Kell-e küzdenünk az öregedést ellen?
Huber Andrea jógamester hallgató írása
Korunkban az emberek többsége egyenlőségjelet tesz az öregség és a betegség, leépülés közé. Öregedni – társadalmi szempontból legalábbis – annyi, mint devalválódni, értéktelenné válni. Az öregségre ellenségként tekintünk, ami ellen harcolni kell és lehet, s e harchoz különféle „csodafegyvereket” tár elénk a média. Ránctalanító, feszesítő krémek garmadája, botox kezelések, véres plasztikai műtétek kínálnak megoldást az öregedés látható, fizikai nyomainak eltüntetésére, „problémájára”. De mi a helyzet az öregedő testbe zárt lélekkel? Hogyan lehet szépen és méltósággal megöregedni kívül és belül? Hogyan ne éljük meg stresszként a gyarapodó ráncokat, a csikorgó ízületeket, azt, hogy az idő múlásával több kíméletre és pihenésre szorulunk?
A fenti kérdésekre részbeni válaszként Polcz Alaine-től idéznék: „Hiszem, hogy az öregedésre nem akkor kell készülni, amikor ott van. Jó azt jóval hamarább tudni, hogy múló a fiatalság, ez a “minden az enyém” érzet. Az értékrendszerünk is megváltozik egy kicsit, ha a tudatunkba kerül, hogy megöregszünk. Örökösen csak az megy, hogy tartsd magad fiatalon. Mert félünk. Félünk az öregedéstől, félünk a haláltól, elvesztettük a hitünket, nincsenek morális értékeink, nincs mibe kapaszkodnunk. Figyeld meg, ha valaki szépen tudmegöregedni, az morális tartást ad. Derűt.”
Polcz Alaine sorai a proaktivitásról szólnak, arról, hogyan vállaljunk felelősséget jelenlegi és későbbi lelki, mentális és fizikai állapotunkért – azaz önmagunkért – előrelátóan, még erőnk és aktivitásunk teljében, hogyan kerülhetjük el a félelmet az öregedéstől és a haláltól, azáltal, hogy felkészülünk rá tanulással, hittel és sok-sok gyakorlással. India a bölcsője annak a több ezeréves, védikus tudáson alapuló jógahagyománynak, melynek gyakorlatai megteremtik a test, az elme és a lélek összhangját, egészségét, s amely alapvető tudást ad az anyagi világ, s benne az ember helyzetéről. E tudással felfegyverkezve a jógagyakorló félelmek nélkül követheti nyomon fizikai teste változásait, mondhatni méltósággal és szépen öregedhet.
A jóga egy életforma, amelynek elemei egymásra épülve, erőlködés nélkül szabályozzák a gyakorló egész életvitelét. A megfelelő mennyiségű és minőségű ételek fogyasztása, a gyakorlás, a munka és alvás összhangja eredményezi azt a fajta fizikai, mentális és lelki „egyben-létet”, a harmóniát, amiben a fókusz többnyire a jelen eseményein van, s ami által az illető képes megkülönböztetni a számára lényeges dolgokat a lényegtelenektől. Ebben a lelkiállapotban, vagy tudatban az öregedés ténye és folyamata nem kelt pánikot sem ellenérzést az egyénben, mert tudja, hogy „Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett”. (Aprédikátor Salamon könyve 3.)
A rendszeres jógagyakorlás kívülről befelé haladva fejti ki hatását: az ászanák a testet rugalmassá, erőssé, egészségessé és ellenállóvá teszik. A meghatározott időközönként végzett speciális tisztító kúrák méregtelenítik, fiatalítják és vitalizálják a szervezetet, a légző gyakorlatok pedig energiával töltik fel, mintegy átmossák egész testünket, kiegyensúlyozzák tudatunkat. A meditációs gyakorlatok jótékony hatásait tengernyi irodalom dokumentálja, személyiségformáló és lelki életünkre gyakorolt hatásuk kiemelkedő jelentőségű. Általánosságban elmondhatjuk tehát, hogy a rendszeres gyakorlók 10-15 évvel néznek ki fiatalabbnak koruknál, megküzdési képességeik, szellemi teljesítményük jóval magasabb szintű, mint a gyakorlásuk megkezdése előtt volt, elégedettebbek, és talán nem túlzás azt állítani, hogy magasabb perspektívából képesek szemlélni önmagukat és a körülöttük lévő világot.
Nyilvánvaló tehát, hogy az öregedés elleni „harcban” a krémek, a ránctalanító kúrák és a plasztikai sebészet csupán „könnyű fegyverek”, hiszen átmeneti hatásuk révén nem hozhatnak igazi megoldást a „ráncoktól sújtottakra”. Az igazi megoldás belülről fog megérkezni: a bölcsesség, a helyes életvitel- és szemlélet hozhatja el számunkra, melyeket jógának is nevezhetünk. A jóga a béke útja: rajta járva felismerhetjük, hogy nincs ki vagy mi ellen harcolnunk; elég önmagunkat megszelídítenünk, hogy a világ rendben legyen bennünk és körülöttünk – s ekkor miénk lesz a méltóság is és a derű.
Írta: Huber Andrea jógamester hallgató
Csíkkép: streetsiknow.blogspot.com
