Mit üzennek a karácsony fényei?

Egy nap munka után elhatároztam, hogy kikapcsolódásként megnézem a karácsonyi kivilágítást Budapest belvárosában, és sétálok egyet. Ahogy sétálgattam, észrevettem egy nénit, aki a kivilágított díszeket nézegette, pontosabban ezekben Magát.

Az eset után, ez a látvány elgondolkodtatott, és én is belenéztem egybe. Ott álltam a kivilágított dísz előtt. Láttam magamat, ezt a rohanásban elfáradt anyagi testet, és a körülöttem kivilágított teret. A tér többi sok-sok fénylő dísze tükröződött abban az egy kis előttem lévőben. Ki is nézett valójában vissza rám?

Karácsony közeledtével, az adventi időszakban, mikor egyre hamarabb sötétedik, körülvesszük magunkat mécsesekkel, fénylő díszekkel, kivilágítjuk lakásainkat, gyertyát gyújtunk, feldíszítjük főtereinket, hogy a fény fennmaradjon az életünkben. Igazából mindig ezt a fényt keressük, de az év többi részében nem ennyire szembetűnően.

Az év vége ezért az elcsendesedés és a meditáció időszaka is. A rohanásban és a világ állandó változásában keressük magunkban az örök fényt, az állandó és változatlan lelket, ami igazán megvilágítja lényünket. Nincs szükség mesterséges kivilágításra ahhoz, hogy a lélek tündököljön bennünk.

Ez a kis történet arra tanít, hogy a minket körülvevő sötét anyagi világról a figyelmünket befelé, a ragyogó lélek felé irányítsuk ebben az időszakban éppen úgy, ahogyan a karácsonyi fények megvilágítják a várost a sötétségben. Az év vége és a külső karácsonyi fények, tehát pont belső elmélyülésre, meditálásra késztetnek minket, belső fényünk felébresztésére.

fotó: simonapilolla

Legyünk akár kezdő vagy már gyakorló meditálók, az alábbi Bhagavad-gítá versek segítségével fokozhatjuk elmélyülésünket ebben az időszakban az önvalón.

Meditációk a lélekről

2.17
Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan!
E halhatatlan lelket senki sem képes megsemmisíteni.

2.20
A lélek nem ismer sem születést, sem halált.
Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni.
Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.

2.25
Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan.
Ezt tudván nem szabad bánkódnod a test miatt.

5.16
Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal árasztja el az embert,
tudása feltár előtte mindent, ahogyan a nap is mindent beragyog nappal.

5.24
Aki bensőjében boldog, belül cselekszik és belülről merít örömöt, s akinek a célja szintén belül van, az tökéletes misztikus.
Ő felszabadult a Legfelsőbben, s végül el is éri a Legfelsőbbet.

6.19
Ahogy a szélcsendes helyen nem lobog a mécses lángja,
úgy az elméjét szabályozó transzcendentalista is mindig rendületlen marad, miközben a transzcendentális önvalón meditál.

6.26
Bárhová is vándoroljon csapongó és ingatag természete miatt az elme,
az embernek határozottan vissza kell térítenie az önvaló felügyelete alá.

fotó :SkloStudio

13.34
Óh, Bharata fia, ahogy a nap egymagában beragyogja ezt az egész univerzumot,
úgy világítja be tudatával a testben lakozó élőlény az egész testet.

Az állapoton való meditáció

6.20-23
A tökéletesség szintjén, melyet transznak, vagyis szamádhinak neveznek, az ember elméje a jóga gyakorlása révén megszabadul minden anyagi tevékenységtől.
E tökéletesség jellemzője, hogy a jógí ebben az állapotban tiszta elméje segítségével megláthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból.
Ebben az örömteli állapotban határtalan lelki boldogságban van része, melyet transzcendentális érzékszerveivel tapasztal.
E szilárd helyzetben sohasem tér el az igazságtól, s ide eljutva úgy gondolja, ennél nagyobb kincsre soha nem tehet szert.
Ezt az állapotot elérve még a legnagyobb nehézségek sem rendítik meg. Ily módon valóban mentes az anyagi kapcsolatok okozta minden szenvedéstől.

Istenen való meditációk

15.12
Az egész világ sötétségét szétoszlató nap ragyogása, a hold sugárzása
és a tűz fényessége is mind Belőlem árad.

10.11
Különleges kegyemből Én, aki szívükben lakozom,
a tudás fénylő lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó sötétséget.

13.18
Ő a fény forrása minden fénylő testben. Túl van az anyag sötétségén, s megnyilvánulatlan.
Ő a tudás, a tudás tárgya és a tudás célja. Mindenki szívében jelen van.

A kapcsolaton való meditációk

9.29
Én senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel szemben elfogult lennék — mindenkivel egyenlően bánok.
De aki odaadással szolgál Engem, az a barátom, Bennem van, s Én is a barátja vagyok.

6.30
Aki mindenhol Engem és mindent Bennem lát,
számára Én sohasem veszek el, s ő sem vész el Számomra soha.

6.47
Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, s transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem,
az a legmeghittebben egyesül Velem a jógában, s minden jógí közül ő a legkiválóbb. Ez az Én véleményem.

18.65

Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Előttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám!
Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy.

Kellemes meditálást kívánunk az ünnepek alatt is, és azon túl!

Borítókép: BLACKDAY