De nekem nem megy a faállás, csak a kidőlt fa póz!

2022. 10. 12. | Életmód, Jóga gyakorlás

Szerző: Pinke Roland
 

Jógaoktatóként a gyakorlóktól gyakran hallunk bizonyos típusú panaszokat, attól függetlenül, hogy az adott jógázónak mennyire is megy jól a jóga. A leggyakoribbnak mondható talán, az „én nem vagyok hajlékony”, vagy „sosem leszek hajlékony, mint te”. Ebben a cikkben viszont nem ezzel a problematikával szeretnék foglalkozni, hanem a második leggyakoribb szállóigével, nevezetesen a „nekem nincs egyensúlyérzékem”, esetleg a „nekem nem megy a faállás, csak a kidöntött fa póz”. Hát ezzel én is így vagyok. Persze most azt gondolod, ezt biztos csak megnyugtatásnak írom, vagy épp mondom a gyakorlónak az órán. De a helyzet az, hogy ez nem így van.

Az egyensúlyérzet kicsit más, mint a hajlékonyság. Úgy tapasztalom, hogy nem lesz jobb egyensúlyod igazán, ha sokat gyakorolsz, csak megtanulod, mire kell figyelni, mik azok a pontok, amelyeket számba kell venned egy ilyen póznál. Amit megtanulsz a gyakorlás során, hogy ezeket gyorsan és hatékonyan, már szinte passzívan megteszi a tested, anélkül, hogy neked erre különösebben kellene figyelned. Gyorsabban kapcsol az agyad, hamarabb megtalálod az egyensúlyt ezáltal, melynek köszönhetően úgy tűnik majd, hogy kimozdíthatatlanná válsz.

Ezen felül, az egyensúlyi jógapózok nem az eredményről, a versenyről szólnak. Amikor ilyen ászanát gyakorolsz, nagyszerű lehetőséged van megfigyelni, hogyan reagálsz a kihívásokra, különösen az ingadozásokra és az esésekre. Azok a pillanatok, amikor elveszíted az egyensúlyodat, nagyszerűen megtanítanak arra, hogyan szerezd vissza az egyensúlyt testedben és az elmédben egyaránt. Ahelyett, hogy a testtartás eredményére összpontosítana, inkább figyeld meg a folyamatot, és törekedj rá, hogy tudj tanulni belőle és ezt követően megpróbáld újra.

Dristi (dṛṣṭi)

Vagyis a tekintet összpontosítása. Az érzékek visszahúzásának és a koncentrációnak egy egyvelege, mely során tekintetünket egy pontra koncentráljuk, és kizárunk minden mást a külvilágból, fókuszálva erre az egy pontra. A látás közvetlen kapcsolatban áll az idegrendszerrel, a látóidegek által. Amennyiben sikerül elérni a tekintetben a könnyedséget és a szilárd mozdulatlanságot, az kihatással lesz a testedre is, és megszilárdulsz az adott pózban. Még akkor is, ha egyensúly problémákkal küzdesz, ha törekedsz a tekintet ilyen módú szabályozásában, a stabilitás érzete alakul ki a testedben és az elmédben is.


Photo by Jan Krnc

A légzés

A kezdetekben, a jóga gyakorlásakor, elég kihívás magára a pózra is figyelned, a légzés irányítása már egy nehezebb feladat. Azok, aki már eljutnak arra a szintre, hogy a légzést is figyelni tudják, és az ászanázás során törekszenek a légzésszinkron kialakítására és fenntartására, náluk is gyakran előfordul, hogy az egyensúlyi pózoknál annyira koncentrálnak, hogy a légzés folytonossága megszakad. Ez pedig kiegyensúlyozatlansághoz vezet. Bármennyire is kihívást jelent az egyenletes légzéstempó megtartása, elengedhetetlen az egyensúly megőrzéséhez. Mivel a testednek levegőre van szüksége, hogy megfelelően funkcionáljon, ha van valami, ami kimozdítja idegrendszert a biztonságos zónából, az a légzésnek a visszatartása. Ezért elengedhetetlen, hogy törekedj a folyamatos és egyenletes légzésre ilyen ászanák gyakorlása során. Ha ezt elsajátítod, megfigyelheted, hogy a tested szinte magától érkezik meg az egyensúlyi pózba.


Photo by Amauri Mejía on Unsplash

Az aktív végtagod

Legyen az akár a lábad vagy a kezed, fontos, hogy minél nagyobb felületen érintkezzen az adott testrész a talajjal. Minél kisebb felület adja a támasztékot, annál kevésbé támogatja a test súlyának megtartását, és annál kevésbé stabil az egyensúly. Ha szélesre tárod az ujjakat, és beletolod a talpat vagy a tenyeret a talajba, annál stabilabb támasztékot hozol létre a kitartáshoz. A tenyérből vagy éppen a talpból veszel erőt, ezáltal a végtag teljes egésze dolgozik. Ha például kézenállás során az ujjvégeket erősen a talajba nyomod, érzékelheted, hogy az alkar izmai aktívvá válnak. Ez összességében nem csupán stabilitást ad, de segít megelőzni a sérüléseket is az érzékenyebb ízületi részeknél, mint a csukló, a könyök, vagy a lábak esetében a boka és a térd.


Photo by Alexy Almond

Ahhoz, hogy haladást érjünk el, el kell engednünk az elvárásokat és az erőltetést. Előtérbe kell helyeznünk az ellazulást, majd a megfelelő izommunka, a nyugodt légzés és a szem mozdulatlanságának hármasát alkalmazva megérkezhetünk a test egyensúlyának mozdulatlanságába, így érve el a fejlődést.

 

(Borítókép: Photo by Pasha Chusovitin on Unsplash )

Ajánlott cikkek

Ajánlott tanfolyamok

Kiadványok