Mindenki boldog akar lenni. Ez egy olyan alapvetés, amit nem is szoktunk megkérdőjelezni, de egyetemessége ellenére mintha mégsem sikerülne az emberiségnek megtalálni a boldogsághoz vezető biztos utat. Cikkünkben ennek az okait járjuk körül, és nem feledkezünk el az éltető reménysugárról sem.

Ismerős az érzés, hogy valamire vágyunk, de amikor megkapjuk, akkor az első adrenalin löket után a boldogságszintünk rohamosan csökkenni kezd? Pszichológiai kutatások sora vizsgálta a jelenséget, és bizonyították be, hogy egy új telefon vagy cipő beszerzése felett érzett öröm hamar elhalványul. Ezt egyre többen fel is ismerik, így az utóbbi években jellemző, hogy többen költik a pénzüket élményekre (utazás, színház, koncert, wellness, étterem), mint tárgyakra.

Egyre többen látják be, hogy a tárgyak nem tesznek boldoggá. Fotó: Andrea Piacquadio, Pexels

Azt, hogy az élmények okozta boldogság maradandóbb-e, már pszichológusok és közgazdászok is elkezdték körbejárni, például a University of Texas három kutatója 2020-ban megjelent cikkükben azt vizsgálták, hogy mi okoz nagyobb pillanatnyi örömet az embereknek, és arra jutottak, hogy az élmények valóban nagyobb elégedettséget okoznak. De félreértés lenne azt gondolni, hogy ezzel megoldottuk az emberiséget évezredek óta foglalkoztató filozófiai kérdését az élet értelméről, ugyanis hiába okoznak az élmények nagyobb örömöt, az örökké kergetett tartós boldogságot ez sem hozza el.

Egy másik kutatás 2010-ből ezt támasztja alá. Nyaralás előtt és után hasonlították össze az alanyok elégedettség szintjét a kontrollcsoporttal, akik nem utaztak el.

Míg a vakációt megelőző boldogságszint az utazóknál magasabb volt, utána már mindkét csoporté azonos szintre került.

Azaz az élmények okozta jó érzések is hamar elillannak, sőt, gyakran a vágyakozás szakasza a legörömtelibb, de a boldogság mintha mindig kicsúszna a kezeink közül.

Az élmények is csak átmenetileg tesznek elégedettebbé. Fotó: Artem Beliaikin, Pexels

Mi ennek az oka? Az ősi indiai szentírások, a védikus irodalom szerint

a fizikai testben megszületett élőlény négyféle hiányosságban szenved: tökéletlenek az érzékei, hibázik, illúzióban van (gyakran a nem valós dolgokat valósnak fogadja el – és fordítva), csalásra hajlamos (rendkívüli mértékben hajlamos a valóságot nem megfelelően bemutatni).

Ennek tudható be, hogy a múlandó boldogságot valódinak hisszük, és újra meg újra abba a hibába esünk, hogy újabb tárgyaktól és élményektől reméljük, hogy közérzetünk tartósan meg fog változni. Ráadásul sokszor be is csapjuk magunkat, és nagyobb értéket tulajdonítunk a dolgoknak, mint amivel valójában rendelkeznek. Ez a helyzet a státusszimbólumot jelentő tárgyakkal is, jó példa erre az a Svájcban elvégzett kísérlet, ahol a résztvevőknek jobban ízlett ugyanaz a bor, ha azt gondolták, hogy drágább.

Miért tűnik úgy, mintha mindig csak kergetnénk a boldogságot. Létezik-e egyáltalán tartós boldogság?
Érzékeink megtévesztéséhez általában még aszfaltfestékre sincs szükség. Fotó: Edgar Müller

Hiányosságaink mellett a másik okot, amiért nem maradandóak az evilági élvezetek, maga Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége árulja el nekünk: az anyagi világ ugyanis átmeneti és szenvedéssel teli. Ami viszont örök, ráadásul teljes tudással és boldogsággal bír, az a lelkünk, ezen tulajdonságai azonban az anyagi világ hálójában nem tudnak kibontakozni. Ráadásul a boldogságnak három különböző szenvedés is útjában áll: a test és az elme által, a más élőlények által és a természetfeletti erők okozta szenvedés.

Mi akkor a kiút az anyagi vágyak folyamatos kergetéséből, a valódi, tartós boldogság megtalálásához? A védikus szentírások válasza az, hogy van, de nem ebben a világban.

Az evilági elégedettséghez az fog hozzásegíteni, ha a lelki tudás elsajátítása és megvalósítása felé fordulunk, és ha ebben sikert érünk el, lelkünk visszakerül eredeti, örök, folyamatosan boldog létébe, Isten társaságába.

Ha szeretnéd jobban megismerni az ősi indiai bölcsességet, gyere el kétalkalmas védikus filozófia tanfolyamunkra, ha pedig igazán elmélyülnél, felvételizz a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola vaisnava jógamester vagy teológus szakjára.

 

Források:

Gaura Kṛṣṇa Dāsa (Dr. Tóth-Soma László), Medvegy Gergely, Raṅginī Devī Dāsī (Képes Andrea), Kapisinszky Judit: Jóga tiszta forrásból

Maháráni déví dászí: A szegénység és gazdagság megítélése a gauḍīya-vaiṣṇavizmusban. In: Tattva 2018. november

(Borítókép: Ava Motive fotója a Pexels oldaláról)