A keleti gondolatok több 20. századi magyar irodalmi alkotás oldalain is fel-felbukkannak. Gyetvai Tibor Dániel cikksorozatában Szepes Mária méltán népszerű regényét elemzi.
A keleti gondolatok több 20. századi magyar irodalmi alkotásban is fellelhetőek. Gyetvai Tibor Dániel szakdolgozatában Szepes Mária méltán népszerű regényét elemzi. Cikksorozatunk első részében Dániel – a szerző és a regény rövid bemutatását követően – a karma kérdéskörét járta körbe. Jelen írásunk két fő témája: a példamutató emberi viselkedés és Isten ábrázolása.
A példamutató ember viselkedése
A szépirodalomban a szerző olykor karon ragadja olvasóját, kilép az objektív írói stílusból, és szubjektív véleményét irodalmi munkásságát alkalmazva fejti ki és próbálja annak tartalmi részét a befogadóval elsajátíttatni.
Ebben a regényben is ez történik. Szepes Mária minden kétséget kizáróan fejti ki véleményét a dolgokhoz való helyes emberi hozzáállásról, viselkedésről. A helytelen úton haladó, nem megfelelő módón viselkedő személyek elbuknak, megbűnhődnek, nem fejlődnek. Leegyszerűsítve nem haladnak az ember tökéletesedése, transzcendentális értelembe vett felszabadulása felé.[24] A helyesen viselkedő személyek azonban, a regényben éppúgy, mint az életben, elnyerik „jutalmukat”, az egészség, a biztos anyagi helyzet tekintetében, s minden élőlény végső célja felé, a transzcendens irányába történő haladásban is.[25] De mit is közöl e könyv a helyes viselkedésről? Mit tart helyesnek, s milyen példát mutat?
Az első személy, akin keresztül be szeretném mutatni a megfelelő magatartás mintázatát Péloc doktor lesz. Az ő személyén át közöl az író egyfajta utat.
Péloc doktor az az ember, aki nem saját magával van elfoglalva, hanem másokkal, oly módon, hogy foglalkozását – orvos – használva segíti a „betegeket” a gyógyulásban. Teszi mindezt úgy, hogy saját magát feladja, „Tökéletesen személytelen volt. Csak a mások ügyeiben, bajaiban, örömeiben és problémáiban élt. Evés, ivás, alvás gyors, szórakozott, elsietett műveletek voltak nála.”[26] Tetteit nem saját maga számára hajtja végre, nem vár anyagi előnyöket viszonzásképp cselekedeteiért. Mindent önzetlenül tesz, mert a dolgoknak így kell történnie, nem érzékeinek kielégítése, hanem a más emberek számára elvégzett önzetlen tevékenység fontos neki. Ez a fajta hozzáállás a karma-jóga második szintje, amit az anyagi vágyak nélküli cselekvés jellemez. [27] El is nyeri jutalmát, amint az kiderül, amikor a felszabadulást elért emberi szellem a regény végén visszatekint e szereplőre, és ezt mondja: „Péloc doktor útja már sima és világos volt, mint az olyan lényeké, akik nem várnak, nem remélnek, nem követelnek maguknak semmit, s akiknek tettei áldozások”[28],
„a karma kötései lehulltak róla, megvilágosodott.”[29]
A másik két szereplő, akin keresztül a példás viselkedés tükröződik a főszereplő (az emberi szellem megváltás előtti alakjában, Cornelius személyében) és tanítója, Saint-Germain. Mindketten vegetáriánusok, tartózkodnak az erőszaktól, mentesek a káros szenvedélyektől, alkoholtól, nem rabjaik a vágynak.[30] Mentesek az erőszaktól és az érzelgőségtől. Az „úton” próbálják előremozdítani az élőlényeket. Koncentrációs gyakorlatokat és meditációt végeznek céljaik eléréséhez. Amikor Saint-Germain beszél, az egészen elképesztő, nyugodt, kedves mégis tiszteletet parancsoló, szuggesztív.[31] Nem élvezik az anyagi világot, csak arra használják, ami annak rendeltetése, az alapállapotba, a transzcendenshez való visszakerüléshez, mind maguk, mind a többi élőlény érdekében.[32]
Érdekes azt is észrevenni, hogy a főszereplő, minél fejlettebb ember alakját ölti magára – saját életvitelének köszönhetően–, annál kevesebb tulajdonsággal rendelkezik. Az író
egyre kevésbé írja körül személyes tulajdonságokkal. Szinte háttérbe szorítja a személyiségét. Hiszen a személyiség, a szakrális fejlettség növekedésével elkezd feloldódni, háttérbe szorulni.[33] Egy bizonyos magas szintnél már nem mondható el az emberről földi tulajdonságokat kifejező szavakkal a milyensége. Az ilyen személy már más, ő már „olyan”. Valószínűleg ezért is hagyja az író a személyiség bő kifejtését, s ezért beszél inkább a tettekről, a célokról, azok mikéntjéről.
Észrevehető az összecsengés Patandzsali Jóga-Szútrájában (erőszaknélküliség, szexuális önkontroll, meditáció stb.)[34] vagy a Bhagavad-gítában (lemondás az érzékkielégítésről)[35] a helyes emberi viselkedésről foglaltakkal. Helyes viselkedés és hozzáállás nélkül az ember nem tud haladni a transzcendentális fejlődés útján. Az út kezdetekor kell a szándék is a helyes viselkedésre, az úton a továbbiakban pedig belülről, mélyről jön automatikusan a megfelelő attitűd. Az érzékkielégítésre irányuló törekvések feladása, s az egyéb jóga elemek gyakorlása meghozza a tudást.[36] A Vörös Oroszlánban, ahogy azt a fentiekben leírtam, ugyancsak megjelenik a kedvező hozzáállás: az érzékek zabolázása, az önzetlenség, az erőszaknélküliség, stb. tényezői, amik mind a fejlődés katalizátorai.
Isten megjelenése
A védikus tanítás szerint Istennek három megértési fokozata van. Az első a személytelen Brahman szintje, ami egy személytelen energiát, egy minden változatosságot nélkülöző „alapállást” jelent. A második a Paramátmá (Felsőlélek), ami a minden élőlényben jelenlévő isteni lelket jelöli. A harmadik a személyes Istenkép (Ísvara).[37] Ezek a megértési szintek többnyire magukban foglalják az egész világon létező vallások Istenről alkotott elképzeléseit. Persze hagyományonként változik a konkrét meghatározás és fokozat, hogy melyik a Teljes Igazság, de szinte az összes vallás istenképzete elhelyezhető, becsoportosítható a védikus felosztásba.
Amiért fontosnak tartottam e téma elemzését az, hogy a Bhagavad-gítá öt fő témájának egyike Isten.[38] A vaisnava felfogás szerint az eredeti forrás egy, és az abszolút három aspektusának megértése olyan, mint a Nap három fokozatának szemlélése. A napfény a személytelen Brahman, az égitest felszíne a Felsőlélek, maga az égitest pedig a személyes Isten, Ísvara fokozatával egyezik meg. Megfigyelhetjük, hogy ahogy a napfénynek és a bolygó felszínének eredete maga az égitest, úgy a Brahman és Felsőlélek fokozatoknak az eredete a személyes Isten.[39]
A Vörös Oroszlánban is megjelenik Isten mindhárom arca. A szerző nem dönti el az olvasó helyett, hogy melyiket a leghelyesebb követni, ránk bízza a döntést. A könyvbe többször is említi, hogy az egyén csak azt érti meg, amihez elég fejlett.[40] Beszélhetünk egy emberhez, csak akkor fogja elfogadni a tartalom igazát, ha azon a szinten van, amit a tartalom megkíván. Nézzük meg miként jelennek meg az isteni fokozatok a műben.
A személytelen kép több elnevezéssel szerepel az alkotásban: „sötét semmi békéje”[41], az „Örök Halál Megváltója”[42], „Egység”[43], „Nevezetes Névtelenség”[44]. Ezeket úgy jellemzi, mint a mindent magukban foglaló abszolútumot. Így bármely tulajdonság ellenkezőjének is igaznak kell lennie rá. A később felsorolt attribútumok egyazon a szinten vannak ellentétükben is. Éppúgy igaz, örökkévaló, tökéletes és végtelen, mint nem. Mindez egyszerre, s külön, s nem is. Mindez „Ő”.
A Felsőlélek értelmezést Péloc doktor szájából hallhatjuk, aki szerint az „Úr” valahol bennünk helyezkedik el, impulzusokkal kommunikál nekünk, és több mindennél.[45] Ezek szerint Ő egy segítő, aki bennünk él.
Isten személyes képe többször is felbukkan. Valamikor, mint Jézus beszél róla az író, valamikor Krisnának, Rámának, Buddhának, Mózesnek, Zoroaszternek nevezi meg Őt, aki elküldetett, és aki: „Egy az Igazság feljegyzői közül”.[46] Több személyként ír róluk a szerző, de valójában, ahogy az a műben is benne van, egyazon Isten küldöttei ők, akik különböző kultúrákban és időkben, más és más arccal jelennek meg, de valójában egyazon „Forrásból” erednek.
Valamikor nagy általánosságban beszél Róla, mint Nagy Tervező[47], máskor személyes jellegét hangsúlyozza, például „Isten e titkokat csak olyanoknak szolgáltatja ki, akik nem élnek vissza vele…”.[48] A lényeg a valódi hit. A szerző és regényhősként megjelenő szócsövei erre buzdítanak. A könyv elején található egy párbeszéd két fejlett ember (Amadeus és Rochard) között. Rochard nem hisz, ő tud. „Én sem vagyok hívő természet. Tudom, hogy így van.”[49] A valódi hit az, amikor a nem látható dolgokról való meggyőződés és a reménylett dolgok valósága[50] nem csak hitt, hanem tudott. A könyv elejétől egészen a végégig jelen van Isten, hol így, hol úgy, a választás a miénk marad…
Szerző: Gyetvai Tibor Dániel
Forrás: Gyetvai Tibor Dániel: Keleti elemek a 20. századi magyar irodalomban. Keleti és keleties gondolatok tudatos és nem-tudatos megjelenítése a 20. századi magyar irodalom három darabjában. Szakdolgozat. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, 2014.
Képek: blog.xfree.hu
Hivatkozás:
[24]Pl.: Homunculus esete.
[25]Pl.: Főszereplő esete, Péloc doktor esete.
[26]Szepes Mária 2007: 195.
[27]Dr. Tóth-Soma László 2008: 19–21.
[28]Szepes Mária 2007: 402.
[29]Szepes Mária 2007: 402.
[30]Szepes Mária 2007: 291., 296.
[31]Dr. Balogh Barna 1943: 171–174. Ebben a művében Dr. Balogh Barna, India hipnózisa kapcsán hasonló tulajdonságokat sorol fel az indiai hipnotizőr sajátosságainak vonatkozásában, mint amilyenekkel Szepes Mária is ellátta Saint-Germain alakját.
[32]Szepes Mária 2007: 284–285.
[33]A vaisnava filozófiában az anyagi személyiség kezd el feloldódni és háttérbe szorulni, viszont az eredeti, transzcendens személyiség előjön, s az egyén istennel való személyes kapcsolata alapján kezd el cselekedni. Szepes Mária csak odáig viszi ezt a gondolatot, hogy az anyagi személyiség megszűnik, de arról részletesen nem beszél, hogy milyenné válik – tulajdonságai alapján – a benső.
[34]Patandzsali 2012: 2.29–2.32.
[35]Bhaktivedanta Swami 2007: 4.19.
[36]Patandzsali 2012: 2.28.
[37]Tóth-Soma László 2008: 113–115.
[38]Bhaktivedanta Swami 2007: 26.
[39]Tóth-Soma László 2008: 117.
[40]Szepes Mária 2007: 378.
[41]Szepes Mária 2007: 144.
[42]Szepes Mária 2007: 144.
[43]Szepes Mária 2007: 276.
[44]Szepes Mária 2007: 410.
[45]Szepes Mária 2007: 205.
[46]Szepes Mária 2007: 410.
[47]Szepes Mária 2007: 43.
[48]Szepes Mária 2007: 172.
[49]Szepes Mária 2007: 47.
[50]Károli Gáspár 1999: 265.
Bibliográfia:
1. Balogh Barna: India hipnózisa. Hermit Könyvkiadó, 1943.
2. Bozsaky Dávid – Ferenci Gabriella – Weiner Sennyey Tibor: „Halál nincsen” – beszélgetés Szepes Máriával (2007). http://www.irodalmijelen.hu/05242013-0951/halal-nincsen-beszelgetes-szepes–mariaval-2007
Letöltés ideje: 2013. november 4.
3. Bhaktivedanta Swami Prabhupada: Bhagavad-gítá, úgy, ahogy van.The Bhaktivedanta Book Trust International, 2007.
4. Bhaktivedanta Swami Praphupada: Srímad-Bhágavatam. The Bhaktivedanta Book Trust, 1992.
5. Catullus, Valerius Caius: Gyűlölök és szeretek. http://polczer.hu/enekek01.htm Letöltés ideje: 2013. november 4.
6. Hamvas Béla: Eksztázis. Medio Kiadó, 1996.
7. Hamvas Béla: A száz könyv. Medio Kiadó, 2000.
8. Károli Gáspár: Új Testamentum. Magyar Biblia Társulat, Bp., 1999.
9. Mizsey Teri: Életrajz. http://www.szepesmariaalapitvany.hu/szepes+maria Letöltés ideje: 2013. november 4.
10. Patandzsali: Jóga-szútra I-II. fejezet. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Bp., 2012.
11. Patandzsali: Jóga-szútra III-IV. fejezet. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Bp., 2013.
12. Stone, Pauline: Kapcsolatok asztrológia karma. Édesvíz Kiadó, Bp., 1992.
13. Szepes Mária: A vörös oroszlán. Édesvíz Kiadó, Bp., 2007.
14. Tóth-Soma László: Jóga tiszta forrásból. Lál Kiadó, Bp., 2008.