A jógagyakorlatok lényege, hogy minden mozdulatot a légzésünk ritmusában csinálunk…
A jógagyakorlatok lényege, hogy minden mozdulatot a légzésünk ritmusában csinálunk. De vannak, főleg a kismama jóga órán, kifejezett légzőgyakorlatok, melyek a vajúdásra, a szülésre készítenek fel. Ha az ember megtanulja a légzését kontrollálni, és ha kell, tudatossá tenni, az egy komoly eszköz lehet a testünk „ellen”. Felgyorsítható, vagy épp lelassítható a pulzusunk, mikor mire van szükség, lenyugodhat, vagy felélénkülhet az ember, elviselhetőbbé válhat a fájdalom. És hát, valljuk be, ez nem jön rosszul, ha az ember lánya egy gyermeket szeretne a világra hozni…
Az aranyfonalas légzés egy feszültségoldó légzés. Lényege, hogy egy mély belégzést követően a lehető leghosszabbra nyújtja az ember a kilégzést. Egész kicsire nyitott, amolyan csücsörítő szájjal szép lassan elkezdjük egyenletesen kifújni a levegőt, olyan lassan, ahogyan csak tudjuk, mintha egy aranyfonalat „rebegtetnénk”, vagy buborékot fújnánk. Ezáltal lassul a pulzus, stresszoldó és fájdalomcsillapító hatása van, a vajúdás alatt kifejezetten jól tudtam alkalmazni!
Sőt, tartottam egy „főpróbát” is aranyfonalas légzésből. Az első terhességem alatt, még télen történt. Dolgozni mentem épp, havas, jeges úton. Miután leparkoltam, kiszálltam az autóból, és elkezdtem tipegni a jeges járdán. Hiába az óvatosság, egyszer csak kicsúszott a lábam alól a talaj, és egy jó nagyot (nincs mit szépíteni!) zakóztam! Nem a hasamra estem (még jó!), szóval azt tudtam, hogy a babának nem eshetett konkrét baja, de ettől függetlenül nagyon megijedtem. Úgy kalapált a szívem, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Ekkor jutott eszembe az előző jógaórán tanult aranyfonalas légzés. Vettem egy mély levegőt, és elkezdtem az aranyfonalat vizionálva szép lassan kifújni. Az első még nem sikerült túl hosszúra, de a második, harmadik, már egész hatásos volt, határozottan éreztem, hogy lassul a szívverésem, múlik az ijedtség okozta stressz… Bevált. Úgy örültem, hogy bevált. El is újságoltam a következő órán az oktatómnak, és ezt a tudást meg jól elraktároztam magamban, hogy alkalomadtán előkaphassam. A vajúdás alatt meg is történt, nem is egyszer…