Vaisnava etikettről szóló sorozatunk újabb részében Lehóczky Edit, vaisnava jógamester szakos hallgató vezet be a vaisnava főzési szokások rejtelmeibe
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a világ minden kultúrájára egyformán jellemző az az alapvető tétel, hogy valakit táplálni, valaki más részére ételt készíteni a szeretet kinyilvánításának legalapvetőbb, legőszintébb, legösztönösebb formája. Nincs ez máshogy a vaisnava kultúrában sem, ahol az étel elkészítése, felszolgálása és elfogyasztása is szorosan kapcsolódik a Legfelsőbb Úr, Krisna szeretetteljes, odaadó szolgálatához. Annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben kedvére tehessünk az Úrnak, az étkezés teljes egészét – mint az élet minden más területét is – egyszerűen betartható, de szigorú előrások keretezik. Ezeket a szabályokat egy egyszerű recept, a Kádhi – Gudzsaráti joghurtleves[1] példáján keresztül mutathatjuk be azok számára, akik csak most ismerkednek a vaisnava kultúrával, avagy az odaadó szolgálat részleteivel.
Mielőtt a főzés szabályaira kitérnénk, ismerkedjünk meg az étkezésre vonatkozó alapelvekkel. Az étkezés általános szabályai közé tartozik, hogy egy Krisna-hívő nem eszik olyan ételt, ami nem praszádam, tehát nem ajánlották fel az Úrnak. Így – eltekintve egy-két olyan kivételes esetet, mint a prédikálás, vagy egyéb szolgálat miatti utazás, vendégség, vagy éttermi étkezés – a Krisna-hívők csak Krisna-hívő által készített és felajánlott ételt fogyasztanak. Amennyiben, az előbb említett kivételes esetek egyike áll fenn, abban az esetben is törekednek a szabályozó elvek lehető legnagyobb mértékű betartására, így kizárólag olyan helyen étkeznek, ahol csak tiszta vegetáriánus ételeket készítenek, illetve lehetőségük van a legalapvetőbb tisztasági szabályok betartására. Minden más esetben Krisna-hívő által készített és felajánlás által praszádammá vált ételt fogyasztanak. Ez az ételcsoport általában véve tovább szűkíthető azzal a kitétellel, hogy amennyiben módja és lehetősége van rá, minden hívő magának főz, vagy olyan ételt fogyaszt, melyet megbízható, tiszta életű Krisna-hívő készített el. Ennek oka az, hogy az étel elkészítése során a szakács lelki- és tudatállapota éppúgy belekerül az ételbe, mely elfogyasztásra kerül, mint ahogyan egy festő lelkiállapota, hangulata is megjelenik az általa festett képen az ecsetkezelés, és felhasznált színek mellett.[2]
Az elkészítés mellett arról is szót kell ejteni, hogy melyek azok az ételek, amik felajánlhatóak, amik azáltal, hogy Krisna elfogadja, praszádammá válnak. Krisna a Bhagavad-gítában egyértelműen meghatározza ezek körét: minden olyan ételt szívesen fogad, amely a jóság minőségébe tartozik, mert ezek azok az ételek, melyek táplálóak és örömteliek, míg a szenvedély minőségébe tartozó ételek boldogtalanságot és betegségeket okoznak, a tudatlanság minőségébe tartozók pedig eleve ízetlenek, rothadóak, fogyasztásra nem javasoltak.[3]
Ezekből az alapelvekből is látható, hogy a főzés teljes egészét úgy kell kiviteleznünk, hogy tudatosak vagyunk arról, hogy nem magunknak készítjük az ételt, hanem szeretetünket, odaadásunkat kívánjuk vele kifejezni az Úr iránt. Az hogy egy templomban, hivatalosan is beavatott múrtik[4] számára, avagy otthon a házi oltáron történő felajánláshoz főzünk, a szabályok tekintetében mindegy. A templomi főzés esetén betartandó szigorú előírások közül a lehető legtöbbet otthon is követni kell, csupán azon szabályok esetében lehet némi engedmény tenni, melyek kivitelezése fizikailag nem megoldható. Ilyen például az az előírás, amely szerint nem étkezünk abban a helyiségben, ahol főzünk. Ez azonban sok mai, modern otthon esetében nem megoldható az egybenyitott konyha – étkező – nappali, az ún. amerikai-konyhás lakások miatt. Az ilyen, egyértelműen nem kivitelezhető szabályokat leszámítva törekedjünk az összes szabályozó elv betartására, hisz mi magunk sem örülnénk neki, ha olyan ételt szolgálna fel nekünk valaki, amit nem úgy készítettek el, ahogyan azt mi szeretjük.
A főzés az alapanyagok megvásárlásával kezdődik. Az Úr számára mindig a legszebb, legfrissebb alapanyagokat válasszuk ki, ne használjunk selejtes, már romlásnak indult élelmiszereket. A kiválasztott recepthez joghurtra is szükség van, így fontos megemlíteni, hogy a fogyasztásra alkalmas állati eredetű termékek – tejtermékek – származása sem elhanyagolható kérdés. A hívők olyan tejgazdaságokból vásárolnak tejet, amelyről elmondható, hogy követi az ahimszá, az erőszakmentesség elvét. A megfelelő minőségű tejből könnyedén, házilag is elkészíthetjük a joghurtot, ezzel is minimalizálva a mások által elkészített, nem ellenőrizhető élelmiszerek veszélyforrásait.
Amennyiben megvásároltuk az összes alapanyagot, előkészülhetünk a főzéshez. Nagyon fontos, hogy a konyhánk rendkívül tiszta legyen, nem csak fizikai, hanem lelki értelemben is. Konyhánkban, edényeinkben ne főzzünk, tároljunk olyan élelmiszereket, alapanyagokat, fűszereket, melyek nem tartoznak a jóság minőségébe, mint például a hús, a hagyma, a gomba, a kávé, vagy az alkoholos italok. Fizikai értelemben minden főzés előtt és annak végeztével tisztítsunk meg minden eszközt, melyet használunk. Hasonlóan a konyhához, önmagunkat, fizikai testünket és elménket is tisztítsuk meg mielőtt nekiállnánk az étel elkészítésének. Lehetőleg zuhanyozzunk, de minimum alaposan mossunk kezet, ruházatunkat pedig cseréljük tisztára, olyanra, melyet nem hordtunk az utcán, vagy mosdóban, fürdőszobában. Elménkben is hangolódjunk a főzésre, hogy azt odaadással, szeretettel végezhessük.
Tudnunk kell, hogy ahogyan mi sem szeretünk mások után enni, úgy Krisna sem fogad el más által megkezdett ételt, vagyis maradékot. Tehát a főzés alatt ne kóstoljuk meg se az alapanyagokat, se a készülő ételt, ne szagoljunk, ne nyúljunk bele. Ezért fontos, hogy vagy jól bevált recepteket használjunk, vagy nagyon pontosan kövessük a leírtakat. Ezért a főzés megkezdése előtt alaposan olvassuk át a kiválasztott receptet, mérjük fel és lehetőleg jegyezzük meg, milyen részfolyamatokat kell végrehajtanunk. Készítsük elő az eszközöket, az edényeket, a fűszereket, és mindent, amire szükségünk lesz. Mivel a kiválasztott receptben chaunce-ot[5] is kell készítenünk, melyben fűszereket pirítunk megfelelő sorrendben, meghatározott ideig, így fontos a leírtak valamilyen szintű ismerete, és az is, hogy az eszközök kézre álljanak. Ha jól osztjuk be az időnket, és jól szervezzük meg a főzés részfolyamatait, akkor hamar rájövünk, hogy a vaisnava szakácskönyvek receptjei igen könnyen, és hamar elkészíthetőek. Az ily módon elkészített ételek pedig nem csak az ízlelés, hanem a látvány, az illat, de még a tapintás tekintetében is igen élvezetesek.
De mielőtt mi magunk megízlelnénk, az elkészült ételt fel kell ajánlanunk, hogy az praszádammá váljon. Ehhez használjunk olyan tálcát és olyan edényeket, melyeket nem használunk másra, csak a felajánlásra. Ez tulajdonképpen Krisṇa saját étkészlete. Ezekbe az edényekbe szedjünk az ételből, és helyezzük az oltárra. A felajánlást többféle módon is végezhetjük. Legegyszerűbb módja, ha saját szavainkkal kérjük meg az Urat, hogy fogadja el az általunk készített ételt. Hivatalosabb felajánlás esetén három mantrát mondunk el,[6] melyekkel tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk fel Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivédanta Szvámi Prabhupádának, Srí Krisna Csaitanjának, valamint magának az Úr Krisnának.[7] Ezt követően vibráljuk a mahá-mantrát,[8] majd az ételt pár percig hagyjuk az oltáron, hogy a múrtik elfogyaszthassák azt. Az oltárról levett étel a mahá-praszádam, a praszádam legkülönlegesebb része. Ezt nagy gonddal, óvatossággal osszuk szét oly módon, hogy mindenkinek jusson belőle, illetve hogy egyetlen cseppje-morzsája se essen a földre, vesszen kárba. A felajánlással praszádammá vált az általunk főzött étel egésze, így – amennyiben a főzéshez és felkínáláshoz használt eszközöket, edényeket már megtisztítottuk, és eltettük – elkezdhetjük felszolgálni. Felszolgálásnál figyeljünk az ételek kiosztásának helyes sorrendjére, mely a vízzel kezdődik, majd fokozatosan halad a keserű ízektől az édességek felé. Osszunk mindenkinek egyenlően, ne tegyünk különbséget az étkezők között. Figyeljünk arra, hogy az osztás során ne szennyezzük be se az ételt, se az osztáshoz használt eszközöket, edényeket azzal, hogy azok a földhöz, az étkezők testrészeihez, vagy a már tányéron lévő, félig elfogyasztott ételekhez érnek.[9]
Összességében elmondhatjuk, hogy a szabályok tekintetében legfontosabb a tisztaság, mely alatt nem csak a fizikai értelemben vett tisztaságot értjük, hanem annak lelki aspektusát is. Amennyiben minden szabályt helyesen követünk, mindamellett hogy egy időben több csapongó érzékszervünket is lekötjük, a friss alapanyagokból elkészített tápláló ételekkel kifejezhetjük odaadásunkat az Úr Krisna iránt.
A szerző által készített vaisnava lakoma fogásai (1. kép)
1. Kasmíri töltött krumpli (a kép bal felső sarkában, a recept itt érhető el)
2. Pirított mákos rizs (hátul) és sárga rizs (előtte) (bal oldalon a két kék tálban)[10]
3. Mustárpasztás szabdzsi[11] (középen, a kék szegélyű tálban) és a hozzávaló kisütött papadam (előtte fehér tálban)
4. Kantoni sült zöldségek kesudiós babszósszal (jobb oldalon, a jénai tálban)[12]
5. Almacsatni (jobb oldali fehér tál)[13]
6. Vegetáriánus pakora-saslik (bal alsó tálon, a recept itt érhető el)
7. Kádhi – Gudzsaráti joghurtleves (elöl középen, a recept itt érhető el)
1. kép: A szerző által a családjának készített vaisnava lakoma fogásai
Cikk forrása:
Lehóczky Edit: Vaiṣṇava főzési szokások. Házi dolgozat. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola. Budapest, 2015.
Kép: forthepleasureoflordkrishna.com, szerző által készített fotó
Hivatkozások:
[1]Kāḍhi – Gujarati joghurtleves
[2]Gaura Kṛṣṇa – Gaurāṅga – Īśvara Kṛṣṇa – Kṛṣṇa-līlā – Mahārāni – Mañjārī – Pārtha – Perma-vinodinī – Rādhānātha – Śacīsuta – Śyāmasundara – Sundara-rūpa 2002: 150
[3]Bhg. 17.8 17.10
[4]Isten múrti (istenszobor) formáját a bhakti-jóga hagyományai azonosnak tekintik Istennel. A hívek a múrtin keresztül ajánlják fel odaadásukat a Legfelsőbb Személynek.
[5]Chaunce (csonsz): Tisztított vajban pirított fűszerkeverék. Letöltés: http://terebess.hu/keletkultinfo/tasistvan.html
[6]1) nama oṁviṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale/śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine/namas te sārasvate deve gaura-vāṇī-pracāriṇe/nirviśeṣa-śūnyavādi-pāścātya-deśa-tāriṇe 2) namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te/kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namah 3) namo brahmaṇya-devāya go-brāhmaṇa-hitāya ca/jagad-dhitāya kṛṣṇāya govindāya namo namaḥ
[7]Gaura Kṛṣṇa – Gaurāṅga – Īśvara Kṛṣṇa – Kṛṣṇa-līlā – Mahārāni – Mañjārī – Pārtha – Perma-vinodinī – Rādhānātha – Śacīsuta – Śyāmasundara – Sundara-rūpa 2002: 153,154
[8]Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare/Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare
[9]Mahārāni, 2015: 35
[10]Kurma Dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus ételek. The Bhaktivedanta Book Trust 2008
[11]Hémanigi Dévi Dászi: Ízek Imák India. 108.hu Kiadó, 2012
[12]Kurma Dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus ételek. The Bhaktivedanta Book Trust 2008
[13]Kurma Dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus ételek. The Bhaktivedanta Book Trust 2008
Irodalom jegyzék:
1. Kāḍhi – Gujarati joghurt-leves. Http://krisna.hu/2013/kadhi-gujarati-joghurt-leves-2/ Letöltés ideje: 2015.12.14.
2. Gaura Kṛṣṇa, Dāsa – Gaurāṅga, Dāsa – Īśvara Kṛṣṇa, Dāsa – Kṛṣṇa -līlā, Devi Dāsi – Mahārāni , Devi Dāsi – Mañjārī, Devi Dāsi – Pārtha, Dāsa – Perma-vinodinī, Devi Dāsi – Rādhānātha, Dāsa – Śacīsuta, Dāsa – Śyāmasundara, Dāsa – Sundara-rūpa, Dāsa: Kérdések és válaszok a Krisna-tudatról. Bhaktivedanta Book Trust, 2002.
3. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. Bhaktivedanta Book Trust, 2001.
4. Mahārāni, Devi Dāsi: Vaiṣṇava Etikett Elmélete és gyakorlata. Bhaktivedanta Hittudományi főiskola, Budapest. 2015.