Jóga: a csendes válasz az óraátállításra

A technológia pillanatok alatt alkalmazkodik, az ember viszont nem gép

Minden évben ugyanaz történik: eljön az óraátállítás, és vannak, akik hirtelen máshogy kezdenek működni. Korábban álmosodnak el, mégis nehezebben alszanak el. A napok sötétebbek, a test fáradtabb, az idegrendszer pedig valahogy nem találja a ritmust. Pedig a világ csak egy órát tolt arrébb – a testünk mégis hetekig próbálja utolérni.

A szomnológusok szerint az óraátállítás után napokba, sőt akár hetekbe is telhet, mire a szervezet újra megtalálja a természetes egyensúlyát. Ez nem véletlen: az úgynevezett cirkadián ritmus, vagyis – köznapi nevén – a belső biológiai óra szabályozza az alvást, az ébrenlétet, a hormonműködést és az anyagcserét is. Amikor ezt „megpiszkáljuk” – például azzal, hogy mesterségesen eltoljuk az időt –, az idegrendszer zavart jelez.

Az óraátállítás eltörléséről egyébként évek óta vitatkoznak az Európai Unióban. Volt, aki a fix nyári idő mellett érvelt, mások a téli mellett, mondván: az jobban igazodik a természetes fényviszonyokhoz. A tagállamok végül nem tudtak megállapodni, így marad a bevett rend: évente kétszer, márciusban egy órával előrébb, októberben pedig egy órával visszább állítjuk a mutatókat.

(Az idő terhe, kép forrása: Canva)

Ma már a legtöbb kütyü automatikusan átáll a nyári vagy a téli időszámításra. A testünket azonban nem tudjuk egy gombnyomással lefrissíteni. A nyugati orvoslás főként a fizikai regenerálódásra helyezi a hangsúlyt: pihenés, meleg gyógytea, forró fürdő. A védikus szemlélet azonban ennél mélyebbre megy. Azt mondja, nemcsak a testünket kell újrahangolni, hanem az energiáinkat is.

A jóga és a prāṇāyāma (pránajáma=tudatos légzés) pontosan erre alkalmas: lelassít, megnyugtat, és segít visszatalálni a belső ritmusunkhoz. Már a tudomány sem vitatja: napi 20 perc könnyű jóga vagy vezetett yoga nidra is segíthet abban, hogy mélyebben és nyugodtabban aludjunk – a különbség néhány hét alatt érzékelhető. A hatás tehát nemcsak „spirituális”.

A mozdulat, ami lecsendesít

Ha próbáltál már elalvás előtt bālāsana (bálászana – babapóz, gyermekpóz) helyzetben maradni pár percig, ismered azt a furcsa, meghitt csendet, ami ilyenkor keletkezik benned. A homlok a talajon, a hát megnyúlik, a légzés mélyül. Az ember számára ez az egyik legnyugtatóbb testhelyzet.

(Babapóz, kép forrása: Canva)

Vagy ott a viparīta-karaṇi (viparíta-karani – láb a falon póz), ami szó szerint segít „visszaengedni” a testet a földbe. Miközben a vérkeringés lelassul, a test hőmérséklete csökken, az idegrendszer megpihen.

Egy esti jógasor nem az izzadásról kell, hogy szóljon, hanem a lelassulásról. Lehet benne egy komótos előrehajlás – paścimottānāsana (pascsimóttánászana – ülő előrehajlás) –, ami befelé fordít; egy fekvő pillangó – supta-baddha-koṇāsana (szupta-baddha-kónászana – fekvő kötött szögpóz) –, ami megnyitja a mellkast, és helyet ad a légzésnek. A végén pedig a śavāsana (savászana – hullapóz) – az a pillanat, amikor már nem csinálsz semmit. Csak vagy.

A legtöbben itt jönnek rá, milyen az, amikor kizárják az egésznapos ingeráradatot – a képernyőket, értesítéseket, mesterséges fényeket, a gyors döntéseket, a zajokat. Először tapasztalják meg azt, mit jelent valóban elengedni a kontrollt.
Sokan még mindig úgy gondolnak a jógára, mint egyfajta testedzésre. Pedig az, amit egy esti gyakorlásban megélünk, sokkal inkább idegrendszeri terápia, mint fizikai tréning.

A légzés, mint a test távirányítója

Ha csak egyetlen dolgot tanultam meg az évek alatt arról, hogyan lehet megnyugtatni az elmét, az a légzés ereje. A lassú, egyenletes ritmusú ki- és belégzés lecsendesíti az idegrendszert. A rendszeres légzőgyakorlatok végzése olyan hatással lesz a testre, hogy az egy idő után elhiszi, biztonságban van, ideje pihenni.

​​Nem véletlen, hogy a jógában a légzésre épül minden: néhány egyszerű gyakorlat is elég ahhoz, hogy a tested és az elméd újra egy ritmusra találjon. Az egyik legismertebb technika az úgynevezett 4–7–8 légzés: négy számolásig belélegzel, hétig bent tartod, majd nyolcig kilélegzel. Néhány ciklus után a pulzus természetesen lassul, a test feszültsége fokozatosan oldódik.

A másik kedvelt gyakorlat a nāḍī-śodhana-prāṇāyāma (nádí-sódhana-pránájáma – váltott orrlyukú légzés). Ezt úgy végezheted, hogy a jobb kezed hüvelykujjával finoman lezárod a jobb orrlyukad, és lassan belélegzel a balon. Majd mindkettőt lezárod, és a gyűrűsujjad segítségével a jobbon át fújod ki a levegőt. Ezután a jobb orrlyukon szívod be, és a balon engeded ki. Ez egy teljes kör. Pár perc gyakorlás után érezni fogod, ahogy a légzés ritmusa lelassítja az elmét, a pulzus kiegyenlítődik. Az elalvás előtti percekben ez a két légzéstechnika együtt igazi idegrendszeri „reset”.

(Váltott orrlyukú légzés, kép forrása: Canva)

A jóga tanítása egyszerű: ha uralod a légzésed, uralod az elméd is. Ha az elmédet sikerül lelassítani, minden más is követni fogja. Az óraátállítás ilyenkor csak arra emlékeztet minket, mennyire mesterséges, ahogyan mi, emberek az időt irányítani próbáljuk. A test azonban a saját rendje szerint él, mert nem a naptárhoz, hanem a napfényhez igazodik.

A Bhagavad-gītāban (11.32) Kṛṣṇa azt mondja: „Én vagyok az idő, a világok pusztítója„.

Az idő tehát nem ellenség, hanem az isteni rend része. Ha ezt felismerjük, a légzés többé nem csak oxigén és szén-dioxid cseréje, hanem egy csöndes párbeszéd a világmindenséggel.

A cikk írója újságíró, a Bhaktivedanta Hittudomnyi Főiskola első éves vaisnava jógamester szakos hallgatója.
Borítóképet szerkesztette: Balogh Krisztina