Az aprónövésű indiai quados jógí igaz története 2.

A cikk első részét itt találod: Az aprónövésű indiai quados jógí igaz története 1. rész

A folytatás pedig itt következik:

A szat, öröklét aspektushoz a dzsnyána jóga kapcsolódik, mert az öröklétre ébreszt.  A csit, a tudatosság aspektushoz a dhjána jóga, vagyis a meditáció kapcsolódik. Az ánanda aspektushoz az önátadás kapcsolódik, vagyis az odaadó tettek, ide a karma jógát lehetne sorolni. De a három folyamat nem teljes, nem működik a negyedik, mindennek lényeget adó bhakti jóga nélkül. (Az ánanda is a bhaktival válik valósággá.) Az, hogy miért gyakoroljuk a fenti három folyamatot, a bhakti aspektus, a bhakti jóga.

Vagyis hogy hogyan, milyen céllal éljük az életet, ami cselekvésből, tudásból és meditációból áll.

(A meditáció előszobája az, ahová a figyelmünket, érzelmeinket vágyainkat helyezzük. És így eljuthatunk a  valódi meditáció kegyelmi állapotába) Erről beszél Krisna a Bhagavad-gítában. Ennek aspektusait próbálja több oldalról megértetni Ardzsunával. Érdemes összeszámolni: több mint 20 alkalommal mondja el Krisna, más formában, de mindig ugyanazt: “Végezd a kötelességedet”  – ez a karma jóga a cselekedetek útja, “tudásban elmerülve” – ez a dzsánya jóga aspektus, “rám gondolva” – ez a dhjána jóga (astánga, kundaliní stb) aspektus. “És mindezt értem tedd” – ez a bhakti jóga, a valódi szeretet jógája.

Tehát nincs több jóga, nincs több vallás.

Minden folyamat – és nem csak az említett három jóga folyamat, hanem a létezés minden aspektusa egyetlen út Isten felé.

Csak mindenki máshol jár ezen az úton. És mindenkinek másik aspektusban erős vagy gyenge. Ezért tűnik több útnak. Egy vallás, egy spiritualitás van és egy jóga, csak a mi tudatszintünknek megfelelően látjuk egyrészt töredezettnek, másrészt, amíg valamelyik vagy netán egyik része sem tökéletes, és nem természetesen végezzük, addig “trenírozni” kell magunkat valamelyik aspektusára szádhanával (gyakorlatokkal). Ezt a gyakorlást buddhi jógának hívják.

Tehát nincs szükség arra, hogy hamisan azt gondoljuk, hogy majd mi szinkronizáljuk a jóga folyamatokat, mert Krisna már bemutatta ezek összefüggéseit. Arra sincs szükség, hogy valamelyik utat egyetlen üdvözítő útnak kiáltsuk ki. Mint például sokan rádzsa jógának hívják a nyolc fokú jógát (a meditáció folyamatát). Azonban tudnunk kell, hogy a rádzsa jóga a védikus írásokban pusztán a jóga céljára utal. Vivékánanda óta használják csak az astánga jógára vonatkoztatva. Vagyis ez csak egy modern besorolás.

Mikor például a meditáció folyamatát tennénk szektás módon mindenek fölé, akkor érdemes azt végiggondolni, hogy mit mondott Patandzsali ezzel kapcsolatban: samadhi siddhi isvarapranidhana, vagyis hogy a szamádhi tökéletessége az isteni iránti odaadás.

Vagyis ugyanazt mondja, mint Krisna a Bhagavad-gítában, hogy a bhakti, az odaadás teszi valóban élővé a dhjána (astánga stb) jógát, és hozza el az élet valódi ébredését.

Illetve Patandzsali felvázol még a teljes ébredéshez vezető másik módszert is, mely az elmét valóban le tudja csendesíteni: a kríja jógát: lemondás (a tetteink végzése a kötelességeink szerint), szentírások tanulmányozása, és az Istennek való meghódolás hármasságának a kombinációja.  Ez pont olyan, mint a Krisna-tudat gyakorlata, mely “shortcut” az abszolúthoz. Ez a buddhi jóga más néven.

Azt is érdemes megfontolnunk, hogy Krisna sehol nem mondja a Bhagavad-gítában azt sem, hogy a bhakti egyszerűen az “érzelmek jógája” lenne. Manapság divatos ezt gondolni – némileg tudat alatt degradálva a szerepét –  és csak egy aspektussá tenni. Egy asktussá a másik három jóga mellett. De láthattuk, hogy az érzelmek az elméhez tartoznak, és az elme a meditáció folyamatával, dhjána jógával hozhatóak a szamádhi állapotába. A bhakti nem egy külön folyamat tehát, hanem maga a valódi élet hozzáállása, amikor önzetlenül, Istent szolgálva alkalmazzuk a jóga három folyamatát.

A bhakti a jóga mindhárom aspektusának megadja a valódi fókuszt: a valódi életre ébredést, az önzetlenség fókuszát.

Így megtanulnunk ragaszkodásmentesen, valódi, isteni tudás szerint cselekedni, és ezt Istenre rögzített elmével szamádhiban, a meditáció tökéletességébe merülve tenni. És végül mindezt önzetlenül, Istenért művelni. Amíg ez “gyakorlás alatt” van, amíg nem válik természetessé, olyan természetessé, mint egy anyának a gyermeke szeretete, óvása, gondoskodása, addig buddhi jóga, vagyis szádhana bhakti. Amikor teljesen természetes lesz, akkor a szamádhiból kiemelkedik a valóság, az élet teljessége: ez a préma bhakti. Tehát a teljes folyamat a bhakti, de amíg csak gyakoroljuk, addig szádhana bhakti. Amikor természetesé válik, mert a lélek, és az Istenhez fűződő kapcsolata teljesen felébredt, akkor préma bhakti.

Mert a bhakti azt jelenti: valódi szeretet. Mert a szeretet a valódi élet jellemzője. A bhakti a valódi élet…