Társadalmunk jelentős része felismerte már, hogy amennyiben minőségi életet szeretnénk élni, ahhoz bizony tanulnunk kell. Talán nem ismeretlen a helyzet, ’mikor januárban kissé izgulva lapozzuk át a felvételi tájékoztatót miközben azon morfondírozunk, hogy vajon hogyan, s miként szeretnénk életünk hátralevő részét leélni. Nem tudjuk biztosan, hogy jól döntünk-e… az is meglehet, hogy szüleink döntenek helyettünk… A lehető legjobb döntést kívánjuk meghozni, azonban valamiért ez most elég nehéznek bizonyul… de vajon miért? A válasz tulajdonképpen nem is olyan bonyolult.
Az első tizenkét év tanulmányaira visszatekintve önmagunk is felmérhetjük, hogy mennyi elméleti- és mennyi gyakorlati tudást próbáltak tanáraink átadni nekünk kedvességgel és szeretettel. Azonban érdemes lenne azt is megvizsgálnunk, hogy vajon mennyire tudtak segíteni nekünk önmagunk megismerésében! Hiszen hogyan is várhatnánk el a maturálóktól, hogy a számukra a legmegfelelőbb főiskolát vagy egyetemet válasszák, ha nem ismerik önmagukat, és nincsenek tisztában sem saját képességeikkel, sem korlátaikkal?
Földünk másik felén, Indiában ellenben más a helyzet, hiszen felismerték az önismeret fontosságát, és gyermekeiket már kiskorukban elkezdik oktatni arra, hogy honnan jöttek és hová tartanak. Rengeteg csodálatos szentírásuk van, mint például a Srímad Bhágavatam vagy a Bhagavad Gítá, amelyek egyaránt tájékoztatnak az anyagi- és a transzcendentális világról. Lejegyzésük több, mint ötezer évvel ezelőtt történt, ám az emberek (illetve az egyének pszichológiai) működését a mai napig pontosan és precízen jellemzi. A védikus pszichológia által megérthetjük, hogy parányi lelkek vagyunk csupán, s önvalónk jelen testünkben helyezkedik el, amelyet járműként használ. Megérthetjük, hogy nincsen két teljesen egyforma lélek, mint ahogyan az ikrek is valamiben különböznek egymástól. A szentírások beszámolnak arról, hogy minden élőlény eredendően öröklétű, tudással és boldogsággal teli (szat–csit–ánanda), viszont egyéni tulajdonságokkal is rendelkezik különböző mértékben. Szó esik arról is, hogy az anyagi természet hogyan hat ránk és hogyan köt meg bennünket (mint lelkeket) késztetve ezzel arra, hogy halálunk után egy újabb testet fogadjunk el mindaddig, míg végül az életeken át tartó tisztulási folyamat révén visszatérhetünk eredeti helyzetünkbe, a lelki világba (Golóka–Vrindávanába). Tanulhatunk elménkről (manasz), értelmünkről (buddhi) és hamis egónkról (ahankára), azaz téves én-képzetünkről is. Addig pedig az anyagi világban örömöket és szenvedéseket élünk át, amelyek segítségül vannak számunkra önmagunk megismeréséhez. A Világ valójában sokkal több, mint azt az anyagi szemünkkel képesek vagyunk látni, ám fizikai létünk igen csak bekorlátoz bennünket.
Amíg az anyagi világban élünk, komoly feladatunk van, és nagyon sokat kell tanulnunk. Bár a tudás eredendően bennünk van, ezt fel kell tudnunk ébreszteni. Amint tudatosakká válunk önmagunkat illetően, könnyebben hidaljuk át az anyagi világ nehézségeit, és egyértelműen tudni fogjuk, hogy milyen szerepet vagyunk kötelesek végrehajtani. Ez tulajdonképpen azt jelenti egy középiskolában a végzős tanuló számára, hogy nem kell feleslegesen stresszelnie azon, hogy hová menjen továbbtanulni, mivel elsajátítja (felismeri) a kellő tudást önmagára vonatkozóan és képességeinek, korlátainak, valamint tudatszintjének megfelelően célirányosan a számára legmegfelelőbb felsőoktatási intézményt jelöli meg jelentkezési lapján.
Ha azonban ez a felismerés még nem történt meg, akkor a védikus tudományokat (személyiségfejlesztés, nyugati és védikus pszcihológia, filozófia, társadalomismeret, egészséges életmód, ájurvéda, stb.) tanulmányozva segítséget kaphatunk. Hazánkban a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán (www.bhf.hu) tanulhatjuk ezt a komplex életmódrendszert, amelynek gyökerei India ősi bölcsességeihez nyúlnak vissza, amellett, hogy e tudás a modernkori élet kihívásaira is válaszol.
A kérdés –Tanulni, de mit? – nemcsak a maturálókra vonatkozik! Több évet vagy évtizedet is ledolgozhatunk egy munkahelyen, miközben nem találjuk a helyünket. A céltalan bolyongás könnyen megtörheti az embert, holott lehet elég lenne pusztán más szemszögből figyelnünk, gondolkodnunk és látnunk. A Krisna-tudatú hívők (bhakták) éppen ezt a „másfajta szemlélődést” tudják megmutatni nekünk, ezzel hozzásegítve bennünket életünk javulásához, és boldogságunk megtalálásához. A döntést azonban minden esetben nekünk kell meghozni! Kívánom, hogy döntsünk helyesen!
Szerző: Baranyi Attila