Kowalsky meg a jóga

Bármióta is keveredett az életedbe ez az oldal, a Jógapont, remélem érzed, hogy minden mozzanatának az a célja, hogy adjon számodra. Adni jó dolog, és igazi értéket adni, a legjobb.

Amikor Kowával kapcsolatba kerültem, éppen ezt éreztem rajta, mint ember, és mint jógagyakorló, hogy ő is adni szeretne mindannyiunknak. Mert, ha egyszer a jógát az életedbe fújta a szél, nincs menekvés, megváltozik. És ez egy olyanféle mély változás, ami hálára ösztönöz, épp ezért meg akarod osztani másokkal, hogy az ő életük is boldogabbá váljon.

Szóval ezért vagyunk jelen a Jógaponttal. És ezért mesélt most Kowa is. Adni szeretnénk neked valami igazán különlegeset. Csak annyi a dolgod, hogy fogadd szeretettel és, ha úgy érzed, hasznosíts belőle bármit az életedben…

Jp: Mikor és hogyan került a jóga az életedbe?

K: Körülbelül 12 évvel ezelőtt kerestem fel a kérésemmel/kérdésemmel Vidzsaja Gauranga prabhut (az egyik krisnás szerzetest), hogy tudna-e nekem ajánlani valamilyen gyakorlati módszert arra, hogy a zenekari turnézás által ‒ a túl sok éjszakázás, a szádhanám (tudatosan és rendszeresen végzett lelki gyakorlatok) rendszertelensége, az életmódom és étkezésem következetlensége okán ‒ nagyon terheltnek érzem a mindennapjaimat. Az első, ami eszébe jutott ‒ azon túl, hogy a rendszeres dzsapázásra (mantrameditációra) felhívta a figyelmemet ‒ az volt, hogy ellátogathatnék heti rendszerességgel jógaórákra. Említette, hogy egy ideje hot jógát oktat és órákat tart egy korábbi bhakta (bhakti-jógi) ismerősünk Gauranga prabhu.
Kíváncsian, ám nem kirobbanó lelkesedéssel mentem el az első jóga órára.

A helyszín akkor még a Vigyázó Ferenc utcában működő Govinda pinceétterem közösségi terme volt. Befűtve, párásítva ez a kis, zárt tér, tele jógásokkal, már abban is kihívás elé állított, hogy bent maradjak egy-másfél órán keresztül. Aztán elkezdődött az óra.
Kezdetben úgy éreztem könnyed átmozgatás lesz ez, hiszen hozzászoktam a sportos élethez, még ha voltak is passzív éveim rendesen. Aztán jöttek a gyakorlatok egymás után, a hajlékonyságom meg bőven hagyott kívánnivalót maga után, és egyre nehezebbnek éreztem a jógázást. Alig tartottunk az óra felénél és én már az életemért küzdöttem :). Emlékszem az arcomra lehetett írva a küzdelem nehézsége, mert az óra vége felé, a befejező gyakorlatoknál a barátom ‒ szintén egy kedves kis bhakta, aki már jóideje járt Gauranga óráira ‒ lelkesítőleg odasúgta nekem, hogy “kitartás, már mindjárt vége”.

Szóval sose felejtem el a legelső gyakorlásomat. Biztosan vannak, akik ilyen tapasztalások után egyszerűen felhagynak a további kísérletezéssel. Való igaz, amikor az óra véget ért, úgy éreztem magam, mint akit gályarabságból szabadítanak fel. Mégis tudtam, hogy Vidzsaja Gauranga prabhu nem véletlenül ajánlotta nekem ezt a gyakorlati módszert. Úgyhogy folytattam. Elmentem újra, meg újra… meg újra. És hamarosan beleszerettem. Olyan lelkesedéssel vetettem bele magam a gyakorlásba, hogy idővel még jógaoktatói tanfolyamokat is elvégeztem.

Jp: Könnyű elkezdeni valamit, de hogyan tudod ennyi éve, ilyen szilárdan fenntartani a lelkesedésed és gyakorlásod a jógázásban? 

K: Kétségtelen tény, hogy bár az elmúlt tizenkét évben voltak aktívabb és rendszertelenebb hónapjaim is, de a gyakorlás azóta is az életem egyik legfontosabb része. Persze ehhez az is kellett, hogy nem csupán, mint testmozgás, vagy testedzés tekintek a jógára, hanem rendszeresen társulok a jóga filozófiáját kibontó tanításokkal. Ezek együtt valóban olyan szilárdságot adnak a jógában, amely akkor is megtart, ha néha hetekre (megesett, hogy hónapokra), háttérbe szorult a gyakorlásom. Mindig újra és újra felveszem a fonalat, és nem vitás, hogy akkor érzem magam a legjobban a bőrömben ‒ és a tudatomban ‒, amikor a rendszeres gyakorlás része a mindennapjaimnak.

Jp: A koncertezős, éjszakázós, intenzív életet össze lehet egyeztetni a jógikus élettel?

K: Nem fogom illúziókkal szédíteni magam, ez bizony nem ideális helyzet. A jógikus élet nem ilyen. Ezzel együtt megpróbálom beépíteni az életembe minden olyan részletét, ami lehetséges, és amit csak kivitelezni tudok. Ez egyértelműen rengeteg áldással jár. Azonban tudatában vagyok, hogy ahhoz, hogy a jóga, és a jógikus élet minden áldását képes legyek akár csak megközelíteni is, ahhoz bizony idővel majd sokkal nyugodtabb körülményeket kell teremtenem az életemben. Mondhatnám, hogy az út jelenleg is jó, de az igazság az, hogy egyelőre csupán a szándék és a kitartásom, elszántságom az, ami megfelelőnek ítélhető.

Jp: Az ászana gyakorlás számodra hogyan járul hozzá a mindennapok nehézségeinek kezeléséhez?

K: Egyértelműen más feltételeket teremt a jóga a mindennapi élet kihívásainak kezelésében is. Hogy csak egy egyszerű példát említsek. Az alap természetem békés, de például a személyiségem árnyoldala többek között, hogy bizonyos határaim túlfeszítése esetében nagyon is hirtelen tudok lenni. Amióta jógázom, ez vitathatatlanul sokat javult. Az ászanák végzése nem csupán a test keringéseit javítja, nem csupán az izmokat nyújtja, lazítja és acélozza, nem csupán a szervekre van elképesztően jó hatással, de hihetetlen eredményességgel orvosolja a személyiség gyengeségeit okozó tudati árnyékokat. Ez pedig az élet nehézségei közepette rendkívül áldásos ajándéka a jógának.

Jp: Számodra hogy könnyebb jógázni, együtt másokkal, vagy egyedül? Szerinted mik az előnyei és hátrányai a közös és egyedüli gyakorlásnak?

K: Az vitathatatlan, hogy a közös gyakorlás komoly húzóerő. Mindig is imádtam eljárni közösségbe, együtt végezni másokkal például az astanga, vagy az agni gyakorlatsorait. A gyengébb napjaimon sokszor ez adott erőt ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjek aznap jógázni. Az ösztönző erő. Ez nyilvánvalóan nagy előnye a közös gyakorlásnak. Hátrányát nem is nagyon tudnék megfogalmazni, mert ha felkészült, tudatos csoportban gyakorol az ember, akkor egymás zavarása sem nagyon merülhet fel. Ezzel szemben az egyéni gyakorlásra meg kell érni! Nálam hosszú idő telt el, amíg el tudtam engedni a csoportos gyakorlást, és valóban rendszeresen végeztem már otthon is az ászanázást. Évekbe telt! Az előnyét éppen ebben rejti. Aki tud egyénileg, rendszeresen gyakorolni, abban a rendíthetetlenség magja csírázásnak indult. Legalább is ez rám mindenképpen igaz.

Jp: Az ászana gyakorláson kívül még milyen eszközöket használsz a belső békéd megteremtéséhez?

K: Megfigyeltem magam, ha rendszeresen dzsapázom, az olyan mintha kicserélnének. Amikor elengedem a mantrameditációt néhány napra, hétre vagy hónapra (!), akkor lassan, de határozottan kezd minden megváltozni bennem, és a körülményeimben ‒ vagy legalább is a körülményeim megítélésében. Most már legalább húsz éve rendszeres rendszertelenségben dzsapázom, volt tehát időm megfigyelni magam, de még néha ma is képes vagyok rácsodálkozni mekkora erő, lehetőség és áldás rejtőzik a mantrameditációban. Ez is azt mutatja ‒ mármint az, hogy képtelen vagyok évtizedek óta teljes egészében megérteni a dzsapa transzcendentális erejét ‒, hogy mennyire csekély szellemi képességgel rendelkezem :), és ez most nem valami álszerény magamutogatás! Őszinte megállapítás ez, főleg annak tekintetében, ha figyelembe vesszük, hogy a tanítások azt mondják: csupán a ‒ helyesen és rendíthetetlenül végzett ‒ mantrameditáció elvezetheti az embert az élet “tökéletességéhez”… Ehhez képest a mindennapi élet nyugodt harmónikussága egy kisebb hullámnyi eredmény a végtelen óceánban.

Jp: Sokan azt gondolják, hogy a jóga főleg az ászanákról szól. Számodra miről szól?

K: A jóga többrétű gyakorlati rendszer. Aki kicsit is megközelítette már a jógát, az tudja, nyolc főbb összetevőt említenek az írások. De egy gyakorlati rendszer nem is igazán az összetevőiből ítélhető meg igazán, hanem ami a célját illeti. A jóga magasztos célokat jelöl meg. Beteljesíteni, sikerre vinni az emberi életet. Összekötni újra azt, ami elválasztatott. Feloldani azt, ami megkövesedett, megdermedt. Elválasztani a durvát, a finomtól… az anyagi energiát a transzcendentálistól.

Nem szeretnék én nagy szavakat használni, de azt gondolom, hogy az, aki társul a jógával bármily csekély formában is, annak ezeknek tudatában kell lennie. Az megint más kérdés, hogy a legfőbb célja mellett hány és hányféle áldása, eredménye tud lenni a jógának az ember életében. Ezek mind együtt jelentik a jógát.

Jp: A jógafilozófia sok esetben visszaköszön a dalaidban is. Hogyan segíti ez a világlátás a te életedet?

K: Nem egyszer volt már kirívó válság, embert próbáló útkereszteződés az életemben. Talán ez abból is eredeztethető, hogy az út sem ‒ amit választottam ‒ mondható átlagosnak, de legyen bármi is az oka, egyet egészen biztosan kijelenthetek: ha ezen az úton nem társulhattam volna a bhaktákkal, a Bhagavad-gítával, a jógával (legyen az a bhakti, hatha, ezen belül astanga, vagy agni) és annak minden tanításaival, akkor semmi sem szavatolhatná, hogy egyáltalán életben lennék, hogy még mindig ezen a személyiségen keresztül, ebben a testben figyelhetném a világot, végezhetném a jóga gyakorlataimat. Azt persze nem tudhatom, hogy mennyi idő adatik még ugyanebben a testben, de az tuti, hogy egész életemre meghatároznak a fentebb említettek.

Jp: Mennyit segített a jóga az önismeretedben, minden szintű (testi-mentális-lelki) fejlődésedben?

K: A jóga abban az esetben, ha csupán részleteiben vizsgáljuk, és/vagy alkalmazzuk, akkor csupán részeredményekkel kecsegtethet. Tehát ha mondjuk csupán testmozgásként tekintünk a jógára, akkor megtapasztalhatjuk ‒ ha bizonyos ideig, rendszeresen és kitartóan gyakorlunk ‒, hogy mindenféle pozitív hatása lesz a fizikai test működésére. Azonban, ha a jóga összetett rendszerét szélesebb spektrumon gyakoroljuk (meditációs gyakorlatok, életmód, filozófia, étrend és szabályok következetes alkalmazása stb., stb.), akkor az áldásai is többrétegűen érhetnek bennünket.

Egy egyszerű példa. Ha mondjuk az ember szeretné jobbá, boldogabbá, elégedettebbé tenni az életét, ahhoz mindenekelőtt azt kell tudnia felismerni, hogy mi az, amit nem megfelelően tett, gondolt vagy épp mondott addig. Melyek a helytelen irányultságai, rögzült viselkedési és személyiségbeli hibái. Ha képtelen objektív “tükörben” tekinteni magára, és képtelen elválasztani saját lényének destruktív és építő jellegű jellemvonásait, szokásait, tehát ha még csak azt sem tudja felismerni mi a baki, mi a hiba addigi életvezetésében, akkor nyilván képtelen lesz javítani helyzetén is. Hogyan is lehetne jobbá tenni azt, amiről azt sem tudjuk igazán, hogy mitől nem jó? A jóga alkalmas módszer arra is ‒ többek között ‒, hogy képessé tegyen bennünket önmagunk objektív vizsgálatára. Ez különleges felismerésekhez vezethet. Saját példámnál és tapasztalataimnál maradva, meggyőződésem, hogy a jóga (bhakti, hatha) minden torzulást, hibát képes orvosolni az ember életében! Mindent! A kérdés csupán annyi, hogy az ember milyen mértékben hajlandó, hogy az életébe illessze a jóga gyakorlati rendszerét.

Jp: Van kedvenc “jógás sztorid”? Bármi vicces, megható, vagy akár mélyebb megvalósítás, amit megosztanál velünk?

K: Nyilván rengeteg élmény, és akár megdöbbentő felismerés, ráeszmélés, megvalósítás jött velem szembe az elmúlt tizenegynéhány évben ‒ ha a bhakti gyakorlását is ideveszem, akkor huszonegynéhány esztendőről is beszélhetünk ‒, de nem vagyok egy nagy sztorizós arc, úgyhogy most bele sem kezdek. Talán majd egyszer csokorba szedem a legjelentősebbeket, és megfelelő formában prezentálom… Talán. Ha úgy érzem majd, hogy ezek adhatnak másoknak is. Akkor mindenképpen.

Jp: Nagyon sok hölgy jógázik, ami szuper dolog, de mivel inspirálnád férfitársaidat, miben segítheti kifejezetten az ő életüket a jóga?

K: Bármennyire is ellentmondásosnak tűnhet a kijelentés ‒ mint színpadi ember ugyebár ‒, nem vagyok agitátor. Azt vallom, hogy amire nincs meg az emberben alapvetően valamilyen mértékű ösztönző kíváncsiság, arra úgysem viszi rá a lélek igazán, és ebben a tekintetben mindegy is, hogy férfiakról vagy nőkről beszélünk. A jóga egészen különleges áldás, de ezt már sokan sokféleképpen kifejtették évszázadok alatt. Akinek ez nem ültet bogarat a fülébe, annak én tótágast is állhatnék az Országház tetején, akkor sem lennék inspiratív. Nem is teszem ;).

Jp: Mit üzennél azoknak, akiket vonz a jóga, de még nem kezdtek bele vagy bizonytalanok, hogy jó irányba haladnak-e?

K: Annyit csak, hogy akiben viszont megvan egy alapvető kíváncsiság a jóga irányzatok felé, az ne sokat teketóriázzon, mert az emberi élet rendkívül illékony ajándék. Kezdjen bele mielőbb a jóga gyakorlati alkalmazásába, első körben mindenképp egy hiteles jógaoktató, vezető felügyelete mellett, mert az áldásai egyébként sem egyik napról a másikra jelentkeznek. Idő kell hozzá. Ahogy mondani szokták, az emberek egyik alapvető nagy tévedése az, hogy azért halogatóak, mert azt hiszik elég idejük van…

JP: Mennyire fontos egy hiteles jógaoktató kiválasztása, és ezzel kapcsolatban mit tudnál javasolni a keresőknek?

K: Komoly jelentősége van egy hiteles vezető, jógaoktató kiválasztásának! Szerintem az alkalmasságot pedig nem egy ügyes “mutatványosban” kell keresni, hanem aki az életvitelével, gondolkodásával, szavaival, cselekedeteivel ‒ szóval egész lényével ‒ bizonyítja jógikus hitelességét. Ehhez persze szükséges az intelligens felismerés, de ha ebben tanácstalan, bizonytalan kezdetben az ember, azt mondom, ha a Bhaktivedanta Főiskola oktatóit választja indulásnak, akkor egészen biztosan nem terelődik rossz útra. Most gondolhatná bárki, hogy smúzolásból mondom ezt, hiszen épp a fősuli egyik prominens bhaktájával beszélgetek, de az a helyzet, hogy ezt tényleg őszintén így gondolom!

Fotók: Kowalsky (Jóga oldal)