India egy szociológus, történész szemén át – Udvarvölgyi Zsolt írása.
Hetven éve, 1947. augusztus 15-én vált függetlenné India és 1950. január 26-án kiáltották ki a köztársaságot. Az azóta eltelt időszak jellemzése szinte lehetetlen egyetlen jelzővel.
Ellentmondásos? Szédületes? Példaértékű? Félelmetes? Mihez képest! Rövid, szubjektív vázlatomban kísérletet teszek rá, hogy felvázoljam az azóta eltelt időszak − véleményem szerinti − legjellemzőbb történéseit.(Cikkünk 1. része, 2. része itt olvasható)
Merénylet Indira Gandhi miniszterelnök, majd fia, Radzsiv Gandhi ellen
1984. október 31-én bombaként robbant a hír, hogy Indira Gandhi miniszterelnök (1966-1977, 1980-1984) elhunyt. Saját szikh testőrei lőtték le, akiktől családja folyton óva intette Indirát. Ő maga is érezte, hogy az élete nincsen biztonságban, azonban amikor erről kérdezték, ennyit mondott: „Ma még életben vagyok, de lehet, hogy holnap ez már nem lesz így. De nem félek senkitől. A félelem ugyanis rosszabb, mint a halál.” A miniszterelnök utolsó perceiben éppen a kertjén halad át reggel 9 órakor Új-Delhiben, amikor a merénylő testőrei 16 lövéssel lelőtték. Azonnal kórházba szállították az eszméletlen asszonyt, de sikertelenül küzdöttek az életéért. Támadói közül az egyiket a biztonságiak a helyszínen agyonlőtték, a másikat megsebesítették.[1]
1991. május 21-én öngyilkos merényletet követtek el Radzsiv Gandhi ellen az indiai Sriperumbudur városában. India egykori miniszterelnöke (1984-1989) a helyszínen meghalt, további 14 ember vesztette életét. A támadást ugyan hivatalosan egy szervezet sem vállalta magára, de később kiderült, a háttérben a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) Sri Lanka-i szeparatista szervezet állt, akiknek célja a független tamil állam megteremtése volt a szigetországban.[2]
A bhopali katasztrófa
Az indiai Bhopalban, a rovarirtó szereket gyártó Union Carbide üzeméből 1984 december 3-ára virradó éjszaka a hanyag karbantartás következtében robbanás történt, melynek hatására mintegy 42 tonna mérgező gáz sodródott a város fölé. A város lakói fulladozva ébredtek álmukból és sokan szinte azonnal meghaltak. Az elszabaduló mérges gáz több mint tízezer azonnali halálos áldozatot követelt, ezen felül pedig több százezren szenvedtek maradandó egészségkárosodást. A Union Carbide 1969-ben épített gyárat az indiai városban, ahol a rovar- és gyomirtó szerek gyártásához az erősen mérgező, de igen olcsó metil-izocianátot (MIC) használta. Óvintézkedések alig történtek, a biztonsági rendszert takarékossági okokból pedig ki sem építették. A gyárat a baleset után bezárták, de az óta sem történt meg a környezeti károk felszámolása. A gyár vezetőit ugyan letartóztatták, ám tényleges felelősségre vonásuk elmaradt, a cég pedig 1989-ben peren kívül, mindössze 470 millió dolláros kártérítést fizetett az indiai államnak (az eredeti követelés 3,3 milliárd dollár volt).[3]
Kalkuttai Szent Teréz anya
Kalkuttai Teréz anya (születési neve: Agnese Gonxha Bojaxhiu) (Szkopje, az akkori Oszmán- Török Birodalom, [2003: Macedónia fővárosa] 1910. aug. 27.-Kalkutta, India, 1997. szept. 5.): szerzetes nővér, rendalapító, az „elesettek édesanyja” volt. 1928-ban belépett a dublini Loretói Miasszonyunk kongregációba (női szerzetesrend), Indiában lett novícia (apácajelölt). 1937-ben tett örök fogadalmat. 1946-ban isteni sugallatra a legszegényebbek szolgálatára szentelte életét. 1948-ban engedélyt kapott XII. Pius pápától, hogy Kalkutta nyomornegyedében tevékenykedjen, megnyitotta az első iskolát. 1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusai kongregációt (női szerzetesrend), mely 1965-ben kapott pápai jóváhagyást és a kalkuttai anyaházat. 1954-ben házat nyitott haldoklóknak, majd gyermekotthont és egy falut leprásoknak. 1965-ben létrehozta az első külföldi alapítást Caracasban (Venezuela). 1979-ben neki ítélték oda a Nobel-békedíjat. 1985-ben felszólalt az ENSZ közgyűlésén, s fogadta az USA elnöke. 1991-ben Albániában nyitott 3 házat. Magyarországon is megtelepedett a Rend. Súlyos szívbetegsége miatt 1997-ben végérvényesen lemondott tisztéről. Halálát szívinfarktus okozta. Példaképe Lisieux-i Szent Teréz volt, aki küldetését ezzel a mondattal fogalmazta meg: „Hivatásom a szeretet”.[4] Ferenc pápa 2016. szeptember 4-én, vasárnap ünnepi szentmise keretében avatta szentté.
Bollywood
India a világ legnagyobb filmgyártója, ugyanis itt készül évente a legtöbb film – évente több mint 1000. Az iparág központja Mumbai, azaz gyarmati nevén Bombay. A Hollywood és Bombay szavak összevonása nyomán nevezik ezt a központot Bollywoodnak. Az itt gyártott filmekben erősen megjelenik az indiai kultúra és ízlés – így elsősorban az indiaiak lakta területeken terjednek világszerte, de Ázsia más országaiban, sőt egyre inkább Európában és Amerikában is népszerűek. A bollywoodi filmgyártás azért jött létre, mert az korlátozások miatt nehéz volt a külföldi filmek behozatala. Bár Mumbai a legfontosabb, de mellette más központjai (pl. Chennai) is vannak az iparágnak.[5] A legismertebb kortárs bollywoodi sztárok: Aishwarya Rai Bachcha, Amisha Patel, Kareena Kapoor, ill. Aamir Khan, Akshay Kumar és Ajay Devgan.[6]
A Gettómilliomos
A Gettómilliomos nem egy tipikus indiai film, sőt nem is teljesen indiai, hiszen valójában amerikai és brit gyártásban készült. Ez, illetve a rendező Danny Boyle és a forgatókönyvíró, Simon Beaufoy tette a produkciót szélesebb közönség számára is könnyen fogyaszthatóvá. Más értelemben ez egy ízig-vérig indiai film, hiszen minden jelenetet India területén forgattak, elsősorban Mumbai gettónegyedeiben, a legtöbb színész indiai, akárcsak a zeneszerző vagy az író. A Vikas Swarup regénye alapján készült film minden várakozást felülmúlt, a bevételek meghaladták a 326 millió dollárt, ami egy 15 millióból készült film esetén csodálatos siker. A különféle filmes díjak sem maradtak el, a 2008-as Oscar gála nagy nyertese a Gettómilliomos volt, ugyanis tíz jelölésből nyolcat sikerült aranyszoborra váltania, amivel bekerült minden idők legsikeresebb filmjei közé.[7]
Szerző: Udvarvölgyi Zsolt, PhD, történész, szociológus,
A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola óraadó oktatója
udvarvolgyzsolt@freemail.hu
Fotó: India, Delhi, 1972, Chandni Chowk, India egyik legnagyobb piaca a Diwan Hall Road felé nézve