Pár éve, hogy hazánkban is felütötte a fejét a Kurkuma-láz, más néven: Kémlő gyökér őrület. A különböző gyógyszergyártó cégek ontják magukból a csodatevő kurkuma kapszulákat, és mielőtt még észrevennénk, a tévé, teleshop, internet már a szánkba is beszélte az “eredeti”, “száz százalékosan természetes”, “kedvező árú” sárga bogyókat.
A kurkuma növény virága
Először csak mosolyogva nyugtáztam a sárga gyömbérként is gyakran emlegetett kurkuma európai reneszánszát. Az indiai kultúrának ugyanis ez a fűszer- és gyógynövény már évezredek óta szerves része, mondhatni védjegye. Nem csupán az ételek ízesítéséhez használják előszeretettel, de festésre, kozmetikumként a bőr fiatalítására, haj erősítésére is ősidők óta alkalmazzák, és akkor még a gyógyászati hasznosításáról nem is beszéltem.
Az indusvölgyi civilizáció máig élő népgyógyászata, az ayurveda is kiemelkedő szerepet tulajdonít neki, rengeteg betegség megelőzésére és gyógyítására alkalmazza.
Először mosolyogtam, azután a fejemet csóváltam. Tényleg ennyi pénzt kérnek el egy kapszulányi kurkumáért? Egyáltalán minek kell kapszulába zárni és megfosztani minden élvezeti értékétől, színétől, illatától, állagától? És miért jó nekünk, ha a kurkuma mellé olyan adaléganyagokat fogyasztunk, mint: mikrokristályos cellulóz (tömegnövelő), polivinil-pirrolidon (stabilizátor), shellac (fényezőanyag), magnézium-sztearát (csomósodásgátló anyag), szilícium-dioxid (csomósodásgátló anyag) valamint talkum (csomósodásgátló anyag), hogy csak az egyik legnépszerűbb kurkuma kapszula összetevőit idézzem.
Amíg nem érintett a dolog, csak a fejemet csóváltam. De amikor arra lettem figyelmes, hogy mindkét nagymamám gyógyszeres polcocskáján feltünedeztek ezek a készítmények, rossz érzések fogtak el. Hogy miért aggasztott ez ennyire? Mert megvan a véleményem ezen kapszulák ár- érték arányáról, mert tudom mennyit költenek a nagyszüleim gyógyszerre, és legfőképp, mert tudok hatékonyabb, olcsóbb és ízletesebb alternatívát. Ők már rengeteg mindenre megtanítottak engem, elérkezett hát az ideje, hogy végre én mutassak nekik valami hasznosat, újat, érdekeset.
Olyan különlegességet, amelynek elkészítése nem időigényes, fogyasztható tea, kávé vagy forró csoki helyett, és nem kell hozzá más csak kurkuma, fahéj, tej, méz és víz. Az eredmény pedig egy csudajó, egészséges krémes finomság. Külön öröm elszürcsölgetni egy-egy bögrével hideg estéken: áldás a testnek, áldás a léleknek.
Egy kis teáskanálnyi kurkuma, ugyanennyi fahéjjal kávékiöntőbe összeforralva, (forró, habos) tejjel felöntve, mézzel ízesítve. Nagymamáim le voltak nyűgözve! És mint elmondták, azóta is rendszeresen fogyasztják.
Rendesen utána jártam a “szent por”, a fahéj és a méz történetének, jótékony hatásainak, arra készülve, hogy minderről majd számot adok a kanapén ülve, forró fűszeres italt szürcsölgetve. De nem tettem. Elveszett volna az élmény. Inkább hagytam, hogy nagymamáim beszéljenek a kertről, a falevelekről, amik minden nap visszahullnak – nem fog ki rajtuk sem a gereblye, sem a seprű. Mesélték, hogy milyen sok a dió az idén, és emlékszem-e, hogy kiskoromban mindig együtt törtük, pucoltuk. Hát hogy ne emlékeznék! – mondtam, és az intenzív múltidézés máris elkezdődött…
Egy két héttel később aztán ők voltak, akik felhívtak, és számot adtak a hatásokról: “fürgeség” (energikusság), ízületi panaszok enyhülése, a gyomor és az emésztés kiegyensúlyozott működése. Mindez automatikusan jó kedélyállapotot, és jobb szellemi, fizikai kondíciót eredményez. Mérhetetlen boldogsággal töltött el, hogy használt a csodaszer. Nem voltam biztos benne, hogy kicsírázik-e az ötlet, és a hétköznapokban is rendszeresen fogyasztani fogják-e.
De végül szertartássá vált, és teljesen kiszorította a polcról a kapszulát. Ez jó.
És “Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!” (E. Isenhour: Add tovább!)
Írta: Fehér Eszter
A szerző korábbi cikkei:
Ha megfakulna, színezd újra!
