A fenti párbeszéd azt is alátámasztja, hogy legfejlettebb szinten a meditáció folyamatában az anyagi tudatot az önvaló és a vele kapcsolatos transzcendentáls dolgok (mint például az Īśvara) felé kell fordítani. Erre utalt egyébként Patañjali is, amikor a koncentráció előzményeként tárgyalt pratyāhārát úgy definiálta, mint az érzékszervek külvilággal való kapcsolatának megszüntetése, a tudat az önvaló felé fordítása közben.[16]

Bár a pratyāhārának vannak egyszerűbb, alacsonyabb szintű gyakorlatai is, amelyekben egyszerű figyelemvisszavonás történik valamiféle megfogható, anyagi jellegű mentális tudattartalom felé fordulás közben, a jóga-meditáció elsődleges célja mégis az anyagon túli dimenzió felé fordulás, illetve annak megtapasztalása. A Yoga-sūtra harmadik fejezetének első három aforizmája tulajdonképpen legmagasabb szinten a pratyāhārában az önvaló felé fordított figyelem egyre koncentráltabb befelé tekintését írja le. A figyelem koncentrációhoz, a koncentráció meditációhoz, a meditáció pedig teljes lelki elmerüléshez vezet.

Természetesen az anyagi tudat ilyen irányú és minőségű koncentrálását tanulni kell. A kezdő jógik nagy részének ez nem egy természetes folyamat, fel kell készülniük rá a Yoga-sūtra második fejezetében felsorolt yama és niyama alapelvek követése és rendszeres gyakorlás által. A jóga Patañjali által nyolc fokban tárgyalt rendszerében az első öt elem (aṅga) tulajdonképpen az utolsó háromnak (konentráció, meditáció és a teljesen szabályozott tudat) a megalapozása volt. Abban az esetben, ha valaki ezt a felkészülést elmulasztja, komoly nehézségekkel találja magát szembe a tudat szabályozására tett erőfeszítése során, melynek köszönhetően a jógi azt gondolhatja, hogy ő nem alkalmas erre a folyamatra. Megalkuvásként pedig megnyugtathatja magát, hogy „ha majd elmúlnak az életében jelenlévő nehézségek, akkor majd gyakorolom a meditációt”. Természetesen ez a „ha” sohasem jön el. Itt a megoldás az, hogy alkalmassá tesszük magunkat a meditációs folyamatok gyakorlására, miközben a tudat koncentrációját is próbálgatjuk valamely meditációs gyakorlattal. Még egy rövid idejű gyakorlás is hatalmas előrelépés az anyagi tudat megzabolázásában, szóval érdemes elkezdeni.

A jógi a yama-niyama elvek követésével érzelmi és erkölcsi stabilitásra, valamint tisztaságra tesz szert (sattva-gūṇa), az āsanák segítségével a testet, a lélek lakhelyét és Isten szolgálatának eszközét betegségektől mentessé teszi, a prāṇāyāma által pedig a test energiaháztartását egyensúlyozza ki, minél több prāṇát elraktározva, annak akadálymentes áramlását biztosítva. A pratyāhāra által a jógi elkülönülve az érzéktárgyaktól akaraterőt fejleszt ki, s tiszta gondolatokat ápol önmagában, s ideális esetben a megfelelő transzcendentális irányba fordul.[17]

Ahogy említettem korábban, a tudat rögzítettségének szintjét két paraméterrel szokták jellemezni. Az egyik az idő, a másik pedig a koncentráltság mélysége. Az időfaktort könnyű megérteni. A Kurma-purāṇa erősen technikai megközelítésben azt mondja, hogy ha egy jógi 12 másodpercig képes a gondolatait eltérés nélkül egy tárgyra rögzíteni, azt már koncentrációnak lehet nevezni. Ha már 12×12 másodpercig képes erre (kb. két és fél perc), azt már meditációnak nevezi, ha pedig 12x12x12 másodpercig (közel fél óráig) eltérés nélküli ez a figyelem, az már a samādhi kategóriájába esik.[18] Természetesen ez egy szemléltetése annak, hogy az időfaktor hogy kapcsolódik a tudat fókuszáltságának szintjeihez.

Jegyzetek:

[16 ]Y.s.2.54.

[17] Iyengar, 2005. 167 alapján

[18] Kūrma purāṇa

Megjegyzés:
Ahogy haladunk előre a Yoga-sūtra tárgyalásában egyre több olyan fogalom és gondolat kerül elő, amelyek a korábbi sūtrákra és a magyarázatokra épülnek, s azok ismeretében válnak érthetővé. Ha az a terved, hogy rendszeresen olvasod ezeket a kis “közleményeket”, akkor javaslom, kezdd el az elejéről tanulmányozni a bejegyzéseket.

A Jóga-szútra első és második kötete megrendelhető itt!

Oldalak: 1 2 3 4 5