írta: Mudra-Nádas Linda
Állati jó ászanák sorozatunkban olyan jógagyakorlatokat járunk körül, amelyek állatokról kapták a nevüket. Sok-sok olyan ászana van, amely az állatok természetes mozgásaira és testtartásaira, vagyis a természetből vett példákra vezethető vissza. Ezen pozíciók gyakorlásával kiválthatók azok a jótékony hatások, amelyek az állatokat arra késztetik, hogy ösztönösen felvegyék az adott testhelyzetet.
Ha már így Húsvét tájékán vagyunk, akkor nézzünk egy kicsit utána a Sasánkászanának. Úgyis régóta foglalkoztat, hogy mi köze a nyúlnak a holdhoz, miért hívják valahol holdtartásnak, máshol pedig nyúlpóznak a Sasánkászanát. Sok érdekes dolgot találtam.
A nyúl szaporasága miatt termékenység-szimbólum; jellegzetesen feminin, lunáris állat, a holdistenségekhez társítják. A Hold által szabályozott periodicitás kifejezője.
Az aztékoknál például a Hold maga is nyúl alakban jelenik meg.
A szanszkrit sasánka szó egyébként holdat jelent. Ez két szóból ered: a sasa jelentése nyúl, az anka pedig az jelenti: jel. Sasánka annyit tesz: nyúl jeles, ami a holdra utal. Indiában az emberek a telihold sötét foltjait úgy látják, mintha azok hasonlítanának a nyúl formájára, melynek ölében a hold pihen. De hogyan került a nyúl a holdra?
Erre a kérdésre a buddhista születésregék közül a Sasa-játakában (316) találtam választ. Olvassátok el ti is Az önmagát megsütő nyúl meséjét!
Egykor régen, amikor Benáreszben Brahmadatta király uralkodott, a Bódhiszattva egy nyúl méhében öltött testet, és az erdőben tanyázott. Az erdőt egyik oldalon egy hegy lába szegélyezte, másik oldalon egy folyó, a harmadik oldalon pedig egy erdőszéli faluval volt határos. A nyúlnak három barátja volt: egy majom, egy sakál és egy vízisikló. Ez a négy bölcs állat egymás közelében lakott, s amikor mindegyik megszerezte a napi táplálékát a maga vadászterületén, esténként találkoztak egymással. A bölcs nyúl a Törvényre oktatta a másik hármat: “Adakozni kell, az erkölcsi parancsokat követni kell, az áhítati napokat meg kell tartani”. Ők megszívlelték tanítását, mindegyikük megtért a maga hajlékába, ott tanyázott.
Így telt az idő. Egy alakalommal a Bódhiszattva feltekintett az égre, szemügyre vette a hold állását, és megállapította, hogy másnap áhítati nap lesz. Figyelmeztette a három másikat:
– Holnap áhítati nap lesz. Mindhárman tartsátok észben az erkölcsi parancsokat, ahogyan az áhítati nap megköveteli. Erkölcsös életben az adakozás gazdag gyümölcsöt terem. Ezért ha alamizsnát kérve érkezik hozzátok valaki, a magatoknak szánt élelemből adjatok enni, s ti csak azután egyetek.
– Úgy teszünk – ígérték, és megtértek tanyájukra.
Másnap reggel a sikló elindult táplálékszerző útra a Gangesz partjára. Itt egy halász hét vörös halat fogott, zsinórra fűzte őket, és a Gangesz partján homokkal letakarta a halakat. Miközben tovább halászott, beleesett a Gangeszbe. A sikló megérezte a halszagot, feltúrta a homokot, megtalálta a halakat, előhúzta őket, majd háromszor elkiáltotta magát:
– Van-e gazdájuk ezeknek a halaknak?
Mikor nem jelentkezett a gazdájuk, foga közé szorította a zsinórt, és tanyájára húzta a halakat.
– Csak később fogyasztom el őket – határozta el, erkölcsös életének követelményére gondolva, és pihenőre tért.
A sakál is elindult táplálékszerző útra, és egy mezőcsősz kunyhójában két hússal megtűzdelt nyársat, egy gyíkot és egy fazék aludttejet talált. Háromszor elkiáltotta magát:
– Van-e gazdájuk ezeknek a dolgoknak?
Mikor nem jelentkezett a gazdájuk, az aludttejes fazék akasztójába dugta a nyakát, a hússütő nyársakat és a gyíkot a szájába fogta és a tanyájára szállította.
– Csak később fogyasztom el őket – határozta el, erkölcsös életének követelményeire gondolva, és pihenőre tért.
A majom is elindult az erdő belsejébe, egy fürt mangót szakított és tanyájára vitte.
– Csak később eszem meg – határozta el, erkölcsös életének követelményére gondolva, és pihenőre tért.
A Bódhiszattva is indult a megfelelő időben füvet és gyomokat keresni, majd vackán lepihenve, gondolkozóba esett:
– Ha alamizsnát kérni érkezik hozzám valaki, nem adhatok neki füvet, szézám, rizs vagy hasonló pedig nincs nálam. Ha alamizsnát kérő érkezik hozzám, saját húsommal fogom megvendégelni.
Erénye hevétől Indra fehér márvány trónusa izzásba jött. Kutatta, mi az oka, s mikor rájött, elhatározta, hogy próbára teszi őket, főleg a királyi nyulat. Először a sikló tanyáját kereste fel, és bráhman öltözetben megállt előtte.
– Miért állsz itt, bráhman? – kérdezte az.
– Bölcs mester, ha valami élelmet kapnék, az ünnepnapnak megfelelően elvégezném a papi teendőket.
– Jól van, adok élelmet – szólt a sikló, és beszélgetés közben elmondta az első verset:
Nézd, hét vörös halat húztam a folyóból a partra ki;
élelem ennyi van nálam; fogyaszd el, érezd jól magad.
– Tegyük el holnapra; később visszatérek rá – felelte a bráhman, és tovább ment a sakálhoz.
Az is megkérdezte:
– Miért állsz itt?
Ugyanazt felelte. A sakál is így szólt:
– Jól van, adok, – és beszélgetés közben elmondta a második verset:
Elhoztam egy mezőcsősztől a nála talált vacsorát:
két húsos nyársat, egy gyíkot, és egy fazék aludttejet.
Élelem ennyi van nálam; fogyaszd el, érezd jól magad.
– Tegyük el holnapra; később visszatérek rá – felelte neki is a bráhman, és tovább ment a majomhoz. Az is megkérdezte:
– Miért állsz itt?
Ugyanazt felelte. A majom is így szólt:
– Jól van, adok – és beszélgetés közben elmondta a harmadik verset:
Érett mangó, hideg, friss víz, s itt ez az árnyas, hűs liget,
élelem ennyi van nálam; fogyaszd el, érezd jól magad.
– Tegyük el holnapra; később visszatérek rá – felelte neki is a bráhman, és tovább ment a bölcs nyúlhoz. Az is megkérdezte:
– Miért állsz itt?
Ugyanazt felelte. Ekkor a Bódhiszattva örömmel közölte:
– Bráhman, jól tetted, hogy hozzám fordultál élelemért. Olyan adományban foglak ma részeltetni, amilyet még senkinek sem adtam. Ám hogy neked ne kelljen törvénytisztelő létedre életet kioltanod: eredj, gyűjts tüzelőt, rakj tüzet, utána szólj nekem. Én feláldozom önmagamat, beugrom a tűzbe. Ha megsült a testem, fogyaszd el húsomat, így nem vétesz papi tiszted ellen.
Beszélgetés közben elmondta a negyedik verset:
Nem szolgálhat a nyúl rizzsel, nincs babja, nincs szézámja sem;
a tűzben megsült húsomat fogyaszd el, érezd jól magad.
Beszéde hallatára Indra varázshatalmával tűzrakást teremtett, és szólt a Bódhiszattvának. Ő felkelt lomb- és fű-ágyáról, odament, háromszor megrázta magát:
– Ha a bundámban rovarok lapulnak, ne pusztuljanak el!
Felszökött, s egész testét adományként feláldozva, boldogan a tűzrakásra vetette magát, mint egy lótuszlevélre leszálló királyhattyú. Azonban a tűz a Bódhiszattva testén egyetlen szőrszál hegyét sem perzselte meg. Úgy érezte, mintha hópelyhek hullanának rá. Ekkor Indrához fordult:
– Bráhman, ez a tűz, amelyet te raktál, a testemen egyetlen szőrszál hegyét sem perzseli meg; mi történt?
– Bölcs nyúl, én nem vagyok bráhman. Indra vagyok, s azért jöttem, hogy próbára tegyelek.
Ekkor a Bódhiszattva győzelmi oroszlánordítást hallatott:
– Hagyd el, Indra! Ha a világ összes élőlénye akarná próbára tenni adakozó kedvemet, nem tapasztalnák, hogy megtagadom az adakozást.
– Bölcs nyúl, ebben az egész világkorban maradjon elevenen nagylelkűséged emléke – szólt Indra, s egy hegyet a markába szorítva, az összemorzsolt hegy levével a nyúl képét festette
a holdra. Ezután búcsút vett a Bódhiszattvától, s ugyanazon az erdőszélen, a bokrok alján, zsenge lombokból és fűből vetett fekhelyére fektette, majd visszatért égi hajlékába. A négy bölcs állat továbbra is együtt maradt, egyetértésben, az erkölcsi parancsokat követve, az áhítati napokat megtartva, s végül méltó sorsra távoztak.
Azóta a nyúl a tökéletes áldozat jelképe. Gondoljatok erre, amikor legközelebb gyakoroljátok a Sasankászanát!
Írta: Mudra-Nádas Linda
Forrás:
Swami Satyananda Saraswati: Ászana Pránájáma Mudrá Bandha
Szimbólumtár: Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából; írta Pál József, Újvári Edit, Borus Judit, és Ruttkay Helga
Terebess Ázsia E-tár
