, a közös, de megkülönböztetett felelősség elvét szeretném kiemelni. Ezen elv azt jelenti, hogy a földi ökoszisztéma mai állapotáért mindannyian felelősek vagyunk, fejlett és fejlődő országok egyaránt. Ugyanakkor mi, fejlettek jóval nagyobb szerepet játszottunk ebben a történetben, ezért arányosan nagyobb terheket is kell vállaljunk a környezet állapotának javításában. Az elv érvényesülése azonban feltehetően nem nagyon van ínyünkre. Holott mindenki láthatja, hogy mi fejlett országok – beleértve például az USA-t, Kanadát, Ausztráliát, vagy az Európai Unió tagállamait is – mennyire álszentek vagyunk: a mi viszonylagos rendezett környezetünk az ázsiai, afrikai környezet leamortizálása árán tűrhető állapotú csupán. Ezen intenzíven fejlődő régiók a mi szemetünket, környezetterhelésünket nyelik folyamatosan, amit már ők sem bírnak elviselni szó nélkül. És joggal éreznek így. Éppen ezért mi, a Kanadához hasonló helyzetben lévő térségekben élők, viseljük méltósággal a hozzánk visszajuttatott „mérget”, és fogadjuk azt, mint törvényes jussunkat. Felejtsük el a háborúnak vagy az erővel való fellépésnek még a gondolatát is! Csak ilyen áron látok elképzelhetőnek bármilyen együttműködést a bolygónk megóvásáért.

korny3

A kép forrása: www.pixabay.com

Egy utolsó elgondolkodtató kérdés: nem ez a dinamika figyelhető meg mikroszinten is, a legkülönfélébb emberi kapcsolatainkban, ahol szintén hajlamosak vagyunk erővel lenyomni azokat, akik nem hajlandók tovább nyelni a mérget?

Írta: Dr. Bányai Orsolya, környezetjogász, egyetemi adjunktus. A fejlécben található kép forrása: www.pixabay.com

[1] Bővebben itt lehet a hírről olvasni: https://greenfo.hu/hir/fulop-szigeteki-hulladekhaboru-vissza-a-kanadai-feladonak/