Anyák napján általában anyukánkat és nagymamáinkat köszöntjük fel, az indiai szentírások szerint azonban összesen hét anya van, akiknek ugyanolyan tisztelet jár. Olvasd el, miért érdemes erre az ősi tanításra ma is odafigyelnünk!
Az első anya természetesen a szülőanya a védikus írások szerint is. Az édesanyánk nem csak világra hoz, de az első gurunk, tanítónk is. Lehet, hogy problémás a kapcsolatunk, de akkor is hálával tartozunk. Édesanyánk az, aki felnevelt, a legjobb tudása szerint tanított meg minket a jó és rossz közti különbségre. Elviselte a tinédzserkori lázadásunkat, mint az én anyukám, akinek idegen volt az, hogy 16 évesen otthagytam a szülői házat, és a spirituális útra léptem. Köszönöm, Anya!
A második anya, akit tisztelnünk kell, az a guru, a tanító, vagy a lelki tanítómester felesége.
A történelemben mindig is voltak és lesznek kiemelkedő női tanítók. Mindig léteztek különféle emberek, ez nem a modern idők hozadéka, a legrégebbi Upanisádokban, indiai szentírásokban például Gargiról, egy nagy tudású női tudósról is olvashatunk, aki a király udvarban tevékenykedett.
Isten mindannyiunkat más tehetséggel áld meg, és amit Isten ad, az egy ajándék. Ahogy ezt használjuk, az a mi ajándékunk Istennek.
Mumbaiban élő barátaimnak két lányuk van. Az idősebbik boldog és odaadó anyukája három kislányának. A húga egészen kicsi kora óta tudta, hogy ha felnő, India miniszterelnöke akar lenni. Ahogy Gandhi mondta, ő akar lenni a változás… A kishúgból jogász lett, egy ügyvédi irodában dolgozik, és feltett szándéka, hogy politikai pályára lépjen.
A fiaink és a lányaink lehet, hogy nem azt az utat járják az életükben, amit szerintünk kellene. De mindenkinek tisztelet jár azért az egyedi tevékenységért, amit hozzá tud tenni a világhoz.
A harmadik anya, akinek kijár a tisztelet, az az államfő, vagy a múltban a királynő.
Tulsi Gabbard, az amerikai kongresszus első hindu női képviselője remek példa: pártfüggetlen, az odaadás jógáját gyakorolja, minden Diwalikor (az indiai újév) online a Bhagavad-gítából választ ki és oszt meg egy inspiráló üzenetet. Tulsi indult az amerikai elnökválasztáson, és kétszer is szolgált Irakban katonaként. Mindannyian egyediek vagyunk, és ha az Istentől kapott egyedi képességeinket nem osztjuk meg másokkal, a világ biztosan szegényebb marad.
Negyedikkén mi a helyzet a bráhmanával, vagy bráhmana, a pap feleségével? Nem csak bráhmana férjük tudása miatt érdemelnek tiszteletet, hanem az odaadásban való példamutatásuk miatt is.
Az ötödik anya: a tehén. Ő a feltétlen szeretet megtestesülése. Miért ilyen fontos és szent a tehén az indiai kultúrában?
Csak füvet eszik, ami szabadon nő mindenhol, és amit aztán a saját éltető varázsételévé, tejjé alakít. Nyugaton a tejnek egyre rosszabb híre van az ipari előállítási körülmények és az adalékok miatt, valamint azért, mert nem vagyunk vele tisztában, hogy a tejet frissen és melegen, nem pedig a hűtőből, hidegen kellene fogyasztanunk. És amiatt, mert nem tudjuk, hogy a teheneket mindig védelmezni kell, és soha nem szabad bántani őket.
Hatodik a dajka. Valószínűleg édesanyánk nem alkalmazott szoptatós dajkát, ahogy azt a régi időkben tették, de kiterjeszthetjük ezt bárkire, akinek az a dolga, hogy gondoskodjon rólunk, és ezen a napon nekik is köszönetet mondhatunk.
Végül pedig a hetedik, a szent istennő, aki mindannyiunkat megtart minden egyes nap: a Földanya. Ajándékait nem tekinthetjük árunak, de még erőforrásoknak sem, amit mohóságból kizsákmányolhatunk. Hol van a hála azért, hogy menedéket nyújt nekünk, hogy minden nap bőségesen táplál minket?
Azt mondják, hála nélkül nincsen szeretet. Az odaadó jóga tradíciójában minden reggel elmondunk egy imát, mielőtt kikelünk az ágyból: „Ó, Földanya! Te hordod hátadon az óceánokat és a hegyeket! Te vagy Visnu felesége! Kérlek, bocsásd meg, hogy lábamat rád helyezem.”
Ne felejtsünk el tehát hálásak lenni minden anyánknak, akiktől tudást, ételt, gondoskodást, odaadást és szeretetet kapunk nap mint nap!
(Rukmini Walker eredetileg angolul megjelent cikke alapján.)