Mit szólt, amikor megtudta, hogy jelölték a díjra?
Az jutott eszembe, hogy a himalájai mesterek milyen szeretetteljesen gondoskodnak, tanítanak mindannyiunkat folyamatosan. A tanítás: szembesülni az egóval /asmita/. Vajon beleesünk-e a maya világ/tudat csapdájába és a hírnév,- dicsőség,- pénz keríti-e a hatalmába az adhikárit/gyakorlót. Ez az esemény kiváló lehetőség volt mindenki számára, felmérni önmagát: az egó vagy a spirituális tudatosság vezeti-e, s él szabadon nem teremtve karmákat. Ezért azt tartottam helyesnek, hogy a Debreceni Jóga Egyesületnek ajánlom fel a címet illetve az 500 euró pénzjutalmat. Ott jó cél érdekében tudjuk felhasználni.
Jelentős ideje jógázik és tanít, bizonyára több mester is vezette a jóga útján. Kik azok, akiket most szeretne megemlíteni?
Mivel minden mesteremtől nagyon sok szeretetet és tudást kaptam az évtizedek során, ezért mindannyiukat nagy tisztelettel, hálával és alázattal említeném meg:
Prof. Aviyogi Goyal, Mahamandaleshwar Paramhans Swami Maheswarananda, Mahamandaleshwar Gurudeva Swami Véda Bharati, Gurudeva Swami Ritavan Bharati, Swami Satyananda Anandananda, Swami Maheshananda.
Hogy fér bele az életébe, hogy az órái mellett még különböző önkéntes szolgálatokat végezzen?
Csupán követem mestereim: együttérzésből, szeretettel, szolgálattal /seva/ igyekszem a sok-sok szenvedő ember életét könnyíteni. Ezért tanítok, gyógyítok, s ahol csak tudok lehetőségeimhez képest segítek.
Mi az, amit üzenne a kezdő jógaoktatók, jógaoktató társai számára?
Ne a hírnév, dicsőség, pénzszerzés vezesse őket, ezek önzőségek, hihetetlen mennyiségű szenvedést okoznak, úgynevezett sakama karmákat, amelyek sok-sok életen át kíséri őket, amíg megszabadulnak tőlük. Csak kövessék az igazi mesterek útját: szeretettel, önzetlenül, „gyümölcs nélkül” segítsenek, tanítsanak. Természetesen nagyon sokat kell tanulniuk és főleg gyakorolni. Csak azt tudjuk tanítani, amiben sok-sok tapasztalatunk van.
Jógarádzsa Kiválósági és Közönség Díjakra azokat a jógaoktatókat jelölhették, akik védikus alapokon nyugvó tradicionális irányzatokat követnek, munkásságuk kiemelkedő egészségmegőrző, rekreációs jellegű, jellemük példamutató. Kell-e Ön szerint díjazni egy ember jellemét?
Egy ember jellemét nem lehet jutalmazni, ezért nem is kell. Az igazi tanító tudja: „naham karata”. –„Nem én vagyok a cselekvő, Isten a cselekvő”. Mi csak „szócsövek” vagyunk, akik továbbítják a param-para /mester lánc/ tanításait, minden Őket illeti. A mi örömünk, hogy ezt megtehetjük. Azonban hírt kell adni az embereknek: van egy tökéletes módszer életük helyes irányban való tereléséhez s ez az igazi tradicionális jóga.
Kritérium volt a vegetáriánus táplálkozás, a káros szenvedélyektől való mentesség. Ön szerint mennyire számít ez a jóga útján?
Ha valaki a lehetőségek szerint szeretné elkerülni a betegségeket vagy legalábbis csökkenteni, s a korai halált, akkor az a természetes hogy mindent kerül, amivel árthatna magának s ez nem csak a jógázókat érinti.
Mennyire része egy jógaórának a tanár egyénisége?
A jóga foglalkozások minősége nem csupán az oktató elméleti-gyakorlati-didaktikai tudásától függ. Tevékenysége a szolgálat, a mindenkire egyformán megkülönböztetés nélküli szeretet /maitri/, az ahimsza /nemártás/ a szattvikusság /tisztaság/ az egónélküliség, a személytelenség megvalósítása. Ezek adják a foglalkozások teljesértékű hangulatát.
Milyen irányba megy még tovább, a jóga mely területén szeretne még fejlődni?
Tökéletesen megbízom mestereimben, Ők pontosan tudják mire van szükségem, s én csak azt követem.
