Legszentebb folyó: a Gangesz

2023. 04. 21. | Az én jógám

 

A védikus asztrológia szerint idén, 2023-ban, az év legeslegkedvezőbb napja, az aksaja-trítijá április 22-re, szombatra, vagyis holnapra esik.

De mi is ez az aksaja-trítijá?

Ha valamennyire követed az asztrológiai előrejelzéseket valószínűleg tudod, hogy vannak jobb és rosszabb periódusokat ígérő bolygóállások. Ezek közepette viszont minden évben van egy nap, ami asztrológiai szempontból elképesztően kedvező! Ez akkor jön el, amikor a Nap és a Hold a lehető legerősebb pozíciókba lépnek. Eme különleges együttállás úgy hat rád, hogy minden cselekedetednek hihetetlenül felerősíti az eredményét, így extrán érdemes odafigyelned arra, hogy csupa kedvező dolgot csinálj ezen a napon.

Szuper lehetőség ilyenkor új, és számodra fontos dolgokba belekezdeni, mert ezek biztos, hogy maradandóak lesznek, és kiválóan alakulnak majd az életedben.
Ha teheted, szuszakolj be a napodba valamilyen lelki tevékenysége(ke)t, mert ilyenkor az is sokszoros áldásokkal jár!

E nap különlegességei közül az egyik: a szent Gangesz megjelenése

Valójában már az is fölöttébb kedvező, ha az aksaja-trítijá napján történt csodálatos dolgok valamelyikéről hallasz, olvasol. Ezért azt gondoltam, hogy ezek a nem mindennapi történések közül most kiválasztom az egyiket és, ha van kedved, tarts velem, emlékezzünk rá együtt. Választásom pedig a Gangeszra (Gangára), India csodálatos szent folyójára esett, amely egyszerre táplál, és spirituális tisztulást is ad minden élőlény számára. A Gangesz aksaja-trítijá napján szállt alá.

Ha az életed része a jóga, akkor talán több mindent is hallottál már Őróla. Nem véletlenül írtam azt, hogy Róla.
Egyrészt Indiában, pontosabban a védikus kultúrában mindennek – még a látszólag élettelen dolgoknak is – van személyisége, így a folyóknak is. A Gangesz személyiségét Gangá Dévínek hívják.

Másrészt pedig ez a „megszemélyesítés” ezesetben hivatalos, kézzel fogható formát is öltött. Ugyanis az Észak-indiai Uttarakhand állambeli bíróság emberi jogokkal ruházta fel a Gangeszt és a Jamunát, mondván, hogy közel egymilliárd indiai tekinti őket szent folyónak. A bíróság határozata alapján e két folyó emberi státuszt kapott, ami azt jelenti, hogyha valaki bántja vagy beszennyezi őket, a hatóságok ugyanúgy járhatnak el az elkövetővel szemben, mintha egy embert bántott volna. Azt hiszem ez a történés is jól tükrözi a Gangesz különlegességét.

Gangá Déví útja

A Gangesz folyó a Himalájából ered, pontosabban Gangotri városától kb. 20 km-re, a Gangotri-gleccser egyik barlangjából, amit Gomukhnak hívnak. A Gomukha jelentése: a tehén szája – mivel a forrás közvetlen környezete pontosan úgy néz ki. (Egyébként az ászanák közül is ismerős lehet számodra ez a név.)

Felső szakaszán Bhagírathi a neve, és amikor a Bhagírathi egyesül az Alakanánda folyóval, onnantól kezdve hívják Gangesznek. A Gangesz Haridvárnál a síkságra ér, majd kelet felé folyik, és Allahabadnál csatlakozik a Jamunához, majd kb. 2500 kilométer után torkollik bele a Bengáli-öbölbe.


Fotó: wiki

A Gangesz szent városai és ünnepei

A Gangesz partján számos szent hely található, például Gangotri, Haridvár, Prajág (Allahabad), Váránaszí, Májápura, vagy épp Risikés, amit ásramái és jógaiskolái miatt gyakran neveznek a jóga fővárosának is. Ezekre a helyekre zarándokok tömegei látogatnak el minden évben.

A hívek úgy gondolják, hogy a Gangesz szent vizében megmártózva az ember megszabadulhat a bűneitől, és elérheti a felszabadulást. A zarándokok több ezer kilométert is gyalogolnak azért, hogy elérjék a szent Gangeszt, és kimutathassák Felé tiszteletüket. Jógik és bölcsek 6 évente megrendeznek egy nagy ünnepséget, amit Kumbha melának hívnak, mindezt a Gangesz, a Jamuna és az egykori Szaraszvatí folyók találkozásánál, vagyis az allahabadi Prajágnál. Ezen ünnepnapok során több tízmillió ember megfordul itt, fürdőt vesznek, virágot, mécsest ajánlanak, gyönyörű szertartásokat végeznek, közben hangszerek, énekek, imák és lelki tanítók tanításai hallatszódnak mindenfele. A Kumbha mela – az UNESCO által – már hivatalosan is az emberiség kulturális örökségének részévé vált.

A fentebb felsorolt szent helyek között volt Haridvár is, ahol pedig minden tavasszal, a Gangesz megjelenési napján hatalmas fesztivált rendeznek. Ilyenkor az emberek levelekből készített csónakokba virágokat és kis mécseseket tesznek, majd szeretettel felajánlják a szent folyónak és útjukra engedik őket.


Fotó: astro

Szentek a Gangá partján

Persze nemcsak az ünnepekkor, hanem mindig látni jógikat, zarándokokat, szent fürdőt vevőket a Gangesz partján.  Emberek ezrei jönnek-mennek az utcákon, és látogatják folyamatosan a szent fürdőhelyeket (ghátokat), hogy magukért, és szeretteikért imádkozzanak. Sőt, sokszor spirituális törekvők vagy a kolduló szerzetesek kunyhóikat is ide építik, hogy a vezeklők életét éljék, és gyakorolják a meditációt.

Váránaszíban például minden este imádatot mutatnak be a szent folyónak. Amikor sötétedés után a Gangesz partján megkezdődik az esti felajánlás, az csodálatos látványt és lelki élményt nyújt azoknak, akiknek van szerencséjük jelen lenni. A csöndesen hömpölygő víz fölött szerzetesek végzik a szertartást, kifinomult mozdulatokkal, mély belső átéléssel, alázattal. Egyszerre szólaltatják meg kagylókürtjeiket, és emelik magasba a hatalmas ghílámpásokat, amikkel a folyó felé köröznek. Gongok, énekhangok, imádságok kísérik a szertartást.

Nagyon szép, nemigaz? De, hogy miért is alakult ez így, hogyan lehetséges, hogy emberek milliói ekkora szeretettel imádnak egy folyót? A magyarázat talán a védikus kultúrában keresendő. A védikus kultúrában, ami a mi nyugati elménk számára elsőre valószínűleg  igazán sokkoló. India annyira más világ… Egyszerre nagyon mély, tele bölcsességekkel, ugyanakkor egyszerű, logikus, közben misztikus és meseszerű, szeretetteljes és Istenközpontú. Kultúrájuk a szentírásaikon alapul, amikben igazi hitük van. Jó-jó, tudom, hogy túlságosan idealista vagyok, meg aztán manapság már náluk is annyi minden degradálódott, mégis az, hogy a mai őrült világban sikerült ennyire is (nyilván nem olyan tisztán és teljes mértékben, de) megőrizni a kultúrát, az mégiscsak az “erős alapjaiknak” köszönhető.

No, de akkor nézzük, mit is írnak ezek a (nyugati elmének olykor sokkoló, ám nagyon is) különleges, ősi szentírások a Gangeszről.

Szentírások és a Gangesz

A védikus szentírások esszenciája, a Srímad Bhágavatam az egyik versében (5.17.1) azt meséli el, hogyan jött el Gangá Déví, és milyen más neveken is szólítják még Őt:

„Sukadéva Gószvámí így szólt: Kedves királyom! Az Úr Visnu, minden áldozat élvezője Vámanadévaként megjelent Bali Mahárádzsa arénájában. Bal lábának egy lépésével elérte az univerzum végét, és nagy lábujjának körmével átlyukasztotta annak burkát. Ezen a lyukon az Okozati-óceán tiszta vize a Gangesz folyóként befolyt az univerzumba. A Gangesz csodálatos rózsaszínű, mert vize az Úr lótuszlábát mosta, melyet piros por borít. Transzcendentális vizét megérintve minden élőlény azonnal megtisztíthatja elméjét az anyagi szennyeződéstől, ám a Gangesz ennek ellenére tiszta marad. Közvetlenül érinti az Úr lótuszlábát, mielőtt alászáll ebbe az univerzumba, ezért Visnupadínak is nevezik. Később más neveket is kapott, például Dzsáhnaví és Bhágírathí. Ezer korszak után a Gangesz vize leszállt Dhruvalókára, az univerzum legfelsőbb bolygójára, ezért Dhruvalókát minden művelt bölcs és tudós Visnupadának hívja [„ami az Úr Visnu lótuszlábán helyezkedik el”]. „

Fotó: pinterest

A vershez tartozó magyarázat pedig a Gangesz rendkívüli áldásairól beszél:

Ebben a versben Sukadéva Gószvámí a Gangesz folyó dicsőségéről beszél. A Gangesz vizét patita-pávanínak nevezik, minden bűnös élőlény felszabadítójának. Bizonyított tény, hogy aki rendszeresen fürdik a Gangeszben, az kívül és belül egyaránt megtisztul. Teste ellenáll majd a különféle betegségeknek, bensőjében pedig lassanként odaadás ébred az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt. Indiában emberek ezrei élnek a Gangesz partján, és amiatt, hogy rendszeresen megfürdenek vizében, kétségtelenül megtisztulnak, lelkileg és anyagilag egyaránt. Sok bölcs dicsőítette imáiban a Gangeszt, köztük Sankarácsárja is. India földjére nagy dicsőséget hozott, hogy olyan folyók szelik keresztül, mint a Gangesz, a Yamuná, a Godávarí, a Káverí, a Krisná és a Narmadá. Mindazok lelki tudata, akik e folyók partvidékén élnek, természetesen kifejlődik. […]

Tehát az imént, a Srímad Bhágavatam egyik verséből megtudhattuk, hogyan került ebbe az univerzumba Gangá Déví. Az pedig, hogy itt a Földön milyen kivételes módon jelent meg, a következő történetből derül ki.

A Gangesz alászállásának története

A Szatja-jugában (az első világkorszakban) Szagar király egy lóáldozatot szeretett volna végezni, hogy bizonyítsa kiválóságát. Indra, a félistenek vezetője megijedt, hogy ha ez az áldozat sikeres lesz, akkor a király még az övénél is nagyobb hatalomra tehet szert, ezért úgy döntött, hogy ellopja a felajánlásra szánt lovat. Az ellopott állatot Kapiladéva ásramjánál hagyta, aki mély meditációban volt, így ő észre sem vette, hogy mi történik. Miután Szagar király megtudta, hogy a ló eltűnt, elküldte mind a 60 000 fiát, hogy keressék meg, és vigyék vissza.
Amikor az ifjak megtalálták az állatot Kapiladév ásramjánál, azt hitték, hogy ő lopta el, ezért meg akarták büntetni. Azonban amikor megzavarták a bölcs meditációját, az kinyitotta a szemét, és  pillantásával hamuvá égette Szagar király fiait.

Az egyik fiú azonban megmenekült, és visszatért, hogy elmesélje a történteket apjának. A király meghallgatta, majd ezúttal unokáját küldte el, hogy próbálja meg visszaszerezni az áldozati lovat. Sikerrel is járt, Kapiladéva végül visszaadta neki az áldozati lovat, és azt is elmesélte, hogy azért égette el Szagar király fiait, mert azok megzavarták a meditációját. De azt is mondta, hogy a fiúkat még meg lehet menteni, ha Gangá Déví alászáll a Földre, és megfürdeti őket a vizében.

Szagar király ükunokája, Bhagíratha volt az, akinek sikerült elégedetté tennie Gangá anyát, így megkérhette őt, hogy szálljon alá a Földre. Gangá anya beleegyezett, azonban azt is elmondta Bhagírathának, hogy a Föld nem bírná el, ahogyan vize aláhullna a mennyekből, ezért szüksége van valakire, aki felfogja és mérsékli a vadul hömpölygő áradatát. Bhagíratha ezért elégedetté tette imádatával az Úr Sivát is, aki így segítségképpen fejével felfogta és lelassította a hatalmas erővel alázúduló folyót.
Bhagíratha király ekkor szekerén haladva elvezette a szent folyót a Bengáli-öbölig, ahol Kapiladév meditált. Ott Gangá anya megfürdette a 60 000 fiú maradványait, akik ennek hatására életre keltek, s visszatértek eredeti helyzetükbe.

Hát így.
A fentebbi sorok persze csak néhány szikrája annak, amit a Gangeszról, az imádatáról vagy dicsőségéről el lehet mesélni. De jó, ha tudod, hogy rengeteget számít, hogy az ember mit enged be az elméjébe és a szívébe és, amikor ilyen szent helyekről hallunk, olvasunk, vagy képen nézegetjük – mint most a Gangeszról -, ezek mind felemelik a tudatunkat. Szóval az ilyenfajta tevékenység mindig segít bennünket és csudajó dolog is, aksaja-trítijá napján pedig különösképp!

További szép, “tudatemelő” pillanatokat, és boldog aksaja-trítiját neked is!

 

 

(Borítókép: pinterest)

Ajánlott cikkek

Ajánlott tanfolyamok

Kiadványok