A jógikus táplálkozás filozófiája
„Azok, akiknek nem szabályozott a táplálkozása, pusztán csak betegségekkel lesznek gazdagabbak, s az önmegvalósítás útján is keserves az előrehaladásuk.” (Geranda szamhitá 5.16)
Jelen írásunk témája kapcsán fülemben cseng az az anyukám által is előszeretettel idézett régi bölcs mondás, miszerint „az vagy, amit megeszel”. Hányszor is hallottam ezt a mondatot, amikor valamilyen betegségből kifolyólag újabb diétára fogtam magam. Egészségi állapotunk, teljesítőképességünk és a helyes táplálkozás közötti összefüggés vitathatatlan, viszont jógatáplálkozásról lévén szó kijelenthetjük, étkezésünk ennél jóval magasabb célokat is szolgálhat. Táplálkozásunk minősége nemcsak testi, de mentális közérzetünket is befolyásolja (ami által belső nyugalomra, békére tehetünk szert), nem is beszélve lelki fejlődésünket, felemelkedésünket támogató hatásáról.
A jógakultúra – szentírások utasításain keresztül – szerencsére pontos útmutatásokat ad arra vonatkozóan, hogyan is sajátíthatjuk el ezt az életünk minőségét oly jelentős mértékben javítani képes tudományt.
A jógatáplálkozás „mérföldkövei”
A jóga életforma fontos része a szabályozott táplálkozás. A természetes táplálékok – a Föld terményei, zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, diófélék és magvak – fogyasztása életerővel (éltető pránával) töltenek fel bennünket, miközben az erőszak-nélküliség elvének (ahimszá) követése, vagyis a hús és tojásból készült ételek étrendünkből való teljes száműzése spirituális felemelkedésünket szolgálja. Utóbbi ételcsoport egyébként tápérték szempontjából is alacsonyabb rendű, hiszen úgy juthatunk csak hozzá az eredeti, növényekben lévő természetes energiához, hogy azt már más élőlények egyszer feldolgozták, elhasználták. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni azt a nem elhanyagolható tényt is, hogy a hús- és tojásételek emésztése egészségre ártalmas melléktermékek keletkezésével jár.
A jógatáplálkozás további lényeges elve az ún. tiszta, szattvikus, vagyis a jóság kötőerejében tartozó ételek fogyasztása, illetve csúcsát az jelenti, amikor egy igazi jógi tiszta alapanyagokból elkészített ételét felajánlja a Legfelsőbb Személynek, Istennek.
Táplálkozás és kötőerők
A fizikai világban három láthatatlan, de jól érzékelhető erő, ún. kötőerő (guna) vagy minőség működik, melyek az élőlények testi és szellemi működését egyaránt befolyásolják. Ezek sorrendben a jóság vagy tisztaság (szattva), a szenvedély vagy aktivitás (radzsasz) és a tudatlanság vagy sötétség, illetve tehetetlenség (tamasz) kötőereje. Bár a három minőség a valóságban mindig egyszerre hat, egyikük általában dominánsan meghatározza az élőlények minden cselekedetét, gondolkodását, és természetét. Hogy melyik kötőerő jellemző valakire elsősorban, azt az általa előnyben részesített ételek fogyasztása is jelentősen befolyásolja.
A jóság kötőereje (szattva guna) és a fogyasztható (szattvikus) ételek „listája”
A szattva a legtisztább minőség a három közül. A tudás, a jóság, a boldogság kötőereje, mely annak következtében, hogy megszabadít minden kedvezőtlen karmától, visszahatástól, felemelkedést hoz jelen életünkben és magasabb szintű újjászületést a következőben. De ami a legfontosabb, és egyben végső célja is egy jóginak – mivel még mindig kötőerőről beszélünk – az a születés-halál körforgásából való kikerülés, vagyis a kötőerők feletti lét (a felszabadulás, a transzcendens szint) állapotának elérése, melyet ténylegesen megközelíteni csak a szattva gunából lehetséges.
Ahhoz tehát, hogy a jóság minőségébe kerüljön valaki szattvikus ételt szükséges fogyasztania. A védikus szentírások (pl. a Bhagavad-gíta, a Gerandha-szamhitá) útmutatásai szerint a jóság minőségében lévő ételek azok, amelyek belső egyensúlyunk fenntartásához érdemben hozzájárulnak, és amelyek fogyasztása sugárzó egészséget, nyugodt, kiegyensúlyozott elmét és rugalmas testet eredményez. Nemcsak meghosszabbítják az életet, de megtisztítják az ember létét, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget adnak. Az ilyen ételek lédúsak, zsírosak (ez vaj, ghí vagyis tisztított vaj és olaj fogyasztását jelenti), táplálóak, és örömmel töltik el a szívet. A szattvikus étel tiszta, lágy, ízletes és kellemes elfogyasztani.
Mely alapanyagok használata ajánlott tehát ételeink elkészítéséhez? A különféle lisztes magvak/gabonafélék (rizs, árpa- vagy búzakenyér, teljes kiőrlésű lisztből), hüvelyesek (babok, csicseriborsó, stb.), olajos magvak (dió, mogyoró, gesztenye, kókusz, stb.), gumós és leveszöldségek (a burgonyától a padlizsánig rendkívül széles a választék), friss gyümölcsök és a belőlük készült levek. Ebbe a kategóriába tartozik továbbá a méz, a barnacukor, az olajbogyó, a különféle csíráztatott magvak, a tejtermékek (tej, vaj, ghí, friss sajt mint a legkiválóbb állati fehérjeforrások) és a gyógyteák csoportja is.
Ételeink minőségi jellemzői mellett a sásztrák (védikus szentírások) a bevitt táplálék mennyiségére vonatkozóan is ajánlásokat tartalmaznak. A Geranda szamhitá szerint például a táplálék csak félig töltse meg a gyomrot. Egy negyed részét folyadékkal töltsük meg, s a megmaradt egy negyedet hagyjuk üresen, hogy a felszabaduló gázoknak szabad mozgást engedjünk.
A szenvedély (radzsasz guna) és tudatlanság (tamasz guna) kötőereje. A kerülendő ételek köre
A radzsasz guna a fékezhetetlen, vég nélküli vágy, sóvárgás, fáradhatatlan törekvés, erős ragaszkodás kötőereje, mely a gyümölcsöző tettekhez köti az élőlényt és az emberek világában való újjászületést eredményezi a következő életben. A tamasz guna az, amely az ember tudását befedve az egyént az őrültséghez láncolja. De hatásának következménye a tétlenség, a tunyaság és a túl sok alvás is, mely az élőlényt az anyagi világhoz kötözi. Dominanciája az ember alacsonyabb rendű újjászületését eredményezi.
A fentiekből következik, természetes, hogy a jógi igyekszik elkerülni az iménti két minőségbetartozó ételek fogyasztását, annak érdekében, hogy felemelkedhessen a két alacsonyabb szintű kötőerő „fogságából” illetve, hogy megelőzze a visszaesést. Érdemes tehát száműzni tányérunkról a radzsasztikus ételeket, melyek felborítják az elme és test között létrejött egyensúlyt és a testet az elme illetve a mentális működések rovására erősítik. Ezen étkek túlzott fogyasztása rendkívül izgató hatású, mely fokozott mértékben serkenti a testet és az életfolyamatokat, felkorbácsolja a szenvedélyeket, így az elmét is nyugtalanná és irányíthatatlanná teszi. Ezek tehát jógagyakorlás szempontjából, illetve egészségügyi megfontolásból sem kedvező táplálékok.
Ebbe a kategóriába sorolhatóak például a túlságosan keserű, túl savanyú, sós, erős, csípős, száraz és égető ételek, melyek boldogtalanságot, szenvedést és betegséget okoznak. Ezek között az alapanyagok között szerepel többek között a retek, a rebarbara, a fokhagyma, a vöröshagyma, az erős fűszerek, a kávé, a tea, a kakaó, a csokoládé, és a só. Radzsasztikus természetűnek számít például a túl gyors evés is.
Ugyanúgy tiltólistára kerülnek egy jógi étrendjében a tamasztikus ételek is, azok, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják nemcsak a testet, de az elmét is. Hatásukra a prána (életerő) megfogyatkozik a testben, a józan gondolkodás felborul, és az embert a tehetetlenség és melankólia érzése keríti hatalmába. A szervezet ellenálló képessége a betegségekkel szemben minimálisra csökken, az elmét pedig olyan érzések borítják el, mint a harag, a kapzsiság, vagy a depresszió.
Az ilyen étel az elfogyasztása előtt több mint 3 órával készült, általában ízetlen vagy romlott és rothadó, valamint maradékokból és tisztátalan alapanyagokból áll. Ide tartozik például az összes húskészítmény, a tojás, az alkoholos italok, a dohány mint élvezeti cikk, az erjesztett ételek (pl. ecet), és az állott, túlérett dolgok is. Tamasztikus minőségre utal az is, ha valaki túl sokat eszik.
A táplálkozás (lakto-vegetáriánus étkezés) tehát meghatározó jelentőséggel bír a jóga holisztikus rendszerében. Így ha szokásainkat megváltoztatjuk, jelentős és kedvező hatást érhetünk el nemcsak testi és mentális állapotunkat (egészségünket) illetően, de sokat tehetünk lelki felemelkedésünk érdekében is.
Szerkesztette: Hári Beáta
Forrás: Gaura Krisna Dász (Dr. Tóth-Soma László) (2008): Jóga tiszta forrásból c. könyve, Lál Kiadó, Budapest, pp. 70-82.