Lehetőség a filozófia és a gyakorlat összehangolására
Annyi mindennek van manapság világnapja. Van már napja az egészségnek, a környezetvédelemnek, a víznek, az óceánoknak, az energiatakarékosságnak, de saját napja van az állat- és növényszeretetnek is Magyarországon. A Föld napját 1970. április 22. (más források szerint március 21.) óta ünnepeljük, tehát immáron négy és fél évtizede fejezzük ki vágyunkat egy környezetbarát, fenntartható világ létrejöttéért.
Amikor főszerkesztőnk megkért, hogy emlékezzünk meg mi is e jeles napról a Jógaponton, azon kezdtem törni a fejem mit (mi újat) is írhatnék. Mit jut eszembe, milyen érzést kelt bennem az a kifejezés, hogy a „Föld napja”? Pesszimista felem rögtön a szeméthegyekre, a médiából áradó természeti katasztrófák képeire és azokra az ökológiai problémákra fókuszált, amelyeket mi emberek idézünk elő eredendően gyönyörű, de törékeny bolygónkon. A pusztuló Föld és degradálódó természeti értékei jutottak rögtön eszembe: csökkenő területű esőerdők, apadó talaj- és édesvízkészletek, szennyezett óceánok, túlhalászás és elsivatagosodás, csökkenő biodiverzitás és az üvegházhatású gázok mennyiségének légköri növekedése, illetve az ennek eredményeképpen fellépő klímaváltozás. (A lista ezzel sajnos még koránt sem teljes.) A másik felem viszont szívesen időzik el a természet szépségein így tavasz tájékán: elmerengek a virágzó gyümölcsfákon és virágoskerteken. Szeretem, amikor a kerti munkák kezdetével ismét kezeim között morzsolhatom az illatos földet, és lesem-hallgatom, ahogy egy rigópár fészket épít a kertünkben. Ismét madárdalra és meleg napsütésre ébredhetek.
Van mire vigyáznunk, van miért aggódnunk. És persze hiába csöpög a csapból is, hogy baj van, a médiában megjelenő sokkoló képek mutogatásánál többre van szükség, Földanyának (Bhúmí Dévínek) tényleg segítségre van szüksége. A Föld napja ezt igyekszik mindannyiunkban tudatosítani. Nem elég, ha csak tudunk a problémákról, sőt a politikusok ígéretei és – úgy tűnik – tudósaink tanulmányai és találmányai sem mentenek meg különben bennünket az ökológusok által felvázolt vészjósló jövőtől. Nekünk magunknak kell egyenként gondolkodásunkat megváltoztatni, és tevőleg is hozzájárulni egy szebb világ létrejöttéhez.
Hogy mi a probléma? Mit csinálunk rosszul, és mit kellene tennünk? Ha egyetlen dolgot kellene kiemelni, valószínűleg a fenntarthatatlan fogyasztói kultúránkat kellene fő bűnbaknak kikiáltani.
A Magyar Krisna-tudatú Hívők Közösségének vezető lelkészét, Sivaráma Szwámi Mahárádzsot idézve – aki 2009-ben „A válság társadalmi-erkölcsi hatása vaisnava értelmezésben” címmel tartott előadást az V. Létkérdés Konferencián –, a korunkban tapasztalható válság (részben ökológiai válság) fő indokaként a lelki okot jelöli meg, a válságjelenségek megszűnését pedig egy paradigmaválságban látja. Mit is ért ez alatt Mahárádzsa? Azt tudjuk, hogy az emberiség ma globális és hazai szinten is messze nem fenntartható módon él. Ökológiai lábnyomunk, vagyis az, hogy életvitelünk mennyire terheli a környezetet, meghaladja a Föld biológiai eltartóképességét, ami azt jelenti, hogy olyan ütemben használjuk fel erőforrásainkat, amivel a természet megújuló képessége már nem tud lépést tartani. Ha mindenki úgy élne például, ahogy mi magyarok, 2-2,5 Föld bolygóra lenne szükség a jelenlegi életmódunk fenntartásához. Ennyi pedig nincs!
Sivaráma Szvámi Mahárádzsa így fogalmaz: „nem ez a test vagyunk”. „Bár nem vagyunk azonosak ezzel a testtel, mégis amiatt alakultak ki válságok, a világ problémái, hogy fogyasztói kultúrában élünk, amely nem szól másról, csak arról, hogyan tápláljuk a testünket és hogyan tegyük elégedetté érzékeinket. Amint valóban megértjük, hogy nem ez a test vagyunk, észrevesszük, hogy másfelé is irányíthatjuk a szükségleteinket, mégpedig lelki irányba. Ha megértjük, hogy igazából lelkek vagyunk, a lelkünkkel – és nem a testünkkel – azonosítjuk önmagunkat, akkor a lelki szükségleteink elsődlegessé válnak, a testi szükségleteink pedig csökkennek és másodlagosak lesznek.” „Egyelőre azonban még abban az irányban haladunk, hogy a testnek akarunk egyre többet és többet adni.”
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy hanyagoljuk el a testünket, sőt… Amire alapvetően szüksége van, azt meg kell adni a testnek. Sőt tovább megyek. Ahogy a test a lélek otthona, úgy kell tisztán tartani és gondoskodni az otthonunkról, a tágabb környezetünkről, sőt magáról a Föld bolygóról is. Hiszen ahogy a testünk, a lakásunk, a város vagy a falu, ahol élünk, maga a bolygó is az otthonunk. Tehát vigyáznunk kell rá!
„A világegyetemen belül az Úr irányít minden élőt és élettelent, s minden az Övé. Az embernek ezért csupán azt szabad elfogadnia, amire szüksége van, s ami őt illeti meg. Minden mástól tartózkodnia kell, jól tudván, hogy az kihez tartozik.” (Ísopanisad első mantrája)
Valójában a Talmudtól a Biblián át a Védikus szentírásokig mindenütt megtalálhatjuk azokat a bölcsességeket, ajánlásokat, amelyek egy fenntartható világ létrejöttéhez szükségesek, és amelyek iránytűként szolgálhatnak az emberek földi teendőinek elsajátításához.
Sivaráma Szvámi Mahárádzsa gondolatmenetét folytatva, „lelki szükséglet az önfegyelem is. Meg kell tanulni, hogyan fegyelmezzük magunkat.” „… nincsen jogunk mindenre, nem tehetünk meg akármit …” Ez elengedhetetlen a válság elkerüléséhez. És természetesen „fontos dolog a lelkünk tisztítása is. A mai társadalom általánosan jellemző rossz tulajdonsága a mohóságon kívül még a kéjvágy is. Helytelen az az elgondolás és gyakorlat, hogy mindent szabad. Ezt is konrollálni, tisztítani kell a szívünkben, megvan ennek is a folyamata, ezt kell gyakorolni.” Mahárádzsa a Haré Krisna mantra éneklését javasolja (Haré Krisna Haré Krisna, Krisna Krisna Haré Haré, Haré Ráma Haré Ráma, Ráma Ráma Haré Haré), amely segíthet ezt elérni.
Az önként vállalt mértékletesség mellett az is fontos, hogy ne okozzunk szenvedést másoknak (illetve a lehető legkevesebb szenvedés okozzuk), úgy embertársainknak mint más élőlényeknek. Akik vegetáriánus étrenden élnek, környezettudatos életmódot folytatnak. Ezt a World Watch Institute 2009-es adata is alátámasztja. Az intézmény 51%-ban teszi felelőssé a húsipari ágazatot és a hozzá kapcsolódó tevékenységeket (az erdőirtástól a vízfogyasztásig) az egyik legfontosabb klímaváltozást okozó üvegházhatású gáz, a szén-dioxid kibocsátásáért.
A fenti tanácsok egy jógi számára, aki tisztában van a lélek, az önvaló létezésével és természetével, már-már természetesnek tűnhetnek.
Ahogy Mahárádzsa fogalmaz, a lélektudomány segíthet az emberek természetét megváltoztatni. Viszont ezt mindenkinek saját magának kell elkezdenie. Ahogy Gandhi mondaná: „Te magad légy a változás, ami látni szeretnél a világban.” Tehát te magad is sokat tehetsz Földanya jólétéért. Ültethetsz fát, segíthetsz megtisztítani környezetedet (TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyaországért program), használhatsz környezetbarát tisztítószereket, lehetsz vegetáriánus, tudatos vásárlóvá válhatsz, takarékoskodhatsz az erőforrásokkal például energiatakarékos eszközök, illetve megújuló energiák használatával, közlekedhetsz kerékpárral, vagy autó helyett ülhetsz tömegközlekedési eszközökre, utazhatsz telekocsival. A változás nem egyik napról a másikra következik be, de érdemes elkezdeni. Légy tudatos, és tedd meg az első lépést, aztán a másodikat, a harmadikat…
Legyen mindennap Föld napja! 
Szerző: Hári Beáta
Források:
http://tattva.hu/pdf-tattva-folyoiratok/tattva13.pdf
http://fna.hu/tortenetunk/afoldnapja
http://wwf.hu/media/file/LPR_Magyar_2014_02.pdf
http://www.naptarak.com/naptarak_vilagnapok.html
Képek forrása:
http://galleryhip.com/earth-pictures-for-kids.html
http://www.wowchildrensmuseum.org/2014/04/earth-day-in-your-pjs/
