írta: Hári Beáta
Mi a jóga? Összekapcsolódás az Abszolúttal, Istennel. 2. Az elme kontrollja. (BHF jegyzet)
Hári Bea vagyok, és idestova egy éve bhakti jóga gyakorló. Bár a jóga elméleti részével már egy ideje foglalkozom, a hatha jógával ez idáig még nem sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm. Legnagyobb szerencsémre új munkám révén – részt veszek a Jógapont magazin szerkesztésében – eléggé inspirálva éreztem magam arra, hogy közelebbről is szemügyre vegyem miről is szól India ezen ősi tudománya, és mi az oka oly nagy népszerűségének. Így nemrég részt vettem életem első jógaóráján a Bhaktivedanata Hittudományi Főiskolán (röviden Bhaktin), egy kezdő hatha jóga tanfolyam keretein belül.
Bár én is sportoltam korábban, az utóbbi időben – főleg az egyetemi évek óta – inkább csak a szellemi kihívásokra koncentráltam és az íróasztalt koptattam. Ehhez jött még a középiskolás korom óta fennálló gerincproblémám, amit csak a rendszertelenül végzett úszás tudott időnként „helyrerakni”. Azt már tudtam korábbról, hogy főiskolai szintű jógaoktató képzés csak a Bhaktin létezik Magyarországon, így abban is biztos voltam, hogy 100%-ban hiteles és hozzáértő tanárom lesz. Nem kell amiatt aggódnom, hogy az esetlegesen nem megfelelően végzett gyakorlatok hátfájást okoznak majd. (Korábban többen is ajánlották, hogy már csak emiatt is megfelelő tudású jógatanárt válasszak magamnak.) Amikor megismertem a tanfolyam oktatóját, Karunát (Karuna-szindhu Dévi Dászi), már azt is tudtam, hogy egy nagyon kedves személy fog bevezetni a jógázás ez idáig számomra rejtélyes világába. Tehát minden adott volt egy jó kis órához.
A tíz alkalomból álló tanfolyamra hétfőnként a késő délutáni órákban kerül sor, ami számomra azért is tökéletes időpont, mert az egész napos ülőmunka után nincs is jobb annál, mint amikor az ember átmozgathatja elgémberedett végtagjait, sajgó hátát és felfrissülhet a nap folyamán őt ért esetleges szellemi és lelki „megpróbáltatások” (értsd stressz) után.
Az óra elején lezajlott bemutatkozások után rögtön kirajzolódott számomra, miért is kezdenek el jógázni az emberek. A résztvevők szájából leginkább a „gerincproblémám van” – és ezzel voltunk jó néhányan –, „rugalmatlan vagyok” – még abban az esetben is, ha valaki rendszeresen sportol, csak éppen nem „olyat” –, a „nem sportolok és mozogni kéne valamit”, továbbá az „érdekel a filozófiai háttér is”, és a „sok stressz ér és szeretnék relaxálni” mondatok hangzottak el legtöbbször. A jóga ősi holisztikus rendszere, mint kiderült, mindezen problémákra gyógyírt jelent, sőt… Magában foglalja a testgyakorlás (ászanák), a légzés (pránájáma), a relaxáció, a meditáció, sőt a táplálkozás területeit is.
Az elméleti tudnivalók elsajátítását segítette elő a kapott órai jegyzet. Belelapozva – többek között – ászanák szanszkrit elnevezéseikkel is kiegészített képeit véltem felfedezni. Remélem, idővel megszokom majd a most még kissé „kínainak” tűnő nyelvezetet. Ugyanakkor ez a fajta alaposság számomra a tudatosság és a hitelesség nyilvánvaló bizonyítéka. Volt olyan például, aki a tanfolyam végén bevallotta, járt már másutt is jógaórán, de amit itt tapasztalt, az egészen más volt (pozitív értelemben), és ez az előbbi, elmélettel is megtámogatott tanítási módszernek volt köszönhető. Meghatároztuk többek között a jóga fogalmát, hallhattunk a jógatípusokról, a mantra definíciójáról és annak kötőerők szerinti csoportosításáról, illetve arról is, mi a különbség a koncentráció, a meditáció és a szamádhinak (egység, teljesség, a szellemben való feloldódás, annak teljes összpontosítása, egyesülés) nevezett jelenségek között.
Számomra az óra egyik csúcspontja, a jógázás csimborasszója a mantrázás, jelen esetben az OM mantra háromszori közös elzengetése volt, amire természetesen csak az elmélet elsajátítása után került sor. A jegyzetnél jobban és sem tudtam volna leírni az érzést: „Az Óm (Aum mantra) közös vibrálása során egész testünkben érezhető egyfajta hangvibráció, amely az Isten mindent átható és mindent működtető lelki energiáját képviseli.” Érdemes lenne mindenkinek ezt a mindössze néhány percet igénybe vevő tevékenységet a mindennapi élete részévé tenni.
Az órák felépítése – jógaoktatónk elmondása szerint – egyébként minden egyes alkalommal hasonló lesz. Az elméletet ráhangolódás (relaxáció/lazulás és egy kis meditáció), majd pránájáma (légzésgyakorlatok) és bemelegítés (a testrészek kilazítása a csuklótól a lábujjakig) fogja követni, végül az idő nagy részét kitevő ászanázás – ami most a bemutatkozás és a hosszabb elmélet miatt rövidebbre sikerült kivételesen – a relaxáció és mantra-meditáció újbóli elvégzése zárja le. A ráhangolódás a külvilág, a zavaró tényezők és a testi és mentális feszültségek elengedése miatt rendkívül fontos. Az ellazult test és elme a jóga gyakorlásának alapvető követelménye, így az ászanák megfelelő kivitelezéséhez is nélkülözhetetlen. Néhány a tanult testgyakorlatok közül: savászana/hullapóz (a relaxációhoz), szukhászana/könnyű ülésmód (törökülés a meditációhoz), továbbá a szúrja namaszkár gyakorlatsor (napüdvözlet) néhány eleme, mint a tádászana/hegytartás (vigyázállás), namaszkárászana/imapóz, ardha-csandrászana (félholdállás), uttánászana (állásból előredöntés). (Az ígéretek szerint a gyakorlatsor fennmaradó részét a második órán sajátítjuk majd el.)
A csapat nagyon jó volt. Kedves emberek, különböző háttérrel és különböző korosztályokból, a huszonévestől az ötvenes éveiket taposókig, férfiak és nők vegyesen.
Aki csak ászanázgatni szeretne, az jógaiskolák és tanfolyamok széles garmadájából válogathat. Aki ennél többre vágyik, annak szívből ajánlom a Bhakti kezdő jógakurzusát.
A két óra gyorsan elröppent. A termet hátfájás nélkül 
, lecsendesült elmével, ugyanakkor felfrissülve, energikusabb állapotban hagytam el. Engem meggyőztek, már alig várom a folytatást.
Írta: Hári Beáta
