Anyag, nem anyag – és a változatlanság. Ahogy Szabad Gábor látja.
Namaste!
Az úgy volt, hogy volt egy ősrobbanás. Bumm. Csillagpor, mely szétszóródott, és mindenféle univerzumokat hozott létre. Aztán lett belőle Tejút is. Abban lett egy Naprendszer. Ottan lett egy Föld nevű bolygó. Azon lett egy kontinens, melyet Európának hívnak, melynek szívében ott egy kicsi ország, melyet Magyarhonnak is neveznek. No ezen kicsi ország hivatalos nyelvén íródik ez a pár gondolat. Csillagportól csillagpornak, a csillagporról a csillagporban. Ám jómagam, mint csillagpor, tudom, hogy több vagyok csillagporságomnál, és bízom benne, hogy Te is megérted a cikk végére, hogy ez Veled sincs másképp.
Az anyag. Minden, amit látunk magunk körül, ami fizikai érzékeinkkel felfogható, átalakul. Vannak dolgok, melyeknek az átváltozásra hosszabb, és vannak olyanok melyeknek kevesebb időre van szükségük hozzá, de végül minden, amit látunk, megváltozik. Kvantumfizikusaink bármelyike elmondhatja, hogy minden alkalommal, amikor egy atom ütközik egy másikkal, potenciált, ergo információt cserél. Nincs olyan pillanat az anyagi világban, amikor minden mozdulatlan, stabil, állandó lenne. A magasabb létformáknál (pl. növények, állatok) ez már egyértelmű, hiszen ott látványos a születés és a halál egymást váltó folytonossága Megnézhetjük a durva, élettelen anyagot, mely – vegyen bár föl bármilyen formát, – előbb utóbb mindenképp megváltozik, átalakul. Hegyek, folyók, tavak, de még a csillagok, sőt, csillagrendszerek sem jelentenek ez alól kivételt. Minden ami anyag, változik, és nincs olyan anyagi, amely örökké lenne. Ami anyag, az instabil. Úgy hiszem, ez sokak számára egyértelmű.
A nem anyag. Mindaz, amit nem tudunk fizikai érzékszerveinkkel felfogni, minden ide tartozik. Például az érzelmek, a gondolatok, a fogalmak, az eszmék. Ha megvizsgáljuk az idő tekintetében ezeket a nem anyagi típusú dolgokat, láthatjuk, hogy az igen gyorsan változó anyaghoz képest sokkal tovább tudnak fennmaradni. Értsd: Például sok évszázaddal ez előtt is tudták az emberek, hogy milyen érzés a szerelem, vagy a csalódás. Avagy a repülés gondolata is vehető példának, mely gondolattal évezredeken keresztül éltek együtt az emberek, mire megvalósult, és még most is vannak benne újítások. Fogalmak közül ott van mondjuk a zene, mely évezredekkel ez előtt is zene volt. Eszmék tekintetében pedig jó példa bármilyen tanítványi láncolat, ahol is egy-egy eszmét a mesterek a következő korok mestereinek adták át, szájról szájra. Látható tehát, hogy mindaz, ami nem anyagi, az anyaghoz képest sokkal időt állóbb.
Ha visszük tovább az okfejtést, akkor logikusan most kéne következnie az időt állóság szempontjából annak a valaminek, ami az. Örök. Merthogy.
Ha az anyagot képesek vagyunk anyagi érzékszerveinkkel érzékelni, melyek mindkét oldalra vonatkozóan egyaránt halandóak (az anyag és az érzékszerv is), és képesek vagyunk a sokkal időt állóbb minőségű érzelmek, gondolatok, és a többi érzékelésére is, akkor ebből egyenesen kell következnie annak, hogy mindaz a „dolog”, amivel ezeket tapasztaljuk, felfogjuk az több ezeknél. Időt állóság tekintetében mindenképp.
Hiszen ha csak a testünk lennénk, akkor semmilyen időt álló dolgot nem lennénk képesek érzékelni, hiszen azok jóval túlmutatnak egy ember életének hosszán. Márpedig mi, mint test mégis képesek vagyunk sokkal finomabb, nem anyagi jellegű minőségek megtapasztalására. Csak anyagból felépülő testünk képes lenne a finomérzékelésre a-nélkül, hogy lenne benne valami, amelynek finomsága túlmutat minden máson, amivel az anyagban való létezés során találkozni lehet? Nem hinném.
Azok számára, akik úgy gondolják, hogy az emberi elme a megoldás, merthogy azzal fogjuk fel a dolgokat, két dolgot szeretnék mondani. Az egyik, hogy az elménk is az anyagból jött létre, tehát anyagi, tehát múlandó. A másik pedig egy ebből fakadó kérdés:
Ha az életben nincs stabilitás, hiszen minden folyamatosan változik, akkor miért keresed elméddel a stabilitást az élet minden szintjén?
Ha Tenmagad csak csillagpor volnál, nem kereshetnéd a stabilitást, hiszen az anyag minőségében benne foglaltatik a folyamatos instabilitás minősége. Mégis keresed az örök (vagy legalábbis a hosszú) élet titkát, mégis szeretnél valami maradandót alkotni, hagyni valamit magad után. Nos. Valami, ami folyton elmúlásban van, honnan vehetné az örök-ség, a maradandóság minőségét, ha önmaga nem tartalmazná ezen minőséget? Csak abból tudunk dolgozni, amink van.
Szívleld meg ezen sorokat, engedd, hogy mélyre jussanak, és láss. Lásd meg, hogy akik valójában mi magunk vagyunk, az nem a testünk, nem is fogalmaink halmaza, hiedelmeink zárványa, hanem az a valami, amivel ezeket képesek vagyunk felfogni, sőt, alakítani is! Ami ezeknél sokkal finomabb minőségű, ami alkotásra késztet, ami vágyakat generál Benned, ami hajt előre Téged, hogy jobbá tedd a világot, a világod, és ami akkor is létezni fog, ha a tested már régen az enyészeté lett. Csillagporból születtél, de Te sokkal több vagy annál. Te magad vagy a tudatosságod, a lelked.
Namaste, mely azt jelenti: Üdvözlöm a Benned lakozó Lelket
Írta: Szabad Gábor
