Egy workshopról, ami kilazítani tanít.
Sosem voltam az laza típus, aki egy hanyag mozdulattal a nyakába dobja a lábait, de nagyon kőmerev sem. Átlagemberként jól bemelegedett izmokkal képes voltam az angol és a francia spárgára, majdnemmajdnem 
. Jelenleg viszont bemelegítés mellett is csak csendben szenvedek minden olyan ászanánál, ami nagy terpeszt kíván, nem is beszélve hanumánászanáról. Viszont vallom, hogy jógázni erőszakmentesen érdemes. Ez többek között azt is jelenti számomra, hogy a fizikai jóga gyakorlásakor az ászanák felvétele, de még tanulása se járjon fizikai erőszakkal saját testem ellen, azaz ne nehezedjenek rám, ne nyomjanak bele egy pózba, ha az izomerőből nem megy; s mozgásképes maradjak a lazítást követő napon is. Így azzal az elvárással mentem ki a balaton-parti Everness Fesztivál Terpesz (Spárga) Workshopjára, hogy megtapasztalok egy olyan módszert, eszközt, amivel erőszak- és húzódásmentesen eljutok a jelenlegi kis terpeszemtől a spárgáig. Azt kell mondanom nem csalódtam, nagyon hasznos ismeretekre tettem szert.
A hatvan perces óra felépítése és a jellege feledtette velem abbéli dohogásomat, hogy egy ilyen foglalkozást miért reggel tíz órára szerveztek, amikor az emberi társadalom nem genetikusan laza hányada még a nyújtózást is nehéz feladatnak találja. Pegán Attila, a spárga workshop vezetője röviden elmagyarázta, hogy a hatha jóga gyakorlás két típusa között az az elterjedtebb, ami azt hangsúlyozza, hogy a szabályosan kivitelezett és kitartott pózok, mozdulatok serkentik a prána áramlását, ezzel javítva a hajlékonyságot, egészséget és még sok minden mást. A kevésbé elterjedtebb megközelítés fókuszában az áll, hogy mindannyian egyéniek, egyéniségek vagyunk, ezért mindenkinek megvan a saját útja egy-egy testhelyzetbe, pózba való eljutáshoz vagy egyenesen más pózok hasznosak számára. A Terpesz (Spárga) Workshop az utóbbi szemléletmódot követi, így habár vezetett óra lesz, amit csinálni fogunk csak eszközként szolgál saját mintánk megtalálásához. A valódi munka, a saját egyéni fejlesztés, majd csak ezután jöhet.
S valóban, az egész foglalkozást olyan jógaórához hasonlíthatom, ahol a résztvevők egymástól függetlenül gyakorolják a vezetett gyakorlat-, illetve ászanasort. Mindenkinek lehetősége volt a többiektől függetlenül megállni és elmélyülni egy-egy feladatnál, más elemeket kihagyni, átugorni. Mindezt anélkül, hogy bármit veszített volna vagy megzavarta volna a másikat. Az oktató a cél érdekében hagyott minket, résztvevőket elkalandozni testükben, lelkükben, szellemükben.
Az ászanákat először arra alkalmaztuk, hogy a terpesz megtartásával megjelenő testérzeteket azonosítani tudjuk az egész testben: hol fáj, hol húzódik, hol feszül, hogy kellemes, stb. A lényegi munka azután kezdődött, amikor élesen és tisztán behatárolhatóvá vált egy testrész vagy a test valamely területe, ami nem engedte az adott póz elmélyítését. Innentől egyedi, nem sablonozható volt a gyakorlás; mindenkinek más izom, más mértékben akadályozta a csípő és a medence izmainak és szöveteinek lazaságát, így ami tanács nekem extrém hasznos volt, az másnak esetleg kevésbé hatékonynak minősült.
Az oktató azt is sokszor hangsúlyozta, hogy fontos a „csípő körbejárása”, és a legfeszültebb rész megtalálása, mert a következő lépcsőfok elérése csak erre építhető. A terpeszeknél a csípő és medence lazítása mellett az azokon átfutó szövetek harmonizálása is feladat volt, amit más ízületekkel is elvégeztünk. Ez a része az órának nem volt könnyű, mert igencsak nehéz az egyes izmok elkülönített irányítása.
Nagyon jó hangulatban telt el az egy óra, s annyira magamra fókuszáltam, hogy egyáltalán nem zavart, hogy a Balaton-parton sétálók bármikor csatlakozhattak vagy csak akár rövidebb ideig részt vehettek a folyamatban. A workshop végén lehetőségünk volt megbeszélni az elvégzett gyakorlatokat.
Hasznos eszközökkel gazdagodtam, s remélem lesz lehetőségem ismét ilyen foglalkozáson részt venni, és a már kialakított gyakorlatsoromat bemutatni. A következő Pegán Terpesz Workshopot azoknak tudom ajánlni, akik testtudatosabban, fizikai testük megfigyelésével és jelzései felismerésével szeretnének lazább csípőre szert tenni a drasztikusabb megoldások helyett. A leghatékonyabb, ha mindenki saját magát felmérve, megfigyelve egyéni gyakorlat- vagy ászanasort alakít ki magának, s ez az, ami elvezeti a hőn áhított spárgáig. (Persze előtte ott kell lennie a kis és a nagy terpesznek.) Ebben nagy segítséget tud adni ez a foglalkozás.
Kovács Ildikó és Diós Éva
Kép: „Simon grižon Super split on a slackline” by Simongrizon – Slackline training, www.facebook.com/simongrizon. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Wikimedia Commons – https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Simon_gri%C5%BEon_Super_split_on_a_slackline.jpg#/media/File:Simon_gri%C5%BEon_Super_split_on_a_slackline.jpg
