Álom és valóság határán

Képzelt világ

Kislányunk egy nap meg akarta tudni, hogy mikor lesznek az égen hullócsillagok. Megadtuk neki a választ, de semmi jóval nem kecsegtettük, mert mikor hullócsillag van az égen ő már aludni szokott és nem fogja látni őket. Akkor kezdett a dolog gyanússá válni, mikor pár nap elteltével ismét a hullócsillagokról érdeklődött. Rá is kérdeztünk, ugyan árulja már el miért olyan fontos neki hullócsillagot látni. Hát elárulta: az óvodában azt hallotta, hogy a hullócsillagok teljesítik az ember kívánságát és szeretne kívánni valamit!

Akar egy saját, otthon tartott, igazi unikornist; nem csak olyan plüss kacatot, amiből már van vagy két tucat. Természetesen minden igyekezetünk kudarcba fulladt, hogy elmagyarázzuk neki a hullócsillagok nem tudnak ilyen mesebeli lényt teremteni. Kislányunk egyébként is félig-meddig álomvilágban él, szinte nem telhet el úgy nap, hogy hihetetlen kalandokat élnénk át: megmentjük a világot a láthatatlan gonosztevők minden ármánykodásától, izgalmas csapatversenyt rendezünk plüss barátainak, többször is, gyors egymásutánban. Az ilyen játékot élvezi a legjobban, kár, hogy nekem nincs szárnyaló fantáziám és nehezemre esik ekkora töménységben keverni a valóságot a képzelettel.

Kép: Baby unicorn vector created by upklyak – www.freepik.com

Lelki világ vagy anyagi világ – Te hol veszel menedéket?

Pedig mi, a lelkek eredetileg hasonló helyzetben vagyunk, egyidejűleg látjuk a lelki és az anyagi világot. A kettő között helyezkedünk el és valamelyik – a lelki vagy az anyagi – energia menedékében létezünk; ezért is tartoznak az élőlények a határenergiához. Az egyén a szabad akaratát használva döntheti el, hogy hol akar élni. Mi, akik – kár lenne tagadni – rosszul döntöttünk és ide jöttünk az anyagi világba, természetellenes helyzetben vagyunk. A valóság helyett annak az illúzióját, visszatükröződését választottuk. Míg a lelki világ örök, tudással és boldogsággal teli, addig az anyagi világ bár valódi, de nincs mögötte szubsztancia, igazi tartalom. Nem véletlenül aposztrofálják siralomvölgyként, a tudatlanság óceánjaként vagy lángoló erdőként; itt minden csak átmeneti, a tudatlanság jellemzi, valamint a boldogság fájó hiánya.

Az anyagba ragadt lélek nem ismeri saját azonosságát, sem kapcsolatát a Legfelsőbb Személlyel, tévesen a folyamatosan változó, majd cserélődő anyagi testeknek hiszi magát és legfőbb célja elégedetté tenni ennek az ideig-óráig viselt testének az érzékeit. Olyan, mintha egy végtelen, ismétlődő születéssel és halállal tagolt álomban szenderegne. Egy rémálomban, ahol a karmája függvényében, néha kellemes, de legtöbbször akarata ellenére kellemetlen, sőt szörnyű dolgok történnek vele és közben folyamatosan küzdenie kell a puszta létéért. Az anyagi természet feletti uralkodás mentalitásnak ugyanis természetes velejárója az egyenlőtlenség, és a létért folyó elkeseredett küzdelem.

A valóság útja – élhetnél boldogan…

A fáradtságos, kíméletlen küzdelemből kijut mindenkinek, aki leesett az anyagi világba; ezt már mindenki megtapasztalhatta. Küzdünk, hogy jobb helyzetbe kerüljünk, hogy nagyobb szeletet hasíthassunk ki magunknak a világból, a javakból és az élményekből, vagy csak azért, hogy legalább ne legyen minden sokkal rosszabb. Próbálnánk uralkodni a territóriumunk felett és kitágítanánk annak határait, de mindenki más is ezen munkálkodik. Ezért kisebb győzelmek mellett folyton veszteségek érnek minket; csak a legerősebb boldogulhat, ideig-óráig. Közben pedig vég nélkül zajlik a tervezgetés, aggódás, irigykedés és bosszankodás és legtöbbször az elért boldogság sem más, mint a feltételekhez kötött élet gyötrelmeinek ideiglenes enyhülése.

Pedig élhetnénk a valóság talaján, örök otthonunkban a lelki világban, ahol minden lépés tánc, minden szó ének és minden nap egy fesztivál. Ahol nem irigykedik senki a másikra, mindenki örökké él és örömteli, szerető szolgálatot akar végezni Krisnának.

Amikor a lélek eljön az anyagi világba, megfeledkezik örök mesteréről, jóakarójáról és elkezdődik vándorlása az anyagi világban. Azonban, ha a figyelmét valahogyan Isten felé fordítja és a lelki energia menedékét választja, akkor ismét eredeti, lelki helyzetébe kerül. Odaadó szolgálata révén élvezi az örök, tudással és boldogsággal teli életet a Legfelsőbb Úr társaságában. Még ha anyagi testében is él, de teljesen tudatában van Krisnához fűződő kapcsolatának, akkor valójában felszabadult lélek. Az ilyen élet a valóság útja, melyet követve az élőlény elérheti a transzcendentális boldogságot és megszabadulhat a gyötrelmektől.

Fotó: Pinterest

Egyelőre kislányunk – bár nem burokban tartjuk – viszonylag keveset tapasztal az anyagi élet nehézségeiből, úgy tűnik szerencsés sorsa van. És mi, szülők szerencséjére a születésnapi ajándék és élménycunami elfeledtette vele a hullócsillag projektet, legalább egy kis időre. Az is biztató fejlemény, hogy szereti nézegetni a szentírásokat illusztráló szép, színes képeket. Kérdéseire, hogy mit ábrázolnak ezek, el szoktunk neki mesélni egyet s mást a lelki világban zajló változatos, mindig nagyon izgalmas és minden képzeletet felülmúló kedvtelésekről. Majd meglátjuk, hogy felkelti-e az érdeklődését az álomszép valóság és feltámad-e benne a vágy kikerülni az anyagi káprázat bűvköréből.

(Borítókép: Student work vector created by macrovector – www.freepik.com)