Dr. Tóth-Soma László, Gaura Krisna Dásza, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola tanára jelenleg 8 hónapot tölt Indiában.
A Jóga-szútra 3. kötetén dolgozik, Patanjali jógaszútráit és annak magyarázatait tolmácsolja magyar nyelven az érdeklődők számára.
Íme egy kis ízelítő munkájából!

1. sūtra

deśa-bandhaś cittasya dhāraṇā

Az anyagi tudat [egy] ponthoz [vagy területhez] történő lekötése a koncentráció (dhāraṇa).[1]

Amíg az ember e világban élve fenntarja testi önazonosságát, addig az elméje (manas) az érzékszervek segítségével állandóan az érzéktárgyak birodalmát pásztázza, azért, hogy minél több, a boldogság reményével kecsegtető tapasztalatot szerezzen, illetve éljen át.

Ez olyan, mint a partra kitett hal esete, akinek megadunk minden „szárazföldi” (evilági) jót, amelybe belemerülhet, melyből „ízt” és élményt nyerhet, s amelyek éppen ezért teljesen lefoglalják a gondolatait és az érzékszerveit. Mindezek ellenére mégis szenved, mert a lételeme, a víz hiányzik a számára. Tulajdonképpen nem is érti, hogy mi a baj az életével, mi az, ami hiányzik neki, mert a szárazföld felé fordulva nem látja a vizet, ami létének a forrása és eredeti dimenziója. Mindaddig, amig elfeledve eredeti otthonát, figyelme számtalan irányba szétszóródva a szárazföld „kincsei” felé tekint, esélye sincs a szabad akaratát használva legalább törekedni a vízbe való visszajutásra.

Hasonlóan az eredetileg a lelki szférákhoz tartozó lélek számára az evilági élmények hajszolása ilyen anyagi fókuszpontú, úgynevezett „soktárgyú”, ú.n. sarvārtha szétszórt tudatot, gondolkozást és életet eredményez, melyben az anyagi tudat működése gyakorlatilag szabályozatlan, s gyakran az akaratunktól független.[2] Az ilyen tudat csak vakvágányra vezetheti az embert.

Ennek a szétszórt, soktárgyú tudtnak a megzabolázását és egyben az anyag felé vonzódó tendenciájának átalakítását célozza a jógában a meditáció folyamata, amelynek típusairól e mű első kötetében részletesen is írtunk.[3] Ez a mediációs folyamat, melynek 3 eleméről, illetve szintjéről szól ennek az alfejezetnek a következő néhány sūtrája, kettős funkciót lát el. Az egyik, hogy az anyagi tudatot leszoktassa a csapongásról, s megtanítsa számára a huzamosabb ideig tartó egy irányba figyelést. A másik pedig az, hogy az orientációjának anyagi jellegét átalakítsa anyagiból transzcendentális minőségűvé. Természetesen ez utóbbi csak akkor tud megvalósulni, ha a jógi nem valamilyen anyagi jellegű, pl. haṭha-yoga meditációt végez, hanem komoly, transzcendentális minőségű tárgyra fókuszál a meditációja során. Ez a lelki gyakorlatok alapkövetelménye.

Jegyzetek:

[1] A deśa kifejezése a pont mellett területet, ebben az esetben egy gondolati területet is jelent.

[2 ] Lásd a Ys.3.11. aforizmát és annak magyarázatát.

[3] Y.s.1.17. magyarázat. Gaura Kṛṣṇa, 2017.122-132.o.

Megjegyzés:
Ahogy haladunk előre a Yoga-sūtra tárgyalásában egyre több olyan fogalom és gondolat kerül elő, amelyek a korábbi sūtrákra és a magyarázatokra épülnek, s azok ismeretében válnak érthetővé. Ha az a terved, hogy rendszeresen olvasod ezeket a kis “közleményeket”, akkor javaslom, kezdd el az elejéről tanulmányozni a bejegyzéseket.

A Jóga-szútra első és második kötete megrendelhető itt!

Oldalak: 1 2 3 4 5