Egyedi vagy! Két egyszerű szó, mégis valami fontosat rejtenek magukban. Az egész világon senki sem olyan, mint te. Nem vagy „átlagos” vagy „normális”, mert igaziból senki sem átlagos, normális vagy szabályos. Lehet, hogy néhány dologban hasonlítasz másokra: lehet, hogy ugyanakkora pólót hordasz, mint sok millió másik ember, vagy megegyezik a cipőméreted a testvéredével, elvégre mindannyian ugyanolyan protonokból, neuronokból és elektronokból vagyunk. De egészében vizsgálva ezek a részek egy olyan egészet alkotnak – téged – ami teljesen és vitathatatlanul egyedi.

Gondoljunk bele, mit jelent ez: ha teljesen egyedi vagy, akkor teljesen más igényeidnek kell teljesülni ahhoz, hogy egészséges legyél, mint valaki másnak. Roger Williams, a B5 vitamint felfedező tudós vezette be a „biokémiai egyéniség” fogalmát, utalva arra, hogy mennyire különböznek egymástól az egyes emberek. Ezek a különbségek nagyon fontosak, amikor azt vizsgáljuk, mitől maradunk egészségesek és mitől betegszünk meg.

Az emberi változatosságot mind az orvostudomány, mind a fitnesszvilág (beleértve a jógaipart is) jórészt figyelmen kívül hagyja.

Többek közt Williams is ezt a téves feltételezést próbálta megcáfolni, ahogy a 18. századi orvos, Perry of Bath fogalmazott: „fontosabb azt tudni, milyen páciensnek van betegsége, mint azt, hogy milyen betegsége van a páciensnek.” Ezt átfogalmazhatjuk a jógagyakorlókra nézve is:

fontosabb azt tudni, milyen gyakorló van a pózban, mint hogy milyen pózban van a gyakorló.

Ha a térdek a köldök vonalánál magasabban vannak keresztezett lábú ülésben, mindenképpen használjunk alátámasztásként ülőpárnát vagy blokkot. Marcus Aurelius fotója a Pexels oldaláról

Stuart McGill ágyéki gerincproblémákra szakosodott orvos-kutató megjegyzése profi sportolók edzésével kapcsolatban összecseng ezzel: „Minden embernek mások a testarányai, különböző az izomtapadás hossza, az izom-ín aránya, az idegek vezetőképességének sebessége stb. Ha a sportolóra rákényszerítjük az ideálisnak tartott technikát, az gyakran megakadályozza, hogy kihozza magából a legtöbbet.” Ez a szemlélet a jógára is alkalmazható, ezért érdemes például segédeszközöket használni a gyakorlásukban, amiről a BHF 3 éves jógamester képzésén és tanfolyamain is sok szó esik.

Ahogy az ujjlenyomatunk is egyedi, ugyanúgy igaz, hogy a csontozatunk, gerincünk, medencénk sem lesz pont olyan, mint valaki másé.

Vannak mozgások, amiket már most meg tudsz csinálni, van, amit kellő gyakorlással el tudsz sajátítani, de van, amit soha nem leszel képes kivitelezni. Ez nem a képességeid kritikája vagy valamilyen személyiséghiba kérdése, egyszerűen biológiai tény.

Egy 150 centis műkorcsolyázóból sosem lesz profi hokis, ugyanígy a hokis sem fog olimpiai aranyat nyerni műkorcsolyában. És ez nem jelenti azt, hogy a műkorcsolyázóval bármi baj lenne, vagy hogy a hokis egy lusta ember.

Amikor babpózban nem ér le a fej a talajra, megtámaszthatjuk a homlokot egy blokkon vagy egy összehajtogatott pléden. Karolina Grabowska fotója a Pexels oldaláról

„A különbségek nem hiányosságok” – fogalmazta meg a genetikus Theodosius Dobzhansky. Sok mindenben különbözünk, és ez rendben is van. Néha a különbségeknek van következménye, néha pedig nincs. A probléma abból adódik, ha ezeket a különbségeket nem vesszük figyelembe.

Nincs normális vagy abnormális, csakis te vagy a magad egyediségében, és ez az egyediség fogja meghatározni, hogy az élet kínálta lehetőségek közül mivel tudsz élni, és mi az, amit – kellő megfontolással – jobb elengedned.

Képzeljünk el egy jógaórát, ahol a tanár azt gondolja, hogy mindenki képes a lótusz pózt (padmászanát) felvenni. Lehet, hogy nem ezen az órán, de kellő szorgalommal, gyakorlással és megfelelő igazításokkal biztos benne, hogy rá tud vezetni erre a kihívást jelentő keresztezett lábú ülésre. Lehet, hogy sosem tudtál kényelmesen keresztezett lábú ülésben ülni? Mégis megpróbálod, figyelmen kívül hagyva a kis kellemetlen érzést a térdedben, míg egy nap égő fájdalommá változik, ami az óra után sem hagy alább. Kiderül, hogy elszakadt a térded belső oldalán található gyűrűporc (medialis meniscus), és távolabb vagy a lótusz póztól, mint mikor jógázni kezdtél. Ez a tanár nem vette figyelembe a tested egyediségét, adottságait. A medencéd és a combcsontjaid alakja nem teszi lehetővé a lótusz póz felvételét, és az erőltetés csak térdsérüléshez vezetett.

A lótusz pózhoz nem csak szorgalmas gyakorlás szükséges, de a megfelelő anatómiai adottságok is.

A jógagyakorlás emiatt tud önszelektálóvá válni.

Azok, akiknek a csontjai bizonyos formájúak vagy méretűek, meg tudnak csinálni adott pózokat, fejlődnek, sikerélményük van, míg más csontszerkezettel rendelkező gyakorlók a teljes mozgástartományukat nem tudják kihasználni, mert a csontok összeütközése, kompressziója nem engedi őket tovább, így vannak olyan pózok, amiket soha nem tudnak majd megcsinálni.

Sokan emiatt elveszítik a lelkesedésüket, és abbahagyják a jógát, mert meg vannak győződve róla, hogy valamilyen mély jellemhiba miatt nem fejlődnek.

Jó lenne, ha mind úgy néznénk ki, mint az anatómia könyvek ábrái, és olyan lenne a csontozatunk, mint a tanterem sarkában lógó csontvázé. De nem ez a helyzet.

Egyedi vagy, a képességeid, lehetőségeid is egyediek, és emiatt a jógagyakorlásod is egyedi kell, hogy legyen. Ez a te tested, miért ne gyakorolnád a te jógádat?

 

(Bernie Clark cikke eredetileg angol nyelven a Yoga International oldalán jelent meg.)