Kötőerők vagy szabad akarat?

Hogyan kötnek meg a kötőerők?

A jógahagyományok felfogása szerint az élőlények előző életeikben végzett tetteik visszahatásaként (karma) születnek meg egy bizonyos testben és élethelyzetben. A karmájuknak megfelelő kötőerő-kombináció szerint alakul ki a személyiségük, s ennek megfelelően viselkednek. Már a fogantatás pillanatától hatással van rájuk a három kötőerő egy adott kombinációja, s ez alakítja ki alapszemélyiségüket, ami azután a környezet és más élőlények befolyására tovább módosul.

E folyamatban az első állomás a kötőerőkkel való érintkezés. Az élőlények az anyagvilágban, a természet három kötőerejének hatása alatt – az azokkal való szoros kapcsolatuk eredményeként – egyre jobban belebonyolódnak a megkötött, evilági létbe. Egyszer kellemes, máskor fájdalmas élményekben van részük, s ezeknek köszönhetően időleges boldogságot és boldogtalanságot tapasztalnak.

A kötőerőkkel való kapcsolat valójában azt jelenti, hogy felvesszük azok tulajdonságait, majd sajátunkként fogadjuk el őket. Ez az első hibás lépés az életünkben. Ez eleinte öntudatlanul történik velünk, hiszen a születésünktől a józan intelligenciánk kifejlődéséig egyikünknek sem jut eszébe, hogy azok az érzések, képességek és gondolatformák, amelyekkel a mindennapjainkban élünk, nem mások, mint a környezetünk által generált „programok”.
Minden ember ilyen módon – programok szerint – él, sokszor bele sem gondolva abba, hogy mit miért csinál, és miért abba az irányba vezeti az élete útját, amerre éppen halad.

Mit tehetsz? Légy tudatos, ismerd meg a kötőerőket és változtass!

Ahogy a közlekedési lámpák felvillanó színes fényei egyértelmű útmutatást adnak a városi forgalomban való közlekedésre nézve, a kötőerők szimptómáinak felismerésével is útmutatást kaphatunk életvezetésünk legkedvezőbb irányával kapcsolatban.

Fotó: Grevin Kivi

A guṇák (kötőerők) működésének ismerete által pontosan fel tudjuk mérni, hogy milyen minőségű az ételünk és az erőfeszítés, amit terveink megvalósítására teszünk, s milyen erők befolyásolják a mentalitásunkat, az alvásunkat, az álmainkat vagy éppen az életünket erősen meghatározó környezetünket.

A kötőerőkről szóló rendszerezett tudás alapján meg tudjuk választani a számunkra legkedvezőbb dolgokat, és el tudjuk utasítani a szenvedélyt, tudatlanságot és zavarodottságot okozó tényezőket, amelyek akadályt jelentenek a tudat tisztulásának útján.

Az emberi létforma jelentősége: a szabad akarat gyakorlása

Az emberi létforma jelentősége éppen abban áll, hogy lehetőségünk van a szabad akarat gyakorlására. Ha ezt nem használjuk ki, akkor a környezetünk dönt helyettünk: erőtlenül beletörődünk a körülményeinkbe, noha azok nem a helyes irányba terelnek; kritika nélkül elfogadjuk a társadalmi előírásokat, más emberek véleményét vagy különböző csoportérdekek hangját.

Ha ily módon eltávolodunk igazi énünktől, a médiumok – a rádió, a televízió, az írott sajtó – vagy a virtuális tér üzenetei határozzák majd meg, hogy miről mit gondoljunk, beleértve azt is, hogy milyen táplálék, ruházat stb. a legszükségesebb az életünkben.
Nem egy elborzasztó jövőképet szeretnénk festeni, de fontos, hogy ráébredjünk jelen társadalmunk pillanatnyi helyzetére. A mindennapok helytelen gyakorlata sajnos szinte fel sem tűnik senkinek.

Mire tanít a kiselefánt?

Helytelen életvezetésünket találóan szemlélteti a háziasításra szánt fiatal elefántok idomítása. Indiában a fiatal elefántokat megtanítják arra, hogy ne kószáljanak el a települések környezetében lévő dzsungelben. A lábukra lakatolnak egy erős vasláncot, amit egy 50–60 centiméter hosszú, 1–2 centiméter vastag acélcövekhez erősítenek. A cöveket a földbe verik, és ez elegendő is ahhoz, hogy a kiselefánt ne tudjon elkóborolni.

Fotó: Stephan Streuders

A történet számunkra érdekes része az, hogy a kiselefánt több tonnás óriássá fejlődve még mindig a félméteres fémrúd fogságában tölti a pihenőidejét. Egy kisebb lendülettel játszva kiránthatná a cöveket a földből, vagy elszakíthatná a láncot, az 5–10 évnyi „szocializáció” következtében azonban olyan gátakat alakított ki saját maga számára, amelyek meghatározzák életét. Ezeket a gátakat bármikor leküzdhetné és túlszárnyalhatná, mégsem teszi. Egészen nyilvánvaló, hogy egy ilyen tudati korlátokkal rendelkező élőlény az életének más területein is gyakran a korlátok által meghatározott módon dönt és gondolkodik.

A kötőerőkkel való kapcsolatunk

A kötőerőkkel való kapcsolatunk – a ránk jellemző kötőerőkombináció – ugyanígy alakít ki bennünk egy olyan elképzelést önmagunkról és a helyzetünkről, ami általában nagyon messze áll a valóságtól, s egyáltalán nem tükrözi énünk igaz tulajdonságait és lehetőségeit. Ez az énkép állandósul az ember élete során; az élete utolsó pillanatáig meghatározza lépéseit, hacsak valami erős külső hatás nem változtat ezen.

A kötőerők működése ezzel együtt dinamikusan változó. Ez azt jelenti, hogy az adott helyzetre jellemző hatásukon belül is lesznek eltérések. Így lehetséges, hogy egy olyan ember, akire általában a jóság minőségének hatása jellemző, azt tapasztalhatja, hogy ugyanaz a tevékenység, amit általában magától értetődően, kötelességszerűen végez, néha örömteli, máskor pedig rendkívül nehéz, fájdalmas vagy unalmas. A tudatlanság és a szenvedély minősége megakadályozhatja, vagy átgondolatlan irányba terelheti cselekedeteinket.

Ezért, ha csupán a kötőerők befolyásától függünk, akkor olyanok vagyunk, mint a szélkakas a ház tetején. Ha a tudatlanság „szele fúj”, akkor a tudatlanság irányába haladunk, ha pedig a jóságé, akkor abba az irányba. Az utóbbi helyzet jobb, mint az előző, de egyik esetben sem mi határozzuk meg az irányt, csak átengedjük életünk irányítását a kötőerőknek. Ez egyesek szemében kényelmes megoldásnak tűnhet, de semmiképpen sem vezet kedvező eredményhez.

Cikk forrása: Gaura Krisna Dásza (Dr. Tóth-Soma László), Ranginí Déví Dászí (Képes Andrea), Medvegy Gergely, Kapisinszky Judit: Jóga tiszta forrásból

(Borítókép: Pixabay)