A cikksorozatának befejező része az akarma megvalósításáról és a karmaoldás hétköznapi szintű lehetőségeiről szól.
“Igaz az, hogy nőként nem fogunk olyan gyorsan fejlődni a lelki életben mint a brahmacsárik?” – kérdezte a lány.
“Igen.” – válaszolta Prabhupáda. “Ha azt hiszed magadról, hogy nő vagy, hogyan fejlődhetnél bármit is? Lélekként kell látnod magad, Krisna örök szolgájaként.”[1]
Cikkünk előző részében a karma, vikarma és akarma fogalmáról írtunk. Körbejártuk azt a meghatározást, miszerint a karmaoldás tudatunk anyagi kötőerők alóli felszabadulását jelenti. Megfogalmaztuk, hogy a karmaoldás folyamata nem az anyagi, érzelmi és mentális problémákra való fókuszálást, a gátló tényezők átírását jelenti, hanem a transzcendens önvalónk felismerését, s annak megvalósítását. S ez a folyamat automatikusan hozza magával problémáink feloldását, meghaladását.
Az akarma megvalósítása
Ezen az úton vezetnek bennünket végig a különböző jóga utak. A jóga szó szerint „összekapcsolódást” jelent, összekapcsolódást az eredeti Forrásunkkal, s az eredeti tudatszintünkkel.
Vannak olyan beavatási utak, melyek a Legfelsőbb Teremtő személytelen aspektusához vonzódnak, s olyanok is vannak, amelyek a személyes, teista megközelítést helyezik előtérbe. Mindegyik jó, ám a teista út jóval könnyebb, s hamarabb hoz látható eredményt az életünkben.
Az egyik legkönnyebben járható tradicionális lelki út a bhakti-jóga, ami a Legfelsőbbel való szeretettel teli kapcsolatunk helyreállításán keresztül emel ki az anyag, a karma hatása alól, s vezet el az akarma cselekedetek végzéséhez. A bhaki-jógának 9 folyamata van, ami közvetlen kapcsolatot tesz lehetővé a Legfelsőbbel. Lelki gyakorlatai közé tartozik például a mantra-meditáció, vagy a Legfelsőbbről szóló dalok éneklése.
A gjána-jóga (vagy dzsnyána-jóga) a transzcendens tudás művelésén keresztül vezet el az anyagi tudatosság felszámolásához. Ide tartozik a védikus szentiratok tanulmányozása.
A dhjána-jóga (rádzsa– vagy astánga-jóga) a meditáció útja, többek között ide tartoznak a klasszikus értelemben vett „jóga” gyakorlatok, tehát a nyolcfokú jóga gyakorlása is.
A karma-jóga a pozitív karma felhalmozásával próbálja széttörni a szamszára[2] kerekét.
A Felsőlelket[3] néhányan meditációban, egyesek a tudás művelésével, mások pedig a munka gyümölcseire nem vágyva végzett tettek segítségével látják meg magukban.(Bhagavad-gítá 13.25)
Hétköznapi szintű megvalósítás
A különböző vallási rendszereknek a feladata eredendően az volt, hogy az emberi tudatot, fokozatosan vezessék ki az anyagi kötőerők befolyása alól, s jutassák el az eredeti, transzcendens önazonosságához.
A mai korban a különböző vallási rendszerek nem örvendenek túl nagy népszerűségnek. Ennek okai között az szerepel, hogy e rendszerek meglehetősen dogmatikusak a Vízöntő-kor embere számára, a vízöntő-kori látásmód pedig elutasítja a dogmákat, s a tekintélyelvűséget.
Pedig a mindennapi vallási rituálék, így az ima, a házi oltár tisztelete, a szentiratok olvasása a tudatot folyamatosan lelki tartalmakkal töltik fel, s lehetőséget adnak a transzcendens önvaló megnyilvánulására, csökkentve az anyagi energia, így a karma szorítását is a lélek felett.
Ha minden reggel imával, meditációval kezdjük a napot, lehetőségünk van lelki energiával (shakti) feltölteni a tudatunkat, elménket. Ez felül fog emelni bennünket az anyagi energiák lehúzó tendenciáin. Nem fogunk kibilleni, ha az élet váratlan vagy nehéz helyzetet hoz elénk. Lehetőségünk lesz úgy cselekedni, hogy ne halmozzunk fel további karmát.
Napközben az elménk megint csak anyagi energiával fog feltöltekezni, mondhatni megkopik a reggeli lelki gyakorlatunk energiája. Így célszerű napközben is beiktatni egy rövidke, néhány perces befelé fordulást, vagy a szentírások olvasását, amelyek újra felemelik a tudatod egy magasabb szintre. Például a muszlimoknál előírt napi ötszöri ima végzése is azt a célt szolgálja, hogy az elméjük mindig transzcendens tartalmakkal töltődjön fel, s lehetőségük legyen egész nap a Legfelsőbbel kapcsolatban cselekedniük.
Tehát a lelkigyakorlatok beiktatása nagyon fontos a spirituális életben. Egy lelki tanítómester elfogadása, aki előttünk jár az Úton, szintén nagy segítséget adhat, hiszen Ő már átélte azt a folyamatot, amin mi most megyünk keresztül.
A hiteles lelki, szellemi tartalmú könyvek olvasása, szintén megkönnyíti a tudatunk átalakítását.
Ha e három alappillért – lelki gyakorlatok, szentiratok olvasása, guru elfogadása – bevezetjük az életünkbe, tapasztalni fogjuk az anyagi kötőerők, így a karma szorításának az enyhülését is.
Ezen folyamatok célja az, hogy életünk középpontjába a transzcendenst, az anyagon túli, lelki önazonosságunkat helyezzük. A bhakti-jóga útján elindulva a legegyszerűbb módja ennek a megvalósításnak, ha meghódolunk a Legfelsőbb Teremtő előtt, s a kezébe adjuk életünk irányítását, hisz elvégre Ő teremtett minket.
Tapasztalatom szerint ez az egyszerű momentum a legnehezebb az ember életében, hiszen ez teljes paradigmaváltást igényel, az ego halálát, áttranszformálását. Ha valaki eljutott erre a szintre, Ő már leszámolt néhány illúziójával, mint például „én vagyok az irányító”, „akkor leszek boldog, ha teljesülnek a vágyaim”, „amiről én nem tudok, arról más sem tudhat”, „én is Isten vagyok” ,stb.
Ehhez elég egy ima, egy kijelentés, „Istenem Neked ajánlom az életem, kérlek, jöjj az életembe, s vezess engem”. Kezdetnek ennyi elég. Innentől elindulhat a spirituális fejlődésünk, s az olyan tettek, melyek már nem generálnak további karmát.
Ha a teista, odaadó megközelítés, azaz a bhakti-jóga útja nem vonzó valaki számára, neki nyitva állnak a már említett, különféle jóga utak.
Például a dhjána-jóga kapcsán, így ír Patandzsali a jóga-szútráiban:
A jóga az a folyamat, amely az anyagi tudat működéseinek megfékezésére, illetve leállítására irányul.(Jóga-szútra I.2.)
Itt nem a gondolati és tudati funkciók leállításáról van szó, hanem a tudat anyagi tartalmaktól (vritti[4]) való megtisztításáról, ahol az önvaló (átma[5]) átragyoghatja a tudatot.
Ha ez megtörténik, akkor a Látó (az egyéni lélek) a saját (eredeti) formájában helyezkedik el. (Jóga-szútra I.3)
A cikkünk első részében kifejtettük, hogy a léleknek nincs karmája, a lélek eredeti helyzetében független az anyagi kötőerők tevékenységétől, s csak az anyaggal való azonosulása miatt éli át a karmikus visszahatásokat.
Más esetben az egyéni lélek az anyagi tudatfolyamatok aktuális változásaival azonosul.(Jóga szútra 1.4)
S e változásokkal való azonosulás okozzák a világi nehézségeinket, életünk drámáit. Amilyen mértékben kikerülünk ezen befolyás alól, olyan mértékben érezhetjük a karmánk feloldódását.
A fent említett folyamatok fokozatosan vezetnek ki minket a karma kötelékeiből, s juttatnak el olyan lelki állapotba, ahol a tetteink már nem generálnak további karmát. Ahol már nem anyagi érdekből cselekszünk, ahol nem vágyunk tetteink gyümölcsére, ahol minden tettünket a Legfelsőbb Teremtőnek ajánljuk fel. A spirituális ember nem a tettekről, hanem a tettei gyümölcséről mond le, s boldogságát a Legfelsőbbel való kapcsolatából meríti.
Lemondván minden ragaszkodásról, mely tettei gyümölcseihez fűzi, az ilyen ember örökké elégedett és független, s bár számtalan tettet végez, nem a tettek gyümölcséért cselekszik. (Bhagavad-gítá 4.20)
A rendíthetetlenül odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette eredményét Nekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában Istennel, s munkája gyümölcseire sóvárog, azt megkötik tettei. (Bhagavad-gítá 5.12)
Minden spirituális úton járó embernek örömteli és karmamentes tetteket kívánok!
Szerző: Rafael Csaba asztrológus
Képek forrása: morganjones.co.uk
[1] Gosvāmī, Satsvarūpa Dāsa: Srīla Prabhupāda-līlāmrta, volume 1. The Bhaktivedana Book Trust International, Inc.,first e-book edition, 2012.
[2] létforgatag, az újjászületések láncolata
[3] a Felsőlélek Isten közvetlen kiterjedése, mely minden létező szívében jelen van
[4] anyagi jellegű tudati folyamatok, melyekből a jóga-szútra ötfélét említ
[5] eredeti, transzcendens önvalónk; tulajdonságai az öröklét, a tudás és a boldogság