A mai kultúra és tömegmédia nagyon is a külcsín, a megjelenés irányába vitte a figyelmünket, sokszor azt a benyomást keltve, hogy ha csinos vagy és jól nézel ki, akkor boldog és sikeres leszel, ha pedig valamiért nem nézel ki olyan jól, akkor nem lehetsz boldog és nem érhetsz el semmit az életben.
Egy edzőteremben általában mindenki a testével van elfoglalva. Hiszen a legtöbben azért járnak oda, mert szeretnének jobban kinézni. Néhányan azért, mert tudják, hogy a rendszeres testmozgás elősegíti az egészség hosszú távú megőrzését, és még kevesebben azért, mert szeretnék kitolni a határaikat és kiemelkedő sportteljesítményt elérni. Lehet, hogy eleinte ez csak önmagunkhoz képest lesz kiemelkedő, de ha folytatjuk az erőfeszítést, akkor valóban a legjobbak közé tudunk emelkedni. Ahogy az edzőm mondta, 95% kemény munka, 5% minden más.
Megmondom őszintén, hogy ezt a harmadik motivációt, de még a másodikat is többre tartom az elsőnél. Ugyanis ha az ember tényleg keményen edz és célokat tűz ki maga elé, akkor a fizikuma is előnyös irányba fog változni, de szerintem ez másodlagos. A mai kultúra és tömegmédia nagyon is a külcsín, a megjelenés irányába vitte a figyelmünket, sokszor azt a benyomást keltve, hogy ha csinos vagy és jól nézel ki, akkor boldog és sikeres leszel, ha pedig valamiért nem nézel ki olyan jól, akkor nem lehetsz boldog és nem érhetsz el semmit az életben. Ez egy hülyeség.
A testi tökéletlenség elítélését, vagy az amiatti diszkriminációt “body shamingnek” nevezik angolul. Nem tudom, hogy ennek mi a magyar megfelelője, de a lényege az, hogy ha nem nézel ki úgy, ahogy a címlapmodellek, akkor szégyellned kell magad a tested miatt és rosszul kell érezned magadat a bőrödben. Néha ilyen beszélgetéseket is elcsípek: milyen rossz lehet egy 150 cm magas férfinek, biztos nem lesz boldog az életében. Na a testmagasság aztán végképp az a dolog, amiről nem tehet az ember, amennyi jár genetikailag, akkorára növünk. Egy 190 cm magas nőnek ugyanúgy nem kell rosszul éreznie magát a bőrében, mint egy alacsony férfinak. Először is azért, mert nem vagyunk azonosak a testünkkel. Másrészt ez a tényező egyáltalán nem befolyásolja a boldogságunkat, a partnerkapcsolatunkat és általában semmit az életünkben. Legfeljebb annyit, hogy az alacsony férfi nem mindig éri fel a legfelső polcot otthon, a magas nőnek meg néha le kell hajtania a fejét, ha alacsonyan van a szemöldökfa.
Másik példa: Ha egy nő 120 kiló feletti, az mennyire ciki, még akkor is, ha van két gyereke és boldog házasságban él. Először is számtalan másik nő van, aki ugyan 70 kiló alatt van, de az utóbbi kettő miatt nagyon is megirigyelné a 120 kilós anyukát, másodszor pedig a túlsúly is elsősorban nem esztétikai, hanem egészségügyi kérdés. Vagyis az ember saját maga tehet arról, ha elhízik, és a saját kezében van a lehetőség, hogy le is adja a súlyfelesleget. Erről a témáról már sokat beszélgettünk. De itt sem az a legjobb motiváció, hogy szégyellek a tükör elé állni, és mennyivel jobban fogom érezni magamat 50 kilóval könnyebben, hanem az, hogy a súlyfölösleg leadásával és az egészséges étrend kialakításával javulni fog az egészségi állapotunk is.
Meg kell tehát szabadulni a testképzavaroktól, mert ezek is a félelem és a mentális kondicionáltság különböző formái. A testünk a lakás, amiben a lelkünk lakik, és ezért rendben kell tartani azt. De meg kell tanulnunk, hogy a boldogságunk nem a testi adottságaink vagy tökéletlenségeink függvénye, hanem a tudatállapotunktól, a bölcsességünktől és a szeretetünk gyakorlásától függ elsősorban. A tökéletlen pedig ugyanolyan szeretetre méltó, mint a tökéletes.
Forrás: www.hotashtanga.com
