Hogyan szelídítsük meg őket?
Az utóbbi időben többször találkoztam olyan gondolatokkal, miszerint a 21. század környezeti problémáit úgy lehet megoldani, ha megszüntetve az egyének és nemzetek közötti versengést egy Föld-tudatos szemléletre váltunk. Ennek hátterét Ban Ki-moon korábbi ENSZ főtitkár szemléletesen azzal magyarázta, hogy az univerzum nézőpontjából a Föld nevű bolygó olyan, mint egy apró csónak a hatalmas óceánon, és mi mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk. Éppen ezért a versengést az együttműködésnek kellene felváltania. Ez így nagyon jól és magától értetődőnek hangzik. A jelek szerint azonban mégis kivitelezhetetlennek tűnik mindez. A globális kooperáció gyenge kísérleteit is egyre-másra lökik félre nagy hatalommal bíró államfők, és egyoldalúan akarják megszabni az irányt. Bár úgy tűnhet, hogy különböző világnézetű emberek egymással harcolnak, de a valóságban a harc mélyebb szinten zajlik: értelem és érzelem között. Olyan furcsa helyzettel állunk szemben, hogy – visszatérve az előbbi hasonlathoz – a hullámok nem odakint az óceánon vannak, az ugyanis esetünkben teljesen nyugodt és békés. A hullámok a csónakunkban vannak. Azok azonban nem a szeretet szelíd és meleg, hanem a félelem hideg és vad hullámai, amelyek el akarnak pusztítani minden a problémák megoldására irányuló, értelmesnek tűnő kísérletet. A csónakbeli vad hullámok megszelídítése tehát kulcsfontosságú a helyzetben. Először is meg kell érteni, hogy e hullámokat mi gerjesztettük, így csak mi is tudjuk lecsillapítani azokat. Ehhez először saját érzelmeinket kell megtanulni kezelni. De hogyan kezeljük a negatív érzelmeket? Néhány mondatban nem lehet teljesen kimerítő választ adni e kérdésre, de elfojtás, tagadás helyett azok tudatos megélése és értelemmel történő helyes irányba terelése a megoldás. Az értelem esetleges gyengeségét pedig a lelki erő képes megszüntetni. Vagyis ismét oda lyukadtunk ki, hogy élő lelki tapasztalat nélkül az értelem a nagyobb érzelmi csapások esetén vesztésre van ítélve. Lelki tudás és tapasztalat nélkül olyanok vagyunk, mint a darázs áldozata. A darázs ugyanis áldozatát, mielőtt elfogyasztaná azt, beviszi a kaptárba. A kaptárban az áldozattá vált rovar pedig rettegésében le sem tudja venni figyelmét a darázsról, így a Srímad Bhagavatam szerint, amikor végül a darázs megeszi, ő maga is darázsként születik újjá. Tanuljunk a természettől. A rovaroknak nem adatott meg a lehetőség az érzelmeik és a figyelmük szabályozására, mi azonban meg tudjuk azt tanulni. A szívünkben lévő lelki forrásokra támaszkodva merítsünk erőt ahhoz, hogy értelmünkkel megszelídíthessük negatív érzelmeinket, és immár azok támogatásával értelmünknek megfelelően cselekedhessünk. Sok ilyen egészséges ember között végeredményben a csónakbeli hullámok is lecsillapodhatnak, és ilyen körülmények között valóban lehet szó együttműködésről, akár globális szinten is.
Írta: Dr. Bányai Orsolya, PhD – környezetjogász, egyetemi adjunktus.
Fotó: pixabay.com
A szerző korábbi cikkei: