mérlegen az egészség és környezet
Én még ahhoz a generációhoz tartozom, akinek egyik gyerekkori kedvenc italához, a szódás málnaszörphöz a buborékos vizet visszaváltható palackban árusított helyi szikvíz biztosította, ha éppen nem szódásszifont használtunk a szörpkészítéshez. De arra is jól emlékszem, ahogy az ABC üvegvisszaváltójába hordtuk a kiürült üdítős üvegeket – nem egyszer hosszú sorokat kivárva –, hogy aztán mindenféle finomságra költsük a betétdíjból befolyt összeget. Mennyire megváltozott azóta a világ…
Nemcsak a jógaórák és a nyári kánikulák elengedhetetlen kelléke a műanyagpalackos „ásványvíz” (az idézőjel nem véletlen, erre még visszatérek később), de sokunk táskájában ott lapul a minimum fél literes flakon. És akkor még nem is említettem azokat, akik csapvíz helyett is mázsaszámra vásárolják otthoni fogyasztásra a 1,5-2 literes kiszerelésű változatokat. A víz életet jelent, testünk tömegének köztudottan több mint a felét (50-70 %-át) víz alkotja. Az áttetsző folyadék az egészség szimbóluma, a napi folyadékbevitelt (ez felnőttek esetében átlag 2-3 liter) pedig zömében ebből kell biztosítani.
Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen vizet iszunk: csapvizet vagy palackozott vizet. Az ÖKO jóga blog két fontos értéket kíván képviselni, az egészséget és a környezet védelmét egyszerre szem előtt tartva. Így a következőkben arról lesz szó, mi is a helyzet ivóvíz fronton, különös figyelmet fordítva az előbb említett két szempontra.
Nagyon szeretem Annie Leonard kisfilmjeit. A fenntarthatóság egyesült államokbeli élharcosa és a mértéktelen fogyasztás kritikusa minden bizonnyal Tárgyaink története (The Story of Stuff) c. kisfilmjével, és azonos nevű projektjével írta be magát a bolygónk megmentéséért fáradozók történelemkönyvébe. Az online is elérhető videósorozat néhány epizódja konkrét, mindennapi fogyasztási termékekkel foglalkozik, bemutatva azt, valójában honnan származnak és hová is kerülnek tárgyaink miután eldobtuk őket. E rövidfilmek egyik gyöngyszeme „A palackozott víz története” (The Story of Bottle), amely bár amerikai adatokra és példákra támaszkodva kívánja felhívni a figyelmet az ivóvíz biznisz orrunk előtt zajló sötét üzelmeire, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, mi magyarok sem vagyunk immunisak a Nyugat fogyasztói mintáinak majmolásával szemben, tehát van min elgondolkodnunk, változtatnunk. Hogy miről is szól az ivóvíz biznisz Annie Leonard tolmácsolásában? Röviden szólva, jogosan vetődik fel a kérdés, miért is fogyasztunk palackozott vizet, amikor az nemcsak méregdrága és az összehasonlító íztesztek alapján sem jobb konkurensénél, a csapvíznél, de környezetszennyező, ráadásul fogyasztása még egészségi szempontból is megkérdőjelezhető. A történet hátterében materialista gazdaságunk és annak legfőbb tényezője, a mesterséges igénykeltés áll. Vagyis az üdítők eladását már növelni képtelen óriás üdítőitalgyártók úgy tudtak csak létrehozni és felvirágoztatni egy új, multimilliárdos piacot, hogy a mesterséges igénykeltés három egyszerű eszközével élve – a megijesztés (vagyis az emberek bizonytalanná tétele), az elcsábítás és a félrevezetés jól bevált marketingfogásait bevetve – a szerintük egészségtelen, már-már „veszélyesnek” mondható csapvíz helyett rávettek minket termékeik, a palackozott víz fogyasztására.
A következőkben – a magyar vonatkozásokat is szem előtt tartva – sorra vesszük azt, hogy az éltető folyadék mely változatát lenne inkább érdemes választani, nemcsak környezetvédelmi, de egészségügyi szempontból is.
Környezetvédelmi szempontok
Két fő vizsgálati szempontunk közül a palackozott víz fogyasztásának a természeti környezetre gyakorolt káros hatása teljesen egyértelműen a csapvíz fogyasztása felé billenti a mérleg serpenyőjét. Lássuk miért is!
Előállításához és szállításához alapanyag és energia szükséges:
Magát a PET palackot (csomagolóanyagot) nyers kőolajpárlatból – különféle egészségre ártalmas adalékanyagok hozzáadásával – készítik, de a flakonok töltése, szállítása és ártalmatlanítása is fosszilis üzemanyagot igényel. Nem is keveset. 1 kg (= 20 liter térfogatú) pillepalack teljes életciklusa alatti szén-dioxid kibocsátás: 10,16 kg. Ha ezt felszorozzuk azzal a 48 tonnányi csomagolási hulladékkal, amelyet mi magyarok 1 év alatt produkálunk, beláthatjuk, hogy a palackos „ásványvizek” választásával jelentős mértékben hozzájárulunk korunk két legégetőbb globális környezetvédelmi problémájához: a kőolajhozamcsúcs (peak oil) okozta energiaválság fenyegető réméhez, másrészt a globális klímaváltozást okozó üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedéséhez, illetve annak következményeihez (pl. a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válásához). Ezzel szemben a csapvíz sokkal kisebb terhelést jelent bolygónk számára, hiszen a csővezetékes szállítás – a víz szivattyú segítéségével szépen elcsordogál a vezetékekben – nem igényel csomagolást, és nem generál (szennyező) közúti forgalmat sem, vagyis nem járul hozzá az előbb említett két környezetvédelmi probléma súlyosbodásához sem.
Emellett környezeti terhelést jelent a palackokban forgalmazott ásványvíz fokozott mértékű kitermelése is. A nagy üdítőipari cégek megnövekedett vízkivétele számos esetben veszélyeztetett már természetes ivóvízbázisokat, vagyis csökkentette a földalatti vízkészletek megújuló képességét. (A problémára már a Magyar Tudományos Akadémia is felhívta a gyártók figyelmét hazánkban.)
Végül mindenképpen érdemes megemlíteni azt a tényt, miszerint 1 liter palackozott víz előállítása összesen 3 liter víz felhasználását igényli, vagyis plusz két liter vizet pazarolunk csak azért, hogy palackból olthassuk a szomjunkat.
Cikkünk második részét ide kattintva olvashatják.
Képek forrása:
http://drinkingwaterforsale.eumedjob.eu/