Csizmadia Ildikó vaisnava jógamester a Sziddhászanáról írta a szakdolgozatát. Ebből közlünk most egy részletet:
A sziddhászana jelentését a dolgozat címében tökéletes ülésmódként definiáltam. A szanszkrit szó első tagja, a sziddha, ezen felül egyaránt utal félistenszerű lényekre, megvilágosodott mesterekre. Ők az úgynevezett sziddhik, vagyis természetfölötti képességek birtokában vannak, melyek a jógagyakorlás magas szintjein jelentkeznek.[1] Érdemes utánanézni, hogy vajon milyen lehetőségeket rejt magában a sziddhászana, amelyből ennyi tökéletesség származtatható?
A kérdés megválaszolásához célravezető visszanyúlni a hiteles jógaszentírásokhoz. Patandzsali Jóga-szútrája, bár az ászanákkal kapcsolatos általános elveket meghatározza ugyan a gyakorlásukra vonatkozóan, valójában konkrétan nem említi a jógapózok neveit vagy leírásait. Ezekről az információkról a kinyilatkoztatott szentírásokban olvashatunk, melyek közé az upanisadok,[2] puránák[3] és itihászák[4]is tartoznak. A tradicionális írások szinte kizárólag ülő jógapózokat említenek. Ennek oka, hogy az ülő testhelyzetek főként az elme kontrolljának gyakorlását, a meditáció elmélyítést támogatják. A sziddhászanát, mint meditációs ülőhelyzetet négy upanisádban találhatjuk meg.[5] A később keletkezett összegző jógaírásokban, mint a Gheranda-szamhitá, a Hatha-jóga-pradípiká és a Siva-szamhitá, szintén szerepel.[6]
A Siva-szamhitában ez olvasható: „E testtartás által a jógi elhagyva a világot megvalósítja a legmagasabb célt, és szerte a világon nincs testtartás, mely titkosabb lenne, mint ez. Felvéve ezt a testtartást és ebben szemlélődve, a jógi mentessé válik a bűntől.” [7]
A Hatha-jóga-pradípiká négy kiemelkedően hasznos jógapóz között említi, melyek közül a sziddhászanát tartja a legfőbbnek. [8] A szerző fontos szerepet tulajdonít továbbá a jógapóznak a pránájáma és a meditációs technikák gyakorlásában.
„Az önvalón meditálva, mértékletesen étkezve és tizenkét éven keresztül gyakorolva a sziddhászanát a jógi eléri a sikert.” [9]
A Gheranda-szamhitá harminckét testhelyzet ír le és közöttük első helyen említi a sziddhászanát. Megadja felvételének pontos lépéseit, valamint a fókuszpontot, melyre az ászana kitartása közben összpontosítani kell. Az írás szerint a sziddhászana „ajtót nyit a szabadsághoz.”[10]
A Jóga-szútra az ászanákra vonatkozó szútráiban a pózok szilárd és kényelmes kitartására hívja fel a figyelmet. Erre azért van szükség, hogy az ászanában a tudatot rögzíteni tudjuk. A testtartások szilárdsága ugyanis visszahat a tudati folyamatokra és fordítva. A durva test akkor éri el stabilitását az ülő testhelyzetekben, így a sziddhászanában is, ha a fej, a nyak és a törzs egyenes vonal mentén helyezkedik el, és a gerincoszlop természetes görbülete megmarad.[11] A Bhagavad-gítában a következőket mondja Krisna ezzel kapcsolatban:
„A jóga gyakorlásához az embernek egy magányos helyre kell vonulnia. Terítsen Kusa-szénát a földre, azt pedig takarja le őzbőrrel és puha ruhadarabbal. Az ülés ne legyen se túl magas, se túl alacsony, és szent helyen álljon. Ezután a jógi vegyen fel rajta egy szilárd ülőhelyzetet, s gyakorolja a jógát, hogy elméje, érzékei és cselekedetei szabályozásával, valamint az elme egy pontra rögzítésével megtisztítsa a szívét. Testét, nyakát és fejét tartsa egyenes vonalban, és szemét rendületlenül szögezze az orrhegyére. Így- nyugodt és legyőzött elmével, a félelemtől megszabadulva, a nemi élvezetről teljesen lemondva- szívében Rajtam meditáljon, s Engem tegyen élete végső céljává. A test, az elme és a tettek állandó irányítását gyakorló misztikus transzcendentalista szabályozott elméjével, az anyagi létezést megszüntetve eljut Isten birodalmába.”[12]
Patandzsali említést tesz arról is, hogy a meditációban kialakult tudatállapot vég nélkül fenntartható, ha az ászanában a gyakorló már erőlködés nélkül benne tud maradni, tehát a testhelyzet kényelmessé válik. Ez azért lehetséges, mert a figyelem ekkor képes arra, hogy a test felől a magasabb tudati folyamatok felé irányuljon és a meditáció hosszú időn át fenntarthatóvá váljon. A Hatha-jóga-pradípikában erre vonatkozóan az alábbi idézetet olvashatjuk a sziddhászanával kapcsolatban:
„Siva 84 ászanát oktatott. Ezek közül az első négy a leglényegesebb, ezeket itt fogom elmagyarázni. Ez a négy a sziddhászana, padmászana, szimhászana és bahdrászana. Ezek közül is, mivel a sziddhászana nagyon kényelmes, mindig gyakorolni kell.”[13]
Ebben a fejezetben összefoglaltam a tökéletes ülőhelyzetről szóló feljegyzéseket a hiteles jógaírásokból. Mint láthatjuk az ászana pontos és kitartó gyakorlásával számos áldásos eredmény érhető el. A testhelyzet biztos alapot szolgáltat a meditációhoz, mellyel a jóga eredeti célja megvalósítható.
Írta: Csizmadia Ildikó
A fotón a szerző látható, a képet Juhász Éva készítette.
[1] Iyengar 2010: 104.
[2] A védák végkövetkeztetéseit tartalmazzák. Maga az upanisad szó azt jelenti, hogy „közel ülni”, ami a tanítások bizalmas jellegére utal. Hagyományosan 108 upanisadról tesznek említést. (A Sívananda jógaközpont tagjai 2012: 106.)
[3] Ősi védikus történetek.
[4] Epikus költemények.
[5] Tedzso-bindu-upanisad 1.25‒26 (egyetlen ászanaként jelenik meg), Sikhi-bráhmana-upanisad 1. 34‒52. (17 testhelyzettel együtt), Dhjána-bindu-upanisad 42-43. (négy másik pózzal együtt), Jóga-tattva-upanisad 1.28‒29. (négy egyéb testtartással együtt).
[6] Gaura Krisna Dásza 2018: 250‒255.
[7] Siva-szamhitá 3. 87.
[8] A négy ászana: sziddhászana, padmászana, szimhászana és bahdrászana.
[9] https://terebess.hu/keletkultinfo/hatha-joga-pradipika.pdf Az idézet: Hatha-jóga-pradípiká 1. 42.
[10] http://www.tarrdaniel.com/documents/Yoga-Yogacara/tisztajoga.htm#tartalom
[11] Gaura Krisna Dásza 2018: 252.
[12] Bhagavad-gítá. 6.11‒15.
[13] Hatha-jóga-pradípiká 1. 35‒36.
