Oldal kiválasztása

A méhek is számítanak!

2021. 07. 21. | Az én jógám, Ökojóga

Szerző: Csikós Judit
 

Akármennyire jelentéktelennek tűnnek, a méhek fontos alkotóelemei az ökosztisztémánknak. A bolygónkkal környezeti állapota egyre több aggodalomra ad okot, ezzel párhuzamosan bebizonyosodott, hogy a méh közösség szerepe meghatározó a környezeti egyensúly fenntartásában. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a méhek fontos szereplői az emberiség túlélésének.

Későn ébredtem, de tele energiával, és a vággyal, hogy kint legyek. Gyerekkorom óta imádok az anyatermészet bölcsőjében játszani, mégis, évek óta nem volt igazi kapcsolatom a természettel, és arra vágytam, hogy sáros lábbal érezzem a földet, és a környezettel való kapcsolatot, mintha egy anya szertő ölelésében lennék.

A földanya az egyik a hét anyánknak, amit az ősi védikus szentírás, a Bhágavatam felsorol: a szülőanya, a tanító vagy a lelki tanítómester felesége, a bráhmana (pap) felesége, a király felesége, a tehén, a dajka és a föld.

Fotó: César Coni, Pexels

Nem vártam tovább, mezítláb vetettem bele magam a kertészkedésbe. Nem követtem édesanyám tanácsát, hogy cipőt vegyek. Az anyaföld energiáját, a vele való kapcsolatot akartam érezni. Elidegenedtem ettől az anyától a közösségi média függőségem és az anyagi életmódhoz való vonzódásom miatt. Megdöbbenéssel vettem észre, hogy ez az életmód mennyire elidegenített a mindennapjaimban a természettől, pedig kertes házban lakom.

Annyira erős volt a vágy bennem, hogy érezzem a természet szerető ölelését, hogy jónéhány órát kertészkedéssel töltöttem. Teljesen feltöltődtem, és felmásztam a tetőre némi régen esedékes takarítás miatt, amikor észrevettem a kis földdarabot, ami már évek óta ott van.

A tudtomon kívül nőtt ott két szál gyomnövény, már majdnem egy méteresek voltak. Elkezdtem aggódni, hogyha megerősödnek a gyomok, és a gyökerük átlyukasztja a tetőt, abból nem kevés gondom lesz. Elkötelezett híve vagyok az erőszakmentességnek, és azt is a növényekkel szembeni erőszaknak tartom, ha letörünk egy ágat anélkül, hogy valamilyen értelmes célra használnánk. Ahogy az Úr Krisna kijelentette:

„A bhakták [hívők] megszabadulnak minden bűntől, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek ételt, bizony csak bűnt esznek.” (Bhagavad-gítá 3.13.)

Fotó: Karolina Grabowska, Pexels

Sríla Prabhupáda, a Krisna-tudatú Hívők Közösségének alapító tanítója elmagyarázza, hogy az együttérzés nem csak az emberekre, hanem az állatokra és a növényekre is vonatkozik. Olyannyira, hogy amikor növényekből készítünk ételt, akkor azt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kedvére kell megfőznünk és felajánlanunk először, utána fogyaszthatunk ebből az ételből, mint praszádamból (az Ő maradékaiból), különben még több bűnt követünk el. Tehát, ha úgy tépünk le egy levelet vagy egy szál virágot, hogy azzal nem az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Krisna kedvében akarunk járni, akkor a növények ellen követünk el erőszakot, nem is szólva arról, amikor egy egész növényt akarunk kigyomlálni. Ugyanakkor azt sem hagyhattam, hogy a gyomok szabadon nőjenek és kilyukasszák a tetőt, úgyhogy kompromisszumot kellett kötnöm.

Ahogy kinyújtottam a kezem a növény felé, észrevettem két kis méhecskét, ahogy a gazok gyönyörű kis virágai körül repkedtek. Rácsodálkoztam a virágok szépségére, és elgondolkoztam, hogy tulajdonképpen miért is tartjuk ezeket a növényeket gaznak. Annyira szépek! Amit a társadalom előír, nem mindig igaz és helytálló. Elbizonytalanodtam a gyomtalanításban, amikor szemtanúja lettem ennek az egyszerű természeti jelenségnek, ahogy két méhecske repked a gyönyörű virágok körül, virágport gyűjtve.

Fotó: George Becker, Pexels

A méhek tényleg léteznek! Soha nem éreztem még ilyen kapcsolódást a méhek közösségével. Természetes és bensőséges érzés töltött el. Az tett együttérzőbbé, amiatt kezdtem a nagy egész szemszögéből gondolkodni, hogy mezítláb a földön átéreztem az összeköttetést a természettel?

Eldöntöttem, nem fogom kigyomlálni ezeket a növényeket!

Bár nincs rá egyértelmű bizonyíték, de a legenda szerint Einstein egyszer azt mondta: ha a méhek eltűnnének a földről, négy évünk lenne hátra. Annyi biztos, hogy az amerikai erdészeti szolgálat kutatása szerint a méhek nélkülözhetetlen részei az ökoszisztémának, és az emberiség túlélése a méhek létezésétől is függ. Kimutatták, hogyha nem is hal ki az emberiség, jelentősen negatív irányba befolyásolná az étkezésünket, ha nem lennének méhek.

Hogy foszthatnám meg ezt a két méhecskét a táplálékforrásuktól, amikor ilyen fontosak az életünkben, sokkal fontosabbak, mint a nagy gyárak? A természet kulcsfontosságú szereplői, akik mozgatják az élet körforgását.

Kép: https://hinduizmus.hu/hindu-istenek/hanuman

A Rámájána című indiai eposzban hasonló jelenet játszódik le, amikor a Lanka szigetére vezető nagy hidat építik. Hanumán, a majomharcos óriási köveket cipelt, és lelassította egy kis mókus, aki apró kavicsokkal próbálta segíteni a hatalmas építkezést. Hanumán megkérte a mókust, hogy ne legyen láb alatt, hiszen ő nem tud annyira hozzájárulni a vállalkozás sikeréhez, mint a majom. Azonban az Úr Ráma közbelépett, és emlékeztette őket, hogy mindkettőjük hozzájárulása egyformán fontos, még ha a mókusé kisebbnek is tűnik.

Szóval milyen érzés lenne, ha valaki elpusztítaná a lakóhelyemet és elvenné a táplálékforrásomat? Hogy érezném magam? Hogy éreznék magukat a méhek, ha csak úgy kitépném azokat a növényeket? Soha nem szeretnék abba a helyzetbe kerülni, hogy tehetetlenül végig kelljen néznem, ahogy elpusztítják a táplálékforrásomat. Számít a véleményem… és a méheké is! Eldöntöttem, hogy gondozni fogom a növényeket, hogy a méheknek továbbra is legyen táplálékuk, és így a magam apró lépésével én is hozzájáruljak a Földünket egyre inkább hatalmába kerítő környezeti katasztrófa megállításához. Mert a méhek is számítanak!

Ravi Kramgoolam írása eredetileg angol nyelven az ISKCON News oldalán jelent meg.

(Borítókép: Maggie My Photo Album, Pexels)