Gauranga Dásza írása.
Ez a klésa a ragaszkodás ellentétpárja: ami nem tetszik, vagy amivel kapcsolatban negatív élményeink vannak a múltból, az iránt ellenszenvet érzünk és fejezünk ki. Az ellenszenv érzése azonban nem csak hiábavaló, hiszen ahelyett, hogy csökkentené, inkább növeli a szenvedésünket, egy negatív érzelem dédelgetése pedig még több szenvedést okoz. Amíg a ragaszkodás azt okozza, hogy “kedvező” (legalábbis számunkra kedvező) címkéket aggatunk a dolgokra, érzéktárgyakra, élményekre, élethelyzetekre, addig a dvésa pontosan a negatív címkék sokaságát jelenti.
Biztosan volt már dolgunk olyan emberrel, aki mindenben csak a rosszat, a negatívumot látja. Az ilyen emberek leszívják az energiánkat, és depressziósak, frusztráltak leszünk a társaságukban. Energiavámpírnak is nevezik őket, mert mindig panaszkodnak. Ehelyett a pozitív élmények előtérbe helyezése, lehetőleg minél kevesebb ragaszkodással, csökkenti a szenvedésünk mértékét. A karma olyan, mint egy hullámvasút, néha az élvezetes események vannak előtérben, néha pedig a szenvedés. De mindkettő átmeneti, és e kettősségen csak úgy tudunk felülemelkedni, ha az öröklétre, a spirituális szintre koncentrálunk.
A fájdalmas élmények elkerülésére tett erőfeszítés éppannyira hiábavaló, mint az élvezetek hajszolása, hiszen mindkettő a karmánk gyümölcseiként nyilvánul meg, és többé-kevésbé elkerülhetetlenek. A világ az egyensúly felé törekszik, ami azt jelenti, hogy a szenvedés és élvezet váltakozik. Akkor tudjuk a legjobban egyensúlyban tartani őket, ha semlegessé válunk a váltakozásuk iránt. Ha hajszoljuk az élvezeteket, és kerülni akarjuk a szenvedést, akkor egyre több lesz a szélsőség az életünkben, és ez már önmagában is szenvedést okoz. Nem hiába hirdette Buddha az arany középutat, mint a rágától és a dvésától való megszabadulás módszerét.
Szerző: Gauranga Dásza