a dinamikus jóga
viná vinyásza jógéna ászanádin na kárajét
Jógi, ne végezd az ászanákat vinyásza nélkül!
(Vámana Risi)
A vinyásza-rendszer a légzéssel szigorú összhangban végzett mozgást jelenti, melynek lényege az, hogy minden egyes mozdulatot egy ki- vagy belégzésre kell végrehajtani, az ászanákat pedig öt vagy több légzésig kitartani. A vinyásza szóösszetételben a vi változatot jelent, a nyásza pedig “az előírt feltételek között” jelentéssel bír. Ezenkívűl összetevést, együtt végzést is jelent. Úgy is mondható, hogy a vinyásza az a mozdulat, amivel átvezet az egyik ászanából a másikba, és ezzel egy folytonos, dinamikus gyakorlás jön létre még akkor is, ha közben az egyes pózokat kitartanak.
A számos vinyásza rendszer közül az astánga-vinyásza jóga a vinyásza krama irányzatba tartozik. A vinyásza krama rendszert Srí Thirumalai Krisnamácsárja Jóga Makaranda című művében mutatja be, melyben több vinyásza-sorozatot is ismertet. Pattabhi Jois, aki a Krisnamácsárjától tanultakat továbbfejlesztve létrehozta astánga-vinyászát mindig ezt mondta, amikor tanítványai Patanydzsali astánga jógája és az általuk gyakorolt astánga-vinyásza között kapcsolatról kérdezték: “Ez Patanydzsali jóga”. Ezalatt azt értette, hogy a sorozatok végzése, tehát az ászana gyakorlás mellett napi szinten kell a jóga-szútrákkal is foglalkozni, hogy a gyakorló teljes egészében megértse a folyamatot.
Krisnamácsárja mindig betartotta Vámana Risi utasítását – viná vinyásza jógéna ászanádin na kárajét –, és soha nem tanított ászanát a hozzá tartozó vinyásza nélkül. Így az astánga-vinyásza jógában minden egyes ászanát a megfelelő átvezető mozdulattal végeznek
Krisnamácsárja szerint a vinyásza kramának három aspektusa van: (1) a vinyásza csikitsza, vagyis a jóga terápiás megközelítése, (2) a vinyásza sakti, ami az erőt növeli (3) és a vinyásza adhjátmika, ami közelebb viszi a gyakorlót Istenhez, ez megfeleltethető a bhakti-jógának (odaadás jógája), melyben a jógi felismeri, hogy minden élőlény Isten parányi, szerves része, és ennek tudatában viszonyul hozzájuk.
Tanítványa, Pattabhi Jois, rendszerében a vinyászákat szanszrit számokkal jelzik. Ez vonatkozik a napüdvözletekre (szúrja namaszkár A és B), illetve az összekötő mozdulatokra, amikkel az egyik ászanából a másikba lehet eljutni. Ez lehet egy ki- vagy egy belégzésre végrehajtott mozdulat, de van, hogy egy számolás alatt több mozdulatot is véghez kell vinni. Például a marícsjászana D-nél egy belégzés alatt kell adho-mukha-svanászanából előreugrani, a bal lábat féllótuszba tenni, a jobb lábat talpra állítani közel a gáthoz, majd jobbra csavarodva a bal karral átölelve a jobb térdet, hátul megfogni a jobb csuklót.
A stílus jellegzetessége, hogy a napüdvözletek vinyászáit mindig, de egyes astánga-vinyásza tanárok a sorozat többi ászanáját is szanszkritul számolják végig. Az első sorozatban használt számok: ékam – 1, dvé – 2, tríni – 3, csatvári – 4, pancsa – 5, sat – 6, szapta – 7, astau – 8, nava – 9, dasa – 10, ékádasa – 11, dvádasa – 12, trajódasa – 13, csaturdasa – 14, pancsadasa – 15, sódasa – 16, szaptadasa – 17, astádasa – 18, ékónavimsatihi – 19, vimsatihi – 20
A vinyásza gyakorlás alatt a légzés hangosan történik, a figyelmet mindvégig a légzésen tartva. Mivel teljesen összehangolódik a légzés a testtel és az elmével, így megvalósul a jógának az a definíciója, miszerint a gyakorlás célja az elme igába hajtása. Ezzel elkezdődhet az első lépés az ömnegvalósítás útján, melynek fontos eleme a meditáció folyamata. Így az astánga-vinyásza jógaa fizikai gyakorláson túli, egyéni önmegvalósítási úttá válik, melynek a vége a szamádhi elérése.
Az astánga-vinyásza jóga két különböző típusú – vezetett, és mysore–típusú – órán gyakorolható. A vezetett órán az oktató irányítja a gyakorlást: számolja a légzést, vezényli az ászanákat, emellett igazítja a jelenlévőket; míg a mysore–típusú órán jelen van ugyan a tanár, de a gyakorlás egyénileg történik, a saját légzés ütemében, a tanár csak javítja a gyakorlókat. Egyesek azt javasolják, hogy amíg a tanítvány nem jegyezte meg a sorozatot, addig vezetett órán vegyen rész, és csak aztán gyakoroljon mysore-stílusban. Azonban megfelelő oktató esetében nem probléma, ha az első tapasztalatunk az astánga-vinyásza jógáról egy mysore-típusú óra. Emellett az órákat fel lehet osztani hőmérsékletű és fűtött teremben végzett gyakorlásra. Ez utóbbi esetében az indiai klímához hasonló hőmérsékletet és páratartalmat hoznak létre a jógateremben, ebben a szokatlan környezetben végzik a sorozatokat. Fontos hangsúlyozni, hogy az ilyen extrém környezetben végzett gyakorlás nem keverendő össze az agni-jógával.
Az astánga-vinyásza jóga tehát dinamikus hatha-jóga irányzat. Ászanák meghatározott sorozatából áll, amit mindig pontosan ugyanabban a sorrendben és átvezető mozdulatokkal kell elvégezni. Hat sorozatot gyakorolnak, nagyon szigorúan meghatározott szabályok alapján. A tanítvány a guruja irányítása alatt gyakorol, és csak azt a sorozatot, amit a mestere engedélyez neki, és azon belül is addig az ászanáig, amit már nem tud szabályosan végrehajtani.
Forrás:
A cikk Székely Tímea: Az astánga-vinyásza jóga mysore-típusú gyakorlása. Szakdolgozat, Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, 2014. feldolgozásával készült.
Felhasznált irodalom:
http://atmacenter.hu/jogaorak/oratipusok/
http://www.vinyasakrama.hu/astanga-vinyasza-joga/
http://www.vinyasakrama.hu/mi-az-a-vinyasza-krama-joga/