Szenzációként közölte a NASA, hogy egy Naprendszeren túli bolygó fényének elemzésével a kutatók arra jutottak, hogy vízpára lehet a légkörében.
Szenzációként közölte a NASA, hogy egy Naprendszeren túli bolygó fényének elemzésével a kutatók arra jutottak, hogy vízpára lehet a légkörében. A kutatások alapján abban reménykednek, a bolygók létrejöttének titkába is betekintést nyerhetnek.
Vizet találni persze mindig nagy öröm, akár a hegyek forrásairól, akár a sivatag oázisáról, akár egy hétszáz fényévnyire lévő bolygó légköréről legyen szó. Az igazán izgalmas kérdés azonban az, hogy mit nem látunk az univerzumból. Ugyanis a modern kozmológia megközelítése szerint (ami nagyjából megfelel az ősi indiai szentírások állításának is) az univerzumunknak csupán 4,6%-a áll általunk érzékelhető anyagból! A hiányzó tömeg 23%-át sötét anyagnak, 72%-át pedig sötét energiának nevezik, amelyek csillagászati műszerekkel sem figyelhetők meg… Vagyis a csillagászok nagyjából és egészében sötétben tapogatóznak, miközben néha azt észlelik, hogy kicsit „nedves lett a kezük”.
Ahhoz hasonlít a helyzet, mint amikor gyerekkoromban ellátogattam apukám kórházába, ahol röntgenorvosként dolgozott. Ámulva néztem a gépeket, amelyek szinte csak a csontot mutatják az emberből. Vajon mi minden lehet még az univerzum „testében”, és legfőképpen: van-e valami az anyagi kozmosz határain túl?
Az indiai védikus írások szerint az univerzumunk valóban sokkal változatosabb, mint amit felfogunk belőle: számtalan lakott bolygó alkotja, eltérő életkörülményekkel és lakókkal. Azonban az anyaguk miénkétől radikálisan eltérő minősége és összetétele miatt nem tudjuk megtapasztalni őket. Érzékeink, teleszkópok és űrhajók által különösen nem, mert ezeket mind az általunk ismert anyag tulajdonságai korlátozzák.
Ha mégis tudást akarunk szerezni más bolygók valódi arcáról, olvashatunk róluk a tudás könyveiben (maga a Véda szó tudást jelent), amelyeket a hagyomány szerint maga az a Legfelsőbb Lény közölt, aki az Egész Rendszert létrehozta.
Az anyagi valóságnál azonban még érdekesebb az anyagon túli, transzcendentális birodalom. A Bhagavad-gítá, a védikus irodalom egyik legfényesebb gyöngyszeme így ír erről a szféráról:
„Ám létezik egy másik, megnyilvánulatlan természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök és transzcendentális. Ez a legfelsőbb világ, ami sohasem semmisül meg, s még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült.
Amiről a vedántisták [a Védák ismerői] azt mondják, megnyilvánulatlan és csalhatatlan, amit legfelsőbb célként ismernek, s ahonnan soha többé nem tér vissza az, aki egyszer eljutott oda – az az Én legfelsőbb hajlékom.” (Bhg. 8.20-21.)
A védikus megközelítés szerint az élet igazi célja nem az anyagi világ összetevőinek elemzése, hanem annak a tudásnak és gyakorlatnak az elsajátítása, amelynek révén mint örök lelkek kikerülhetünk az anyag szorításából. És eljuthatunk abba a világba, ahol soha senkinek nem kell szomjaznia.
– – – –
A NASA cikkének összefoglalója itt olvasható.
Írta: Dr. Tasi István, Ísvara Krisna Dásza