A védikus bölcsességek szerint az ember életére vonatkozó alaptörvények a jama és nijama elvek követésével kezdődik. Ezek adják a megfelelő alapot ahhoz, hogy az életben minden szinten fejlődést érhessünk el és a dharmának[1] megfelelő életet éljünk.

Ezek a lemondások és korlátozások az életre vonatkozóan elengedhetetlenek ahhoz, hogy fejlődhessünk az önmegvalósítás területén. Az emberek többsége nehezen viseli, ha az életére vonatkozóan szabályokat kell követnie, a lemondások pedig többnyire egyenesen ellenállást váltanak ki mindenkiből. Kevesen törekszenek önmaguk fejlesztésére a durvafizikai[2] szinten túl. Azonban ahhoz, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb életünk lehessen azzal együtt, hogy hasznára válunk mind a társadalomnak, mind pedig a Földnek, célként kell kitűzni a lelki és mentális fejlődést is. Enélkül sajnos a mai kor embere nem érhet el tartós boldogságot, hiszen az anyagvilágban minden változik és ezt a változást csak a kellő intelligenciával és a lelki élet gyakorlásával tudjuk megfelelően kezelni. A megfelelő megértéssel pedig láthatjuk, hogy a mai kor emberének életvitele nem csak önmaga, hanem az egész világ számára ártalmas és a fejlődés szándéka nélkül tovább pusztítja a Földet és ezzel önmagát.

A lelki élet gyakorlásának alapfeltételeit Patandzsali a rendelkezésünkre bocsátotta a Jóga-szútrán keresztül. Megkaptuk a lehetőséget, hogy ezeket a szabályokat és előírásokat kötelezőnek és örökérvényűnek tekintsük a saját életünkre vonatkozóan. Azonban sajnos a XXI század embere már nem tanulmányozza az ősi, védikus tudást rejtő könyveket, így azzal sincsenek tisztában, hogy elegendő lenne csak az alapokat betartani ahhoz, hogy a saját és az egész Föld életében változás következzen be.  Amennyiben elkezdenék követni ezeket a jamákat és nijamákat, azaz a tiltásokat és előírásokat, egyre inkább természetessé válna számukra és a hatását hamar megtapasztalnák. Ezzel pedig egy „öngerjesztő folyamat” venné kezdetét, hiszen az ember minél többet gyakorolja ezeket az előírásokat, annál inkább érezteti hatását a mindennapi életében ez a fajta nyugalom és elégedettség, ami az egyik hatása a fegyelmezett életnek. Minél erősebben érzi ezt a pozitív hatást az ember, annál inkább vágyat érez a további gyakorlásra, fejlődésre.

Ezek a szabályok három szinten jelennek meg az életben; a test, a beszéd és a gondolatok szintjén. Törekedni kell, hogy fokozatosan mindhárom területen, mindegyik szabályt beépítésre kerüljön az az ember életében, mert ez hozza meg a kellő szintű fejlődést. Nem elegendő csak a test szintjén alkalmazni az előírásokat, célként kell kitűzni, hogy a beszédre és később az elmére is érvényesnek érezzük a szabályozó elveket.

Elsőként a tetteket célszerű kontrollálni, majd a tetteket követik a beszéd és a gondolatok szabályozása. Tanulmányozni kell az önvalót és cselekedeteinket az előírások szerint irányítani. Amennyiben a tetteket sikerül megzabolázni és a megfelelő életvitelig eljutni, a beszédet kell olyan mederbe terelni, hogy előbb-utóbb természetessé váljon a szavak megválogatása és az előírásoknak megfelelő használata. Azok a jógik, akik már emelkedettebb szintre jutottak, igyekeznek kerülni az olyan témákat, amelyek nem a lelki élettel vagy az önmegvalósítással foglalkoznak.

Végső lépésként a gondolatok szintjén kell alkalmazni a szabályokat, amelynek az alapja a megfelelő tudatállapotra való törekvés. A szükséges tudatállapot eléréshez azonban az anyagi világ által rögzült nem megfelelő gondolatmintákat le kell cserélni kedvezőekre. Ezt a tudatállapotot pedig a rendszeres meditációval lehet megalapozni és a folyamatos tudatossággal és önkontrollal lehet fenntartani. Az alapelvek a betartásával megjelenik a tisztább intelligencia, amelynek segítségével jobban megérthető a transzcendentális tudás.  

Ezzel a tudással világossá válik a párhuzam a Védákban előírt dharmák betartása és a Föld, valamint az emberi társadalom helyzete között. Megérthető általa, hogy ezek a tiltások és előírások az emberiség javát szolgálják és követésükkel kedvezőbb helyzetbe kerülhet a bolygó és vele együtt a népesség is.

Minden tiltásnak és előírásnak megvan a szerepe és követésükkel megelőzhető, illetve orvosolható az eddigi pusztítás, amit az emberek okoztak a kapzsisággal, a nagyravágyással és a hamis értékrenddel. Ezeket a szabályokat Isten alkotta azért, hogy az embernek iránymutatást nyújtson az életére vonatkozóan és visszatérítse a dharmának megfelelő útra.[3]

Írta: Daszkál Anett

[1] „az az egyetemes törvény, amely minden hatás mélyén rejlik, mindent átható létezésével fenntartja a mindenség örökkévalóságát, működését, és ezáltal minden létező entitást meghatároz. Az abszolútumot, világmindenséget, mint szellemi alapelv, élettel elárasztó közegként itatja át, míg az emberrel való misztikus kapcsolatában, mint az örök erkölcsi Törvény, Igazság kötelességként jelenik meg azáltal, hogy a valóság megismerésének folyamatában az ember igazodni kíván hozzá. Tulajdonképpen az egész hindu vallásrendszer a Dharma gondolatán alapszik, általános elnevezése “Szanátana Dharma”, azaz Örök Törvény.”

[2] Az ember 4 féle testből épül fel: durva fizikai ( ez a kézzel fogható testet jelenti), energetikai ( ami a durva- és a finomfizikai test között helyezkedik el), a finomfizikai test ( amit az elme, az intelligencia és a hamis ego alkot) és a lélek (az eredeti önvaló , ami örökké létezik)

[3] A 3. Tiltások és előírások című fejezet Jsz. 30. magyarázat alapján készült