Szakértőinket, gyakorló jógaoktatókat kérdeztük arról, vajon ők az egyéni vagy a csoportos jógázást ajánlják-e
Hogyan érdemes jógázni? Egyedül gyakoroljunk, vagy ideálisabb jógastúdióba járni, ahol másokkal együtt jógázva fejlődhetünk a leginkább? Megkérdeztük szakértőinket, gyakorló jógaoktatókat, nekik mi a véleményük a kérdésről.
Medvegy Gergely – a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola (bhf.hu) és a Kék Lótusz Jóga- és Életmódköpont jógaoktatója:
Véleményem szerint mindkét formában érdemes gyakorolni. A csoportos jógázás előnyei, hogy visz a csapatszellem, mások kitartása ránk is lelkesítően hat, az oktató tud minket javítani és van lehetőség kérdezni. Ezzel szemben az egyéni gyakorlás során kevesebb a zavaró tényező, így lehetőség van a mélyebb befelé figyelésre, a meditatívabb gyakorlása. Tanítványaimnak azt szoktam javasolni, hogy fele-fele arányban mindkét módon ászanázzanak. A pránájáma és a meditáció végzése túlnyomó részt történhet egyénileg is.
Reimann Dóra – Hatha jóga, power jóga, és gerincjóga oktató, Spirit Jóga Stúdió (http://www.joga-buda.hu/):
Véleményem szerint mindkét eset ideális. Elkezdeni talán csoportos óra keretein belül a legoptimálisabb, mivel egyrészt sokaknak ad biztonságérzetet a több résztvevő, vagyis az, hogy nem kell kitűnni a tömegből, hanem egyedül, szépen csendben lehet gyakorolni az útmutatások alapján. Ez a kezdőknél elengedhetetlen, miközben mégsem kell pódiumon szerepelni. Másrészt viszont a többi résztvevőtől is elleshetünk pár mozdulatot, vagy kivitelezési módot, ami a segítségünkre lehet. Más kérdés, hogy kezdőként a többi résztvevő akár zavaró is lehet, megnehezíti a figyelem befelé fordítását, nem is beszélve az örökös összehasonlítás jelenségéről – amikor a szemem sarkából a szomszédra pillantva realizálom, hogy neki már a nyakában van a lába, az enyém meg, hogy lehet, hogy még mindig csak közelít a mellkasomhoz…? Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy van-e esetleg bármilyen speciális igénye, vagy akár betegsége a gyakorlónak. Előfordulhat ugyanis, hogy például komoly gerincbetegség esetén nem ajánlott a csoportos órán való részvétel. Helyette inkább személyre szabott, egyéni jógaórák javasoltak, aminek a gyakorlatait aztán otthon, egyedül is végezhetjük.
Egyedül akkor ideális gyakorolni, amikor elértünk egy bizonyos szintet, ahol már helyesen és magabiztosan tudunk otthon, egyedül is jógázni, hiszen úgyis magunknak kell elérnünk kitűzött céljainkat, és egyedül kell tovább fejlődnünk. Azonban az egyedül gyakorlást is célszerű időről-időre kiegészíteni egy oktató által vezetett órával, ahol további útmutatásokat és javításokat kaphatunk, amit azután beépíthetünk a saját gyakorlásunkba. Ez lehet heti egyszeri vagy többszöri alkalommal, kéthetente, vagy akár havi szinten beiktatott, oktató által vezetett, vagy csoportos óra is. Számomra az ideális megoldás az otthoni egyedüli gyakorlás, időnkénti oktatói órákkal kiegészítve. Ez azért is jó módszer, mert így nem ragaszkodunk mindenáron az oktatónkhoz, hanem megadjuk magunknak a lehetőséget az önálló fejlődésre, miközben mégsem kell hiányolnunk a megfelelő javításokat és instrukciókat. Hogy kinek mi az ideális, mindenkinek magának kell eldöntenie, ami természetesen időről-időre változhat a gyakorlásunktól, a fejlődési szintünktől és a lelki állapotunktól függően.
Kornhoffer Tünde – Anaya női jógaoktató és jógaterapeuta (aranycsillag-joga.hu):
Tipikusan csoportban kezdünk el jógázni, mert kell a támogatás és a lelkesedés.
Azután jön a tanultak magányos tapasztalása és elmélyítése. A jóga egyéni út. Amit ezen az úton tapasztalunk, azt kiárasztjuk, és a jamák, nijamák alkalmazásával szolgálatba állítjuk.
Szeretet adókká és vevőkké válunk, amit elkerülhetetlenül a csoportra árasztunk ki. Így a családunk és a környezetünkben élők velünk jógáznak, sokszor anélkül, hogy észrevennénk. A szeretet továbbadása a jóga.
Gubán Dorka – Astanga jógaoktató, Bandha Works Astanga és Vinyásza Krama Jógaiskola (http://bandhaworks.hu/):
A jógagyakorlásunk elkerülhetetlenül ki fog terjedni a környezetünkre, hiszen a jamák és a nijamák azzal kapcsolatban is útmutatást adnak, hogy hogyan bánjunk más élőlényekkel. Gyakorlás például az is, ha őszintén felvállalunk egy hibát, amelyet munkánk során véletlenül elkövettünk, vagy ha együttérzéssel segítünk valakinek. Ehhez nagy segítséget nyújt, ha mindennap szakítunk időt az elcsendesedésre és az elme megnyugtatására, amit az astanga jóga esetében három alappilléren nyugvó gyakorlással valósítunk meg: ászana, légzés és a tekintet fókuszálása. Ezekben nem lehet igazán elmélyülni olyan órákon, ahol a tanár számol vagy mutatja a gyakorlatokat, így ebből a szempontból a legjobb, ha egyedül gyakorlunk. Az astanga vinyásza rendszer azonban javasol egy „kiskaput” arra az esetre, ha szeretnénk társaink inspiráló jelenlétét élvezni: a Mysore stílusú órán mindenki a saját légzésének ritmusában, önállóan gyakorol, a tanár pedig csendben figyel, ám azonnal ott terem, ha segítségre vagy egy kis bátorításra lenne szükségünk, így csoportban, de egyedül jógázhatunk.
Koletár Marianna – Naliní női jógaoktató, Chitra Jógastúdió (www.chitrajogastudio.hu); jelenleg a Kelet-Nyugat Egészségközpont Női Jógaterapeuta képzés hallgatója:
Ha rászánjuk magunkat a jógázásra – akár csoportban, akár egyedül gyakorlunk –, mindenképpen érdekes tapasztalatokkal gyarapodhatunk.
Abban az esetben, ha csoportos órán veszünk részt, egy oktató irányítása, vezetése alatt tudunk gyakorolni. Ez növeli a biztonságérzetet, ami különösen kezdők számára lehet fontos.
Ha tematikus tanfolyamra jelentkeztünk, aminek keretein belül az óra elején lehetőség van a témáról beszélgetni, akkor új ismeretekkel gyarapodhatunk, eszmecserét folytathatunk, sőt azzal is szembesülhetünk, hogy az adott problémával nem vagyunk egyedül.
Azt gondolom, hogy a hasonló gondolkodású emberekkel való találkozás mindenképpen feltöltő élmény lehet bárki számára. A közös gyakorlás által közösen hozunk létre valamit a térben, például a mantrázás rezgései által összehangolódunk. (Persze a tapasztalatok szubjektívek, de az éles határok az én és én között kicsit fellazulhatnak.)
Csoportos órán lehetőség van páros gyakorlásra is, ami által a szokásos testhelyzeteket a párunk segítségével kivitelezhetjük. Nagyon érdekes tapasztalás, és bár párban gyakorlunk, még itt is önmagunkkal találkozunk. A jógázásnak ez a formája ráadásul kiváló lehetőséget teremt a mások iránti odaadás, alázat gyakorlására.
Ami még zavaró lehet a befelé figyelésben, az a kifelé fókuszálás, vagyis az, ha azt nézzük, hogy a társunk hol tart és hozzá hasonlítgatjuk magunkat, melyikünk az ügyesebb. Ám ezt tekinthetjük kihívásnak is, hiszen a körülmények miatt igyekeznünk kell befelé figyelni. Mindenkinek saját útja van, és lehetséges, hogy a gyakorlás egyik nap jobban megy, míg a következő nap nehézkesebben. Erre tekintsünk úgy, mint egy visszajelzésre, ami az adott pillanatnyi állapotunkról szól.
Ha már van némi jártasságunk a jógázásban, akkor próbálkozhatunk az otthoni, egyéni gyakorlással is. Tapasztalataim szerint ilyenkor jobban rá tudunk hangolódni önmagunkra, és jobban tudunk figyelni arra, hogy mi az, amit a testünk-lelkünk az adott pillanatban éppen kíván, mi az a mozdulat, ami meg szeretne születni, milyen elhatározás, mantra bukkan fel a pillanat csendjében. Otthon nincsen más vezető, a befelé figyelés által már önmagad vezetője vagy.
Kapisinszky Judit – Vaisnava jógamester, a Páva Jógastúdió vezetője
Mindkettő célszerű. A jógát a hagyományoknak, a tradíciónak megfelelően egy tanítótól, tanártól, oktatótól helyénvaló megtanulni. Egy vagy több olyan tanítótól, aki hiteles, maga is gyakorolja a jógát, úgy él, ahogy beszél, aki tanítványi láncolaton keresztül kapta meg a tudását és a felhatalmazást, hogy tanítsa a jógát.
A csoportos tanulás során sok mindent megtapasztalhatunk, megtanulhatunk a jógázó társakat megfigyelve. Elhangzanak olyan kulcsmondatok, információk a tanítótól, amelyek rávilágítanak az ászanák, a légzőgyakorlatok, a koncentrációs és meditációs gyakorlatok helyes végrehajtására. Variációkat tanulhatunk, hiszen nem vagyunk egyformák alkatilag és mentálisan sem, illetve eltérőek lehetnek a célok is, hogy ki miért jógázik. A csoportban gyakorlásnak nagy a segítő, támogató ereje, új barátokat ismerhetünk meg.
A megtanultakat viszont már magunk, egyedül is gyakorolhatjuk, hiszen a rendszeres napi jógagyakorlás egy kívánatos célkitűzés. Segítséget kérhetünk a jógatanárunktól, aki összeállíthat egy gyakorlósort. Napi szinten elég néhány jól kiválasztott ászanát, légzőgyakorlatot, relaxációt és meditációt végezni, hogy megőrizzük egészségünket a durva fizikai test (az izmok, a csontok, az ízületek, a szervek, a szervrendszerek) és az elme szintjén is. (Utóbbi a jógában a finomfizikai testhez tartozik az intelligenciával és az énképző hamis egóval együtt.)
Így előbb-utóbb eljuthatunk arra a szintre, hogy a mindennapokban éljük a jógát, ami egy életstílus lesz, és ezt a stílust mi magunk tudjuk megválasztani.
Bármelyik utat is választjátok, egyénileg vagy csoportosan jógáztok, örömteli gyakorlást kívánunk!
Fotó: huffingtonpost.com