áttekintés és megoldások
A jógával kapcsolatban számtalan írás látott már napvilágot. A szakemberek igyekeznek minden aspektusból megvilágítani ezt a csodálatos belső utazást, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb lehetőséget. A jóga testünkre gyakorolt pozitív élettani hatásai közül leggyakrabban ezekről hallunk: a gerincoszlop egészségének helyreállítása, vérnyomás problémák kezelése, hormonális alul- és túlműködések kompenzálása, légzőszervrendszer megfelelő működése valamint egyéb korrekciók. Valóban a jóga egy annyira komplex és hatékony erőmerítő rendszer, hogy szükségünk is van a segítségre, hogy ki tudjuk választani a számunkra legmegfelelőbb óratípust, hiszen minden tradíció másra helyezi a fókuszt. Mégis, a legritkább esetben fordul csak elő, hogy a jógagyakorlásról olyan tünettel összefüggésben olvashatunk, hallhatunk részletesebben, mint a hüvelyrenyheség. A mai jógagyakorlás egyik legfontosabb missziója, hogy a gyakorló tudatosságra tegyen szert. Természetesen ez megfelelő testtudattal kezdődik, hiszen a tudatosság és a preventív hozzáállás hiánya a medence működését is negatívan befolyásolja.
A hüvelyrenyheség egy olyan női betegség, ami akkor következik be, ha a hüvely záró funkciója sérül, csökken, így a hüvelybe víz, levegő áramolhat. Ha ily módon víz kerül a hüvelybe, fennáll a fertőzés veszélye is. Utóbbit hívjuk „levegősödésnek”, mely jógaórán bekövetkezhet fordított pozícióknál, széles terpeszben, vagy állásból előrehajlásban.
Egy nő számára, a hüvelyrenyheség roppant kellemetlen, ezért eleinte megpróbálja elkerülni azokat a szituációkat, ahol ilyen kiszolgáltatott helyzet adódhat. Az elkerülés jó taktika lehet egészen addig, amíg a tünet egy olyan betegséghez nem vezet, amivel már foglalkoznunk kell.
Sajnos az ember hajlamos azt hinni, hogy a teste, és egyáltalán az élete, annak minden vonatkozásában magától működik. Ahogy most a gép előtt ülsz, és ezt a cikket olvasod, gondold végig mikor tettél utoljára bármit azért, hogy ez a terület megfelelően működjön? A válasz bizonyára elgondolkodtató lesz. Mégis, ha belegondolunk, minden tipikusan női élettani folyamat kifelé áramlik, és kompenzációs munka nincs. Ennek ellenére tapasztalatom szerint még ma is nagyon nehéz megtölteni egy női jóga csoportot. Az igény kialakult az ilyen jellegű problémák kezelésére, de a nők nem tudják összefüggésbe hozni ennek az izomzatnak a működését, és a női jógát.
Felépítését és természetét tekintve a gátizomzat sem különbözik, bármely más harántcsíkolt izomzattól testünkben. Megfelelő edzés esetén erősödik, mozgás hiányában azonban csökken az építő anyagcsere, az izom szerkezetében gyengül, hosszútávon sorvadásnak indulhat. A sorvadás fokozatosan jelentkezik. Így, a meggyengült hüvely, csupán eredménye egy előzetes leépülő folyamatnak, és nem a betegség kiváltó oka, úgynevezett gócpontja. De akkor mi okozza a valódi problémát? A kiváltó ok a medencealap izmainak gyengülése. A helyzetet tovább rontja a túlzott fizikai terhelés, hüvelyi szülés, hátrahajló méh, tamponhasználat és különösképp a rossz testtartás.
Mindezt figyelembe véve, a tünet megszüntetéséhez, tisztában kell legyünk a kiváltó okkal (ami nem a gáttáji izmok, hanem a medencealapi izmok gyengesége), hogy a kiválasztott terápia meghozza a várt eredményt. Az előírt gyakorlatokon felül, meg kell vizsgálni az életmódból adódó egyéb hajlamosító tényezőket, hogy azokat ki lehessen zárni, különben a gyakorlatok hosszútávon semmit sem érnek. Ez egy tudatos preventív hozzáállást igényel a gyakorló részéről, ami erősíti a testtudatot. Ilyesformán az intim torna, és minden más technika, amely csupán a gáttáji izmokat dolgoztatja, hosszútávon eredmény nélkül marad. A medencealap a központ, így ezt a területet kell stimulálnunk. A medencealap edzésével együtt erősödik a hüvely is, ami önmagában csupán egy kötőszövet, melyet izomrostok ölelnek körül. Így érthető, hogy az intim torna önmagában nem elég, sőt a hüvely túledzése odavezethet, hogy a körülötti izmokat egyáltalán nem tudjuk ellazítani, ami elengedhetetlen például szülésnél. A medencealap gyengesége sajnos az esetek legnagyobb részében együtt jár rossz a testtartással, és a szervek süllyedésével is, mivel nincs, ami megtartsa őket.
Összegezve, a jóga, és azon belül is a specifikus női jóga kiváló módszer lehet, amely egyszerre javítja a testtartást, és edzi a medencealap izomzatát. A gyakorlatok légzésszinkronnal végezve még hatékonyabbak.
Ezen felül kulcsfontosságú a zárak, úgynevezett bandhák ismerete, melyek közül a múla bandha – gyökérzár -, és az udijána bandha – gyomorzár -, a legfontosabb. Segítségükkel elkerülhető a „levegősödés” a már említett fordított pozícióknál, széles terpeszben, vagy állásból előrehajlásban. Ez a terápiás szint. Emellett tisztázni kell, az életmód szintjén, hogy mely tényezők hajlamosítanak erre a betegségre, és melyek nem. A tudatosság azt is jelenti, hogy a gyakorló meg tanul helyesen járni, ülni, lélegezni, hanyattfekvésből felülni, menstruálni, szülni, emelni, tüsszenteni, köhögni stb.
Azáltal hogy figyelmet szentelünk ennek a területnek nemcsak a gyakorlatok- légző gyakorlatok által, de gondolati- és érzelmi szinten is, az esetek nagy részében a probléma megoldódik, tüneti szinten mindenképpen. De azzal is tisztában kell legyünk, hogy ha alkatilag gyenge ez a terület, vagy hüvelyi szülés/szülések következményeképpen jön létre renyheség, nem biztos, hogy a tünetek teljes mértékben megszüntethetők. Előfordulhat, hogy a hüvelyrenyheséggel meg kell tanuljunk végérvényesen együtt élni, elfogadni, hogy hozzánk tartozik. Ez esetben a kiváltó ok alázatra, és önmagunk felé irányuló teljes elfogadásra, szeretetre is tanít. Ez pedig maga a jóga. A tüneteinkkel, és egyáltalán saját gyengeségeinkkel harcba szállni a jógaszőnyegen, zsákutca, egóharc semmi több. A jóga megtanít rá, hogy légy tudatos, tégy meg mindent a siker érdekében, mégis úgy fogadd el magad, ahogy vagy.
Írta: Csörgits Kinga