Ilyen hosszú várakozás és tervezgetés, mint idén, sosem előzte meg a Tradicionális Jógaiskolák Fesztiválját.
Belegondolva tavaly nyáron elkezdtük tervezgetni, formálgatni azt a – remek ötlettől vezérelt – kiadványt, ami végül minden látogató kezében landolt a belépőjegy mellé. Sem könnyű, sem gyors nem volt a feladat, de minél több éjszakámat öltem bele, annál inkább a sajátomnak éreztem az egész ügyet. Érdekes a színfalak mögé nézni, hogyan futnak össze a szálak, főként látni micsoda súly nehezedik azokra, akik összefogják a különböző iskolák képviselőit. Akik nem csak a saját dolgaikért felelnek, hanem átlátják és kezelik az információhalmazt, a tradicionális üzeneteket, a szervezést bonyolítják. Minden irányzat képviselői valamiben különlegesek, máshogy gondolják, gyakorolják, mint a többiek, mégis van közös pont, ami sajátos atmoszférával látja el ezt a rendezvényt.
Apropó a helyszín, visszamenőleg is gratuláció érte, aki előállt az ötlettel, hogy az Akváriumban legyen biztosítva. Talán csak az én fantáziám kedveli ennyire a vízen keresztülszűrődő fényt, de bármennyi időt el tudnék tölteni vele, hogy fekszem a medence alatt a padlón és bámulom a plafonon a vizet. Ezt persze egy másik időpontban leszek kénytelen megtenni, mivel a fesztiválon a kiállítók és árusok sora kapott ihelyet. Ők nem a hagyományos értelmében vett árusok voltak, akik csak a termékről tudnak információval szolgálni, legtöbbjük az irányzatuk jeles képviselője volt, gyakorló, tapasztalt jógi.
Emiatt is töltöttem a délelőttöt beszélgetéssel, ismerkedéssel.
A kiadvány szerkesztése közben alkalmam elolvasni melyik tradíció gondolkodása,milyen filozófiai alapokon nyugszik, melyik istenséget tekinti Legfelsőbbnek.
E tudás birtokában már át.jpg)
ugorhattuk a bemutatkozás hosszadalmas folyamatát, rögtön rátérhettünk a lényegre: hogy miben különbözünk és egyezünk. Szivélyes hangulatban beszélgettünk erről, pl. a Jóga a mindennapi életben tradíció képviselőjével megegyeztünk abban, hogy ezeknek a különbségeknek az elfogadása egymásban adja az egyedülállóságát a hindu kultúrának. Az Iyengar metódus gyakorlói segítségével a speciális jógaeszközökkel ismerkedhettem meg, olyanokkal is, amikről korábban ötletem sem volt, hogyan kell használni.
Egyszer csak arra lettem figyelmes a nagy eszmecserék közepette, hogy a gyomrom ebédidőt jelez, és én még bent sem voltam egy jógaórán sem. Gyorsan kifutottam egy szendvicsért – mi mást is tenne az ember egy várhatóan többórás jógagyakorlás előtt – majd rövid jógaszőnyegvadászat után beestem a Satyananda tradíció oktató által vezetett meditatív (emésztésbarát) órára, aztkövetően, felvillanyozott a kundalini-jóga, hogy lelkesen bhajanozzak azokkal a polihisztorokkal, akik létrehozták ezt az egészet. És még zenélni is tudnak.
A tradíciók közös mantrameditációját ITT meghallgathatjátok:
Szerző: Kocsis Kata
Gyakorló jógaoktató, kiadványszerkesztő