Vírászana másképpen. Dr. Onozó Emese cikksorozata.
2016.08.24.
Vírászana
Hanumán a büszke majomtörzs nélkülözhetetlen harcosává vált. Egy nap, ahogy az erdőben sétált, találkozott Ráma királlyal. A kapcsolódás azonnal létrejött közöttük. Hanumán ott helyben megesküdött Rámának, hogy soha nem hagyja el. Ráma a bizalmába fogadta, és olyan elválaszthatatlanok lettek, mint a borsó meg a héja.
Ráma felesége Szítá, szépségéről és isteni tulajdonságairól volt híres. Nem telt el hosszú idő, hogy a gonosz démon, Rávana mérhetetlenül féltékeny lett a párra. Féltékenysége elhomályosította a józan ítélőképességét és megtámadta Ráma királyságát, Szítá hercegnőt pedig elragadta és a szigetére, Lankára vitte.[1] Ráma kötelessége az volt, hogy megvédje országát, így nem tudott azonnal bájos Szítája után indulni. Így maga helyett jó barátját, Hanumánt küldte el a megmentésére.
Hanumán úgy indult útnak, hogy fogalma nem volt róla, hogyan teljesíti majd a feladatát, de tudta, hogy nem tehet másként. Legjobb barátja iránti tiszta szeretete segített eloszlatni minden kétségét a saját képességei felől. Amikor elérte a tengerpartot és átpillantott az óriási, határtalan óceán felett, ami elválasztotta Lankától, letérdelt imádkozni. Az a testhelyzet, ahogyan letérdelt – egyik láb a talpon, a térd behajlítva a mellkasnál, a másik hajlítva magad mellett, a talp hátra néz – inspirálta az eredeti vírászanát (hőspózt). Lehunyta szemeit és azért imádkozott, hogy olyan kegyben részesüljön, ami képessé teszi a lehetetlenre. Az imádság alatt sem rendült meg a bizalma. Amikor úgy érezte, hogy elég erőt gyűjtött, a talpát lenyomta a földbe, ami akkora lökéshullámot indított el, hogy lelapította a fákat és a hegyeket, amiket maga mögött hagyott. Ezután felemelkedett az égbe és Lanka felé szárnyalt a nyílt tenger fölött.
Az odaadó hős
Fontos tudatosítani, hogy amikor Hanumán letérdelt imádkozni, hogy megvalósítsa a lehetetlent, akkor már képes volt elérni a célját. A szél félistenének fiaként Hanumán bármit megtehetett. Hatalmasra növekedhetett vagy éppen apróra zsugorodhatott, megmozgathatott hegyeket, vagy teljesen meg is változtathatta az alakját. De folyton elfeledte félisteni mivoltát, így a hitéhez fordult – amit szanszkritul shraddhának hívnak –, hogy magabiztossá váljon feladata teljesítéséhez. Sokan elgyengülünk a lehetetlennek látszó feladatok előtt, sőt már akkor is, ha csak egy kicsit is nehéz tűnik valami, mert olyanok vagyunk, mint Hanumán. Könnyen elfelejtjük, hogy nekünk is van isteni részünk, és képesek vagyunk a lehetetlent megvalósítani. Elfelejtjük a shraddha tényezőjét is, ami ott gyökerezik minden ember szívében.
A történelem során mindig létezett az imának valamilyen formája, ami biztosította a teret és az időt ahhoz, hogy az emberek szívében a hit növekedhessék. A hit és a remény tesz képessé arra, hogy biztonsággal előre haladjunk és átszökelljünk egy óceán fölött, megváltoztassuk a világot, vagy csak újra merjünk szerelembe esni.
Folytatjuk…
A cikksorozat 1. része itt érhető el.
Fordította: dr. Onozó Emese Anaya női jóga és Aroma Yoga® oktató
Forrás: Kaivalya, Alanna – van der Kooij, Arjuna – Gannon, Sharon: Myths of the Asanas: The Stories at the Heart of the Yoga Tradition. Mandala Publishing, 2010, 77.
www.facebook.com/EperJOGAfoldje
Képek: a szerző szívességéből, religiousreading.bestmoodle.net