Mi a valódi relaxáció?

Talán a jóga gyakorlatainak nem minden aspektusa a szíved csücske. De lehet, hogy azért, mert nem ismered egy kicsit jobban. Persze nincs garancia, hogy a mélyebb tudás majd több szeretet is ad a kevésbé kedvelt gyakorlat felé. Ám minél jobban megismerünk valamit, annál több jó oldalát láthatjuk meg, és a jótékony, fejlesztő hatásai miatt talán mégis gyakrabban beengeded majd a nemkedvenc gyakorlatokat is az életedbe.

A jóga gyakorlatait nagyobb csoportokba sorolva a következő aspektusokat emelhetjük ki:

◦ jógaéletmód, amelynek irányát a szabályozó elvek jelölik ki, beleértve a megfelelő táplálkozást is,
◦ az āsana és prāṇāyāma gyakorlására ráhangoló, felkészítő relaxáció,
◦ az āsanák, bandhák, kriyāk (ászanák, bandhák, kriják) helyes gyakorlása,
◦ a légzés és a prāṇa (prána) szabályozása (prāṇāyāma – pránájáma),
◦ a meditáció és mantrázás, valamint
◦ az aktív szolgálat.

Akkorhát nézzük ezeket az aspektusokat egy picit részletesebben!

Az első pont a jógaéletmód szabályozó elvei voltak, ezekről ITT olvashatsz bővebben, illetve a megfelelő táplálkozás, amiről pedig ITT.

A következő pont a relaxáció. Most erről a témáról lesz szó a továbbiakban.
(A többi aspektus is sorra kerül majd hétről hétre.)

Photo by Cristina Gottardi on Unsplash

Mi a relaxáció, és milyen szinteken gyakorolható?

Az ellazult test és a nyugodt elme nagy segítséget jelent a jóga gyakorlásában. Ez különösen igaz az āsanák kivitelezésére, de ugyanúgy a meditáció gyakorlására is. A legegyszerűbb testgyakorlatot is nagyon nehéz görcsösen merev testtel és őrült elefánt módjára tomboló elmével végrehajtani. Nem is beszélve a meditációról, ahol (főleg kezdő szinten) igen fontos, hogy ellazulva, nyugodt mentális helyzetben tudjuk próbálgatni az elme szabályozását, illetve irányítását. Ezt a feltételt a relaxáció biztosítja.

Manapság a nyugalom, az ellazultság és a követelőzés nélküli érzékek az emberek többsége számára utópisztikus, elérhetetlen állapotnak tűnnek. Sokan panaszkodnak arról, hogy hiába szeretnék, mégis képtelenek ellazítani a testüket és elcsendesíteni mentális működéseiket. A relaxáció az egészség, a vitalitás és az elme nyugalmának egyik fontos eszköze, s az āsanák gyakorlásának előszobája. Az āsanákban az izmokat csak nyugodt elmével lehet ellazítani, nem is szólva a meditációról, amikor a testen, az érzékek hatókörén túl létező világot próbáljuk megtapasztalni. Ehhez is a mentális hullámok lecsillapítása szükséges.

A teljes relaxációt általában három szinten gyakoroljuk:

◦ testi szinten, ami a látható durva fizikai test szintjét jelenti,
◦ szellemi, vagyis mentális szinten, ami a finom fizikai test szintjének felel meg, és
◦ lelki szinten, a testi érzékelésen túl.

Relaxáció testi szinten

A test relaxációját az úgynevezett hullapózban (śavāsana) kezdjük, amelyben különféle autoszuggesztiós parancsok segítségével a test minden egyes részét (a lábujjaktól kezdve a fejünk tetejéig) ellazítjuk, megtapasztalva a feszült és az ellazult állapotok közötti különbséget. A relaxáció az egyetlen módszer, amelyben az ember tudatosan szabadítja meg magát a testi feszültségektől azáltal, hogy mentális utasítást küld az izmoknak a megfeszülésre és az ellazulásra. Ekkor közvetlen tapasztalatot szerzünk arról, hogy mi a különbség a feszült és az ellazult állapot között. Mivel a hétköznapjaink során általában csak a feszült és a kevésbé feszült állapotokról van tapasztalatunk, nagyon fontos e tapasztalat kiszélesítése és tudatossá tétele. Kitartó gyakorlás után képesek leszünk teljes mértékben ellazulni bármilyen testhelyzetben és minden körülmények között. Csupán a megfelelő tudatállapotot kell felidéznünk. Sőt, megfelelő gyakorlás után képessé válhatunk arra is, hogy az akaratunktól függetlenül működő belső szerveknek is utasítást küldjünk az ellazulásra.

Relaxáció mentális szinten

A relaxáció mentális szintjén kezdetben a légzésünkre koncentrálunk, s az elménket megszabadítjuk a negatív gondolatoktól. Kutató tekintetünkkel befelé fordulunk, miközben elszakadunk a külvilágtól. Megpróbáljuk visszavonni érzékeinket azok tárgyaitól, a külvilág különböző ingereitől (a fény-, hang-, forma-, illat- és ízérzékeléstől). Persze az érzékszervek működését nem lehet leállítani. Az érzékek visszavonása a relaxációban azt jelenti, hogy arra a 15 percre egyszerűen elengedjük az érzéktárgyakkal való kapcsolatunkat, úgymond elszakadunk a külső érzékelés birodalmától. Ezt a folyamatot segíti, amikor egy vizualizációs módszerrel a tudatot befelé, annak egy meghatározott tartalma felé irányítjuk. Ez lehet egy gondolat, egy felidézett természeti jelenség, esetleg egy táj stb.

Image by Freepik

Relaxáció lelki szinten

A relaxáció harmadik, legfontosabb szintje már nem is annyira ellazulás, hanem inkább egy pozitív és aktív meditatív állapot. Ebben az állapotban az ember saját, az anyagi testtől különböző transzcendentális önvalójával azonosítja magát, ébresztgeti lelki öntudatát.
Fontos megjegyeznünk, hogy e harmadik szint gyakorlása nélkül nem teljes a relaxáció folyamata, hiszen ez a gondolati szál segítheti a test teljes elengedését, az attól való „megszabadulást”. Bár a kívánt testi és szellemi kiegyensúlyozottság, frissesség, s bizonyos fokú belső béke az első két szint gyakorlásával is bekövetkezik, a harmadik szint nélkül mindez csupán ideiglenesen megnyilvánuló eredmény.

A lelki szférák el nem fogadásának eredménye

Mindaddig, amíg nem tudunk túllépni azon, hogy a testünkkel és a mentális működéseinkkel azonosítjuk magunkat, részünk lesz az anyagvilág legyőzhetetlennek tűnő nehézségeiben, az elmúló boldogságban és boldogtalanságban. Zavart okoz majd életünkben a ragaszkodás, a gyűlölet, a félelem, az áltekintély, az illúzió, az őrület, a bánat, a zavarodottság, a mohóság, az irigység, az ellenségeskedés, a sértés, az éhség, a szomjúság, a megpróbáltatások, a betegség, a születés, az öregkor és a halál.

A lelki szférák felé fordulás eredménye

A harmadik szinten, amikor a lelki szférák felé fordulunk, olyan elmélyült, világtól eltávolodott állapotba juthatunk, amelyben testünket, elménket, valamint azok működéseit kívülről, mintegy tanúként, szenvtelenül, közömbösen szemléljük. Egy kis gyakorlással indifferenssé válhatunk a külvilág szenvedést okozó hatásaival szemben, s a velünk kapcsolatba kerülő embertársainkat (és minden élőlényt) megtanulunk a testüktől, cselekedeteiktől függetlenül, lelki lényekként szemlélni.

A Bhagavad-gītā szerint a bölcsek és a fejlett jógik igaz tudásuk révén egyenlőnek látják a tanult és szelíd brāhmaṇát – a társadalom szellemi vezetőit –, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt, a kaszton kívülit is. Ők tudják, hogy az élőlények közötti különbségek csupán az anyagi testüknek köszönhető. Sohasem bánkódnak, nem vágynak semmire, és egyenlőnek látnak minden élőlényt.
Ahhoz, hogy ez a gondolkodás ne csupán a relaxáció 15–20 percében legyen jelen az életünkben, hanem hosszabb ideig, s akár természetes szemléletünkké váljon, a rendszeres gyakorlás és a rendszeresen gyakorolt önálló meditáció nyújt segítséget.

Legközelebb folytatjuk a jógagyakorlatok következő aspektusaival.

Cikk forrása: Gaura Krisna Dásza (Dr. Tóth-Soma László), Ranginí Déví Dászí (Képes Andrea), Medvegy Gergely, Kapisinszky Judit: Jóga tiszta forrásból

(Borítókép: CRYSTALWEED cannabis on Unsplash )