A szorgalmas gyakorlás
Gaura Krisna Dásza: Yoga-sūtra I.14. magyarázat 6.
A biztos alapon nyugvó gyakorlásnak a negyedik jellemzője az, hogy nagy szorgalommal végezzük (āsevita). Ez minden bizonnyal összefügg a gyakorlás minden eddig említett jellemzőjével. Ami kiemelendő ezzel kapcsolatban az a lelkesedés, amely ezt a szorgalmat lehetővé teszi.
A különböző yoga-hagyományok lelki tanítói egyetértenek abban, hogy a gyakorlást (abhyāsa) a szentírásokkal összhangban, azok szabályozóelveit követve kell végezni. A Patañjali által is hangsúlyozott yama és niyama alapelvek azok, amelyek az életünknek és szűkebb értelemben a gyakorlásunknak a tisztaságát biztosítják.[1] Amíg ezek az alapelvek nem természetesek a számunkra, akkor önmagunk korlátainak folyamatos és ésszerű tágításával ezeknek az alkalmazását is gyakorolni kell, mindezt természetesen egy avatott tanító felügyelete alatt végezve.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi van akkor, ha számos kedvezőtlen tulajdonságom akadályoz abban, hogy a fenti sūtrában említett jellemzőket a sādhanám részévé tegyem? Kṛṣṇa Arjuna hasonló felvetésére szinte ugyanazt válaszolja, mint amit Patañjali említ.
„[…]Óh, Kṛṣṇa, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét, amely nyugtalan, fegyelmezetlen, csökönyös és hihetetlenül erős. Az Úr Śrī Kṛṣṇa így szólt: Óh, Kuntī erős karú fia! A nyugtalan elmét legyőzni kétségtelenül nagyon nehéz, de a megfelelő gyakorlás (abhyāsa) és az elkülönülés (vairāgya) célhoz vezet.”[2]
Amennyiben egy lelki gyakorló elbukik törekvéseiben, a lelki tanítómestere, vagy lelki vezetője segítségével ismételten vissza kell állítania a sādhanáját,a napi rendszeres gyakorlását. Lelkesedését nem elvesztve, újra talpra állva folytatnia kell azt a nehéz, de csodálatos utat, amelyre az Úr rávezette: „Bárhová is vándoroljon csapongó és ingatag természete miatt az elme, az embernek határozottan vissza kell térítenie az önvaló felügyelete alá.[3]
Ezek tehát Patañjali és a védikus szentírások örökérvényű tanításai a gyakorlással kapcsolatban. A következő két sūtrában a yogīk számára előírt második alapelvről a lemondásról (vairāgya) olvashatunk.
Megjegyzés: Ahogy haladunk előre a Yoga-sūtra tárgyalásában egyre több olyan fogalom és gondolat kerül elő, amelyek a korábbi sūtrákra és a magyarázatokra épülnek, s azok ismeretében válnak érthetővé. Ha az a terved, hogy rendszeresen olvasod ezeket a kis “közleményeket”, akkor javaslom, kezdd el az elejéről olvasni a bejegyzéseket.
[Ez a jegyzet a Yoga-sūtra három kötetesre tervezett kiadásának első kötetéből származik. A könyv első kötete 2015 őszén jelenik meg a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola kiadásában, s az info@gaurakrisna.hu mail-címen már megrendelhető. A megrendelés regisztrálása a Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány számlájára történő 2000 ft előleg befizetésével véglegesítődik. A számla száma: 10300002-10631841-49020018 Az évente megjelenő kötetek együttes fogyasztói ára 7-8000 ft körül várható.]
Jegyzetek:
[1] A yama és niyama alapelvekről (erőszaknélküliség, igazmondás, a lopás kerülése, a birtoklástól/felhalmozástól való mentesség, a szexuális önkontroll, a tisztaság, az elégedettség, a vezeklés-lemondás, az önvaló tanulmányozása és Isten odaadó szolgálata) lásd például a Śāṇḍilya-upaniṣad 1. fejezetét a Darśana-upaniṣad I.-II. fejezeteit, a Maṇḍala-brāhmaṇa-upaniṣad I.1.3-4., a Yoga-tattva-upaniṣad 28-29. és a Varāha-upaniṣad V.12-14. verseit. A Bhagavad-gītāban a 17.14-16. 13.8-12., 16.1-3., a Yoga-sūtrában pedig a II. fejezet 29-45. aforizmái foglalkoznak e témával.
[2] Bhg. 6.33-35.
[3] Bhg. 6.26.