A védikus tradíció szerint az ájurvéda egyszerre keletkezett a Védák többi részével.
Ez azt jelenti, hogy szájhagyomány útján Brahmától származik [eredeti forrása az Istenség Legfelsőbb Személyisége – szerk.], tehát a világ létezése óta az ájurvéda is mindig létezett, de írott formában „mindössze” 4–5 ezer éve olvasható. Történeti adatok is azt mutatják, hogy legalább ezer évvel Hippokratész előtt már a medicina komplett rendszerét nyújtotta. Hippokratész Kr. e. 460–370 között élt, viszont a leírt Atharva-véda a történészek szerint időszámításunk kezdete előtt 1500–1000 évvel keletkezett. A korai (Rig) védikus időkből (Kr.e. 6000–3000) kevés írásos emlék maradt fenn, sokkal többet ismerünk a késői védikus időkből (Kr.e. 3000 – Kr.e. 600), amikor is lejegyezték a Száma-védát, a Jadzsur-védát, az Atharva-védát, a Csaraka-bhélát, a Szusruta-szamhitát. A buddhista időkben (Kr.e. 600 – 1000) keletkeztek a Vágbhata Astánga-szangraha és Astánga-hridaja írásai. Az ájurvéda új virágkora az i.sz. 1100–1600-as évek közé tehető, amikor az Astánga Ájurvédát, a Rasza-sásztrát, a Sziddha és az Unani rendszereket jegyezték le.
Szusruta tradíció (sebészet)
A Szusruta-szamhitá az egyik legjelentősebb írásos emlék és tradíció az ájurvédában. Az első orvostól, magától a teremtő Brahmától ered. Ő a tudását továbbadta a Pradzsápatiknak3 , ők az Asviní-kumáráknak4 , majd Indrán, a mennyek királyán, Divodásán (Kásí királya, Dhan-vantari5 inkarnációja) keresztül jutott el Szusrutáig, aki teljes egészében rendszerbe foglalta a gyógyító ismereteket.
A Szusruta-szamhitá fő részei a következők:
- Szútra-szthána: 48 fejezet; átfogó ismertetés
- Nidána-szthána: 16 fejezet; etiológia, patológia, diagnosztika
- Saríra-szthána: 10 fejezet; anatómia, embriológia
- Csikitszá-szthána: 40 fejezet; klinikum, sebészeti módszerek
- Kalpa-szthána: 8 fejezet; toxikológia, ételmérgezések, kígyó- és rovarcsípések
- Uttara-tantra: 66 fejezet; szemészet, fül-orr-gégészet, belgyógyászat, pszichiátria
- Összesen: 1120 kórkép, 700 gyógynövény, 57 állati gyógyszer, 64 ásványi gyógyszer.
Kája-csikitszá tradíció (belgyógyászat)
A másik jelentős tradíció a Csaraka-szamhitára épül, mely a belgyógyászati jellegű orvoslás és az ún. pancsakarma ismereteit foglalja össze. Ez a hagyomány a tanítványi lánc tudását szintén Brahmától eredezteti, azt követően a Pradzsápatik, az Asviní-kumárák, valamint Indra közvetítésével eljut Átrejához.6 A Csaraka-szamhitá nem egyetlen személy által megírt tudás, hanem sokan hozzátettek, mire kialakult a mai ismeretanyag.
A Csaraka-szamhitá fő részei a következők:
- Szútra-szthána: 30 fejezet, 1670 vers; a világ, a drogok és az ember felépítése, az étkezés hatása a szervezetre.
- Nidána-szthána: 8 fejezet, 103 vers; etiológia, patológia, diagnózis, nyolc fontos betegség.
- Vimána-szthána: 8 fejezet, 88 vers; gyógyítási elvek, etiológia, epidémia.
- Saríra-szthána: 8 fejezet, 236 vers; embriológia, anatómia.
- Indrija-szthána: 12 fejezet, 381 vers; prognosztika, szimptomatológia.
- Csikitszá-szthána: 30 fejezet, 4961 vers; klinikum, prevenció.
- Kalpa-szthána: 12 fejezet, 330 vers; farmakognózia, Vámana, Bhaszti, Viricshana, légzéstechnikák.
- Sziddhi-szthána: 12 fejezet, 649 vers; kizárólag a pancsakarma módszerekről részletesen.
- 341 növényi, 177 állati és 64 ásványi gyógyszer.
Astánga-szangraha (orvosi asztrológia)
Fő részei a következők:
• Szútra-szthána: 40 fejezet; egészségtan, higiénia, életmód, táplálkozás, gyógyszertan, pancsakarma.
• Saríra-szthána: 12 fejezet; anatómia, konstitúció, embriológia, marmapontok, prognosztika.
• Nidána-szthána: 16 fejezet; etiológia, tünettan, patológia, diagnosztika.
• Csikitszá-szthána: 24 fejezet; klinikum, terápia.
• Kalpa-szthána: 8 fejezet; gyógyszertan, gyógyszertechnológia.
• Uttara-szthána: 50 fejezet; terápia.
Későbbi feldolgozások
- Bhéla-szamhitá
- Kasjapa-szamhitá
- Agnivésza-tantra
- Astánga-hridaja Vágbhata
- Mádhava-nidána
Az európai orvoslás az ájurvédától függetlenül alakult ki?
Amikor egyetemes orvoslásról beszélünk, akkor figyelembe kell venni, hogy a különböző gyógyító rendszerek jelentősen hatottak egymásra. Tudjuk például, hogy az ájurvédát lefordították görög nyelvre Krisztus előtt 300-ban, tibetire és kínaira 300-ban, perzsára 700-ban, arabra 800-ban. Tudjuk, hogy a nyugati sebészetben a saját szöveteket felhasználó „pótlóműtéteket” ma is sokszor az ájurvédikus metodika szerint végzik. Tudtak sebet varrni, ismerték a higiéniát, a fertőtlenítést és az anesztéziát (érzéstelenítés), végeztek koponyatrepanációt7, agyi daganatokat távolítottak el. Ennek ellenére természetesen az ájurvédát ma már nem használják közvetlenül sebészeti, higiéniai, infektológiai8 problémák megoldására, az intenzív medicinában, traumák kezelésében, fogászatra és sok más területen, hiszen a nyugati orvoslásban sokkal tökéletesebbre fejlesztett eljárások ismertek az adott részcélok elérésére.
Forrás: Jasomatí-nandana Dásza (dr. Tamasi József): Az emberi test és egészség tudománya: az ájurvéda. Tattva: Az egészség pillérei. XVI. évfolyam. 1. szám. 2013. 21-35.
tattva.hu
A cikk első része itt olvasható.
Képek forrása: Robert Thom, forestessentialsindia.com
A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola folyamatosan indít Ájurvédikus öngyógyítás és Ájurvédikus fitoterápia tanfolyamokat. További részletekért tájékozódjon az intézmény honlapján.
3 Az élőlények ősatyái. (Śrīmad-Bhāgavatam 2.6.35 magyarázat; továbbiakban: ŚBh.)
4 Félisten testvérpár, akik egyben orvosok is.
5 Az orvostudomány megalapítója és az Istenség Legfelsőbb Személyisége (ŚBh. 9.17, bevezető)
6 Anépesség teremtéséért felelős egyik nagy szent. (ŚBh. 4.24.72. magyarázat)
7 Akoponya meglékelése, a koponyafal egy részé- nek sebészeti úton történő eltávolítása. [idegenszavak.hu]
8 Infektológia: fertőző betegek ellátására szakosodott belgyógyászati ág. [idegen-szavak.hu]
