Egy korábbi cikkben már esett szó a Yoga-sūtrából az anyagi tudat ötféle tevékenységéről, és eljutottunk arra végső következtetésre is, hogy ezeknek a működéseknek létezik pozitív vonulata. Valamint arra is, hogy az anyagi tudatműködések megfékezése végülis a negatív, lehúzó irányú mentális cselekedetek beszüntetését jelenti, amelyeket a pozitív, kedvező irányú – lelki témájú – működésekkel igyekszünk helyettesíteni. S ezek után tárta fel előttünk Patañjali, hogy ennek eléréséhez a kulcs a rendszeres gyakorlás és a lemondás.
Ez a két kifejezés teljesen általános, mégis annyira meghatározó a yoga témakörében, hogy szükségét éreztem a téma további tárgyalását. Ahogy az már a korábbi cikkből is kiderült, azért nem részletezi ezt a két szót Patañjali, mert a más-más eredményre vágyók esetében ezek eltérőek lesznek.
A siker kulcsa
Azonban a siker kulcsát elárulja az ezeket követő sūtrákban, függetlenül attól, hogy ki melyik yoga folyamatba kezd (SPOILER! többféle yoga folyamat van, amelyekről szintén temérdek cikket lehetne írni…). Ami pedig mindennek a lényege az az, hogy hogyan végezzük ezt a gyakorlatot – először ezt a részletet kezdi el ecsetelni. S erre a válasz egy nagyon egyszerűen hangzó, ám annál nagyobb horderejű kijelentés: a gyakorlatunknak szilárdnak és folyamatosnak kell lennie.
Tehát, legyen szó akár az aṣṭāṅga–yoga lépcsőfokairól – bármelyikről, tulajdonképpen –, akár a bhakti-yogáról, vagy bármelyik másik folyamatról, az elhivatottság, a folyamatos erőfeszítés és törekvés a gyakorlatokban a biztos módja a sikernek. Ezzel valójában nem mondunk újat, hiszen jobban megfigyelve a hétköznapi életünk is telis-tele van ilyen példákkal.
Ha szeretnénk megtanulni egy új nyelvet, elsajátítani egy sportágat és fejlődni benne, vagy bármi hasonlót csinálni, az is folyamatos próbálkozások, erőfeszítések sorozatából fog állni. Sőt, a Yoga-sūtrában az is benne van – elrejtve a sūtra szavai között – hogy nem csak a megfelelő stabilitás eléréséhez, de a fenntartásához is szükség van erre a rendszeres erőfeszítésre. Ez szintén igaznak bizonyul a hétköznapi példáink esetében is.
Nem kell barlangi jógivá válnod a folyamatos gyakorláshoz
Most a gyakorlást és erőfeszítést az anyagi tudatműködések megfékezése, és a szabályozott tudat felállítása érdekében végzi a gyakorló, bármilyen további célja legyen is ezzel. Tehát, legyen akár az a célunk a yoga művelésével, hogy kiegyensúlyozottak legyünk, csökkentsük a szenvedést az életünkben, vagy szeretnénk valami ezeken túlmutató célt elérni, a kitartó gyakorlás, sőt a napi rendszeresség az, ami a legkiválóbb lehetőségünk. Sőt, a yoga-hagyományokban létezik egy másik szó is a gyakorlásra az abhyāsán kívül, a sādhana, ami az egyéni, napi rendszerességgel végzett (lelki) gyakorlatokat jelenti.
Ez is azt mutatja, amit a következő sūtra is hangsúlyoz, hogy a – megfelelő módon végzett – gyakorlás akkor vezet a kívánt eredményhez és lesz szilárd, ha azt hosszú ideig, megszakítás nélkül, figyelmesen, szorgalmasan végzik. Ezért is látni a nagy elhivatott yogikat India bármely pontján minden nap ugyanazokat a tetteket, figyelmesen végezni. De persze nem kell elvonulni egy barlang mélyére ahhoz, hogy hasonlóan folyamatos gyakorlást lehessen végezni. Ezt a rendszerességet és szorgalmat itt a modern világban is meg lehet valósítani, a megfelelő erőfeszítések megtételével.
Alapvetően majd minden cél elérésére, akár lelki, akár anyagi jellegű, a yoga első lépésnek az anyagi tudat működésének megváltoztatását, átirányítását nevezi meg, nem véletlen, hogy a Yoga-sūtra is ezt rögtön az elején tárgyalja. Jobban belegondolva, ha képesek vagyunk a tudatunkat a számunkra előnyös mederbe terelni, azzal már majdnem megtettük az út felét. A másik fele pedig ennek az állapotnak a hosszútávú fenntartása lesz majd.
Eltávolodni azoktól behatásoktól, amik nem szolgálják a célod
A másik téma, amiről szó esik, az a lemondás, ami valljuk be, elég idegen, ráadásul meglehetősen elvontnak hathat számunkra itt, a nyugati kultúrában. S a legtöbbször keserű szájízzel gondolunk bármire, ami azt kéri, hogy vegyünk vissza a vágyainkból, kívánságainkból, egyszóval az érzékkielégítésből. Pedig bizony a yoga-hagyományok minden ágában megjelenik ez a fogalom, sőt, a védikus irodalom tele van erről szóló történetekkel, leírásokkal és erre vonatkozó utasításokkal.
A lemondás szót a szanszkritban a vairāgya kifejezésként értelmezzük, ami elsősorban vágynélküliséget, ragaszkodásmentességet jelent. Ez az elv azonban minden esetben szabályozott módon valósul meg, és nem különül el az összes többi gyakorlattól. Például, ahogy az aṣṭāṅga–yoga legelején ott vannak a yama és niyama szabályok és lépcsőfokok – ezek meghatározott tettek és tiltások, amelyek kísérik a többi gyakorlatot, az āsanát és a prāṇāyāmát. Tehát itt nem olyan saját magunk által kitalált önsanyargatásról van szó, amely konkrétan romboló fizikai és mentális értelemben, hiszen mit is érnénk el azzal.
Sokkal inkább arról van szó a lemondás esetében, hogy ezek segítségével könnyebben el tudunk távolodni azoktól a külső behatásoktól, ingerektől, amelyek valójában nem szolgálják a célunkat. Mint ahogy általános folyamat az olyan károsító szerektől való tartózkodás, mint az alkohol, a kábítószer vagy a cigaretta.
Kulcsfontosságú elvekről való gondolkodás
Ugyanakkor ezek nagyon mély témák, hosszasan lehetne őket fejtegetni. Amire igazából szerettem volna ezzel felhívni a figyelmet, hogy a kitartó, töretlen gyakorlás, és a szükségtelen, káros cselekvésekről való lemondás mind a hétköznapi életben, mind a yoga végzésében kulcsfontosságú elv, amelyekről érdemes alaposabban gondolkodni. (Ha már a yoga-hagyományok tekintélyes írása, a Yoga-sūtra is erre int bennünket.) Legfőképpen pedig vizsgálatra érdemes, hogy az, amit az ember nap mint nap csinál vagy nem csinál, hogyan igazodik ahhoz a célhoz, amelyet kitűzött maga elé az életben.
Köszönöm szépen a figyelmed! Remélem érdekes, elgondolkodtató olvasmánnyal tudtam szolgálni, kitartó és töretlen gyakorlást kívánok!
Forrás: Tóth-Soma László: Patañjali – Yoga-sūtra, Első rész
Fotók és borítókép: envato.com










